Szerződéses katona Honvédséggel szembeni kártérítési igényének érvényesítése

Ügyfelem 2009. április 7-től 2012. április 6-ig volt a Magyar Honvédség szerződéses állományú katonája. Állományba vételét és az alapkiképzést követően, még a próbaidő leteltét megelőzően, az AVI Egészségügyi Pályaalkalmasság-vizsgáló Bizottsága előtt ”fizakailag alkalmas” minősítést kapott, így a beosztásához szükséges összesített alkalmassági minősítést megszerezte. Külföldi katonai szolgálatra történő jelentkezésének elfogadását követően, 2010. júliusában a Magyar Honvédség EUFOR Kontingens 7. váltás (Bosznia-Hercegovina, Szarajevo) személyi állományába került. Az EUFOR keretében vállalt, 2011. január 31-ig tartó féléves külföldi katonai szolgálatának teljesítése céljából 2010. júliusában kiutazott Szarajevóba.

2010. júliusában, már a Szarajevoba történő kiutazásá követően, egy nehéz tárgy felemelésekor a combjában hirtelen erős fájdalmat érzett. A fájdalom annyira erős volt, hogy menni is alig tudott. Másnap jelentkezett a kontingens orvosánál. Orvosi vizsgálatát követően, 2010. augusztus elején hazaszállították Magyarországra, s 2010. augusztus 7-én megvizsgálták a Honvédkórházban. Az elvégzett nativ gerinc CT-vizsgálat, valamint a neurológiai és idegsebészeti vizsgálat porckorongsérvet diagnosztizált. A vizsgálatot végző orvosok a gerinc kíméletét, 6 hét konzervatív terápiát (gyógytornát, fiziotherápiát), majd idegsebészeti kontroll-vizsgálatot javasoltak, s gyógyszeres terápiát is előírtak. 2010. szeptember elején ügyfelem visszautazott Szarajevóba és eredeti beosztásában (lövész) folytatta a szolgálatot. Panaszai azonban ezt követően sem szűntek meg, ellenkezőleg: ismétlődő jelleggel folyamatosan jelentkeztek, sőt – lövész beosztásába visszakerülve - súlyosbodtak. Egyre erősebb hát- és derékfájást érzett, ami este, a szolgálatot követően okozta a legnagyobb fájdalmakat. Derékfájdalmai főleg bal forgótájékra, illetve térdre kisugárzó panaszokat okoztak. Előre-és hátrahajláskor is erős fájdalmakat érzett. Idővel bal lábfeje zsibbadni kezdett és ez tartósan megmaradt. 2011. január végén befejeződött a szarajevói katonai misszió, ekkor ügyfelem is visszakerült a beosztás szerinti szolgálati helyére.

Nem múló panaszai miatt ügyfelem ezt követően több ízben vett részt orvosi vizsgálatokon. A megállapított diagnózisok szerint a lumbális gerinc és a derék mozgásai lényegesen beszűkültek, az Achilles-reflexek nem válthatók ki. 2011. márciusára állapota már olyan mértékben rosszabbodott, hogy a vizsgáló orvos megállapítása szerint akkori beosztásában egészségileg alkalmatlanná vált. Továbbra is gyógytorna-, masszázs- és Dionin iont.-kezelésben részesült.  Az orvosi vélemény ellenére áthelyezésére ekkor még nem, hanem csupán mintegy 9 hónappal később került sor. 2011. június 28-án ügyfelemen gerinc MR-vizsgálatot végeztek. A vizsgálatokat végző orvosok által javasolt terápiának megfelelően rendszeresen járt gyógytornára, masszázsra, gyógyfürdőbe, s beszerezte a szükséges egészségügyi segédeszközöket is: speciális matracot, Tens-készüléket, kosmodisk-szettet, gerincmerevítőt vásárolt. Emellet gyógyszereket is kellett szednie, úgy mint fájdalomcsillapítókat, izomlazítókat, speciális B-vitamint stb. Egézségügyi problémái, illetve gyógykezelése miatt több ízben volt kénytelen egészségügyi szabadságot igénybe venni.

Ügyfelem a 2011. október 19-én elvégzett alkalmassági vizsgálaton már csak ”katonai szolgálatra korlátozással alkalmas” minősítést kapott. Az alkalmassági vizsgálat eredményének ”köszönhetően” 2011. december 1-i hatállyal másik beosztásba helyezték át. Végül, a 2012. február 3-i alkalmassági vizsgálaton már ”egészségileg alkalmatlan” minősítést kapott. Ezen minősítés okán szerződéses katonai jogviszonyom meghosszabbításáról ügyfelem lemondott, így az a jogviszonyt létesítő megállapodásban foglalt napon, 2012. április 06-án megszünt.

Ügyfelem képviseletében 2012. decemberében kártérítési kérelemmel fordultam az állományilletékes parancsnokához. Kérelmünket a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 196. § (1) bekezdésére alapítottuk, melynem értelmében a Honvédség a vétkességére tekintet nélkül felel a kárért, ha az olyan betegség következménye, amely a szolgálat teljesítésével összefüggésben keletkezett, vagy a szolgálat sajátosságaival összefüggésben súlyosbodott. Kérelmünkben az ügyfelem szolgálattal összefüggő betegségéből eredő vagyoni és nem vagyoni kárainak megtérítést kértük. Vagyoni kárként a számlával igazolt kiadásokat, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt kiadásokat, a betegség folytán kiesett jövedelmet, valamint kártérítési járadékot érvényesítettünk, nem vagyoni kártérítésként pedig kétmillió forint megfizetésére tartottunk igényt. 

Alperes Védelemgazdasági Hivatala végül egy év elteltével, a 2013. december 11-én meghozott, határozatával ügyfelem kártérítés iránti kérelmét elutasította. Ezen döntését az első fokú hatóság arra az egyetlen indokra alapította, hogy nem csatoltunk iratokat arra vonatkozóan, hogy ügyfelem betegsége a szolgálattal összefüggésben keletkezett, vagy súlyosbodott, illetve, hogy betegségével összefüggésben megállapítható a Honvédség vétkessége. Az ezen határozattal szemben előterjesztett fellebbezésünk nyomán a miniszter a 2014. február 14-én meghozott másodfokú határozatával az első fokú határozatot helyben hagyta.

A miniszter ügyfelem kártérítési kérelmét elutasító döntését követően, 2014. április 2-án - a Hjt. 198.§-ának (4) bekezdése alapján - keresetet terjesztettünk elő a Honvédelmi MInisztériummal szemben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon. Keresetünkben a korábbi kártérítés iránti kérelemben foglalt vagyoni és nem vagyoni kártérítés, valamint annak kamatainak megfizetésére kértük kötelezni alperest. A bíróság a perben rendkívül alapos, a kártérítési igények jogalapjára és az összegszerűségére is kiterjedő szakértői bizonyítás lefolytatását követően, a 2017. január 24-én megtartott tizedik (!) tárgyaláson hozta meg és hirdette ki ítéletét. 

Az elsőfokú bíróság keresetünket túlnyomórészt alaposnak találta. Ügyfelem személyes előadása, a meghallgatott tanúk nyilatkozatai, az orvosi dokumentumok, ügyfelem katonai szolgálati dokumentációja, valamint a beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemények alapján - a kereset jogalapja körében - bizonyítottnak látta, hogy ügyfelem lumbasacrális porckorongsérve a katonai szogálattal összefüggő tehelések során, azok hatására alakult ki. Elfogadta a kirendelt igazságügyi szakértők megállapítását, mely szerint a szarajevói események 65 %-ban. míg a gerinc természetes, sorsszerű elváltozásából eredő okok 35 %-ban tehetők felelősség ügyfelem állapotának heveny rosszabbodásáért, azzal azonban, hogy a jelzett 35 %-os előzményi állapot arányon belül, melyben az állapotrosszabbodás érte ügyfelemet, 90-95 %-ban, azaz átlag 92,5 %-ban a természetes betegségei, 7,5 %-ban viszont a 15 hónapos nehéz katonai megterhelés vezetett azon állapothoz, amelyben a 2010. július 29-i esemény bekövetkezett. Ennek folytán a szolgálattal összefüggő megbetegedésnek a szakértő .által megállapította részaránya 67,6%. A kártérítési igények összegét - figyelemmel a szakvélemények ezzel kapcsolatos megállapításaira, valamint alperes vitatásának hiányára is - a vagyoni kártérítések tekintetében teljes körűen, a nem vagyoni kártérítés vonatkozásában pedig részben találta alaposnak. Utóbbi tekintetében úgy foglalt állást, hogy az igényelt kétmillió forint helyett egymillió forint az az összeg, mely szükséges és egyben elegendő az ügyfelemet ért nem vagyoni károk kompenzálására. A bíróság - ezzel kapcsolatos jogi érveinket elfogadva - a részoki összefüggés ellenére nem alkalmazott kármegosztást, mivel ügyfelem kizárólag a szarajevói misszió teljesítése során történt eseményt követő időszakban, tehát az akkor bekövetkezett állapotrosszabbodással összefüggésben keletkezett kárigényét érvényesítette. Ezen túlmenően a kármegosztással összefüggésben a bíróság utalt az MK. 30.sz. állásfoglalásban foglaltakra, miszerint ha a munkavállaló egészségi állapota, testi fogyatkozása, szervezeti adottsága nem okozott keresetveszteséggel járó munkaképességcsökkenést, és a munkavállaló keresetvesztesége életének, testi épségének, egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történt megsértése folytán következett be, a munkáltató az említett sérelemből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mérvétől függetlenül a teljes kárért felel.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben alperes annak megváltoztatása és a keresetet elutasító döntés meghozatala, én pedig - ügyfelem képviseletében - kizárólag az ítélet perköltségre vonatkozó részének megváltoztatása és az ügyfelem javára megítélt perköltség összegének felemélese iránt nyújtottam be fellebbezést. Alperes fellebbezésének kézhez vételét követően azonban csatlakozó fellebbezést is benyújtottunk a nem vagyoni kártérítés összegének a keresetünkben igényelt összegre, vagyis kétmillió forintra történő felemelése érdekében.

A fellebbezések nyomán eljáró Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helyben hagyta, az ügyfelem javár megítélt perköltség összegét ellenben megemelte. Az alperes felülvizsgálati kérelme nyomán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A jogerős ítélet alapján a  Honvédelmi Minisztériumnak összességében több, mint kétmillió forintot kellett ügyfelem részére megfizetnie.

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a https://www.magyarugyvedikamara.hu  honlapon találhatók.