Egészségsértésen alapuló kártérítési igény elévülése

"Tisztelt Dr. Fülöp Botond! Érdeklődnék, hogy tud-e előzetesen és díjmentes tájékoztatást nyújtani a lehetőségeimről az alábbi helyzetben, ahol én vagyok a sértett. Gimnáziumban kb 14-18 éve az egyik osztálytársam szándékosan herén rúgott miközben futottam. Összeestem, nagyon fájt napokig. Orvoshoz nem mentem el, de apámnak, aki ügyész volt, jeleztem, de ő nem szólt se értem, se pedig orvoshoz nem vitt el. Úgy tűnik, hogy maradandó és súlyos betegségem ami pár évvel később alakult
ki, kapcsolódik ehhez az eseményhez és a feltehetően okozott sérüléshez. Mivel akadályozva a voltam évekig, érdekelne lehet-e most bármilyen eljárást kezdeményezni az elkövetővel szemben, aki ha jól emlékszem 14 éves elmúlt már akkor. Esetleg kártérítést lehet ilyenkor igényelni a felmerült és felmerülő költségek fedezésére? Köszönöm,...”

Tisztelt Kérdező!

A káresemény időpontjára (2005 - 2009) tekintettel kérdésének megválaszolásakor a korábban hatályos Ptk, vagyis az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) rendelkezéseiből kell kiindulni. Az rPtk. 324.§ (1) bekezdése szerint a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Mivel pedig az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik, kártérítés pedig a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, és a károsodás öt évnél (jóval) régebben következett be, a levelében foglalt káresemény vonatkozásában csak abban az esetben nem állhatott be az igény elévülése, ha azt az elévülés megszakadására, vagy nyugvására vonatkozó rendelkezések kizárták. Figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy az elévülés nem a károkozó cselekmény elkövetésekor, hanem a károsodás bekövetkeztekor kezdődik, vagyis ha a károkozó cselekmény és az abból eredő károsodás időpontja elválik egymástól, akkor az elévülés kezdete szempontjából az utóbbinak van jelentősége. Az rPtk. 326. §-ában és a 360. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel nem fér össze ugyanakkor olyan jogértelmezés, hogy ha a károsodás ténye csak később derül ki, az elévülést attól az időponttól kell számítani, amikor a károsult a károsodásról tudomást szerzett, illetőleg tudomást szerezhetett (PK 51. szám). A károsodásról való tudomásszerzésidőpontja az elévülési idő kezdete szempontjából közömbös.

Ami az elévülés megszakadását illeti, az azt jelenti, hogy az (öt éves) elévülési idő folyása a megszakadással újra elkezdődik. Az elévülés megszakítására az rPtk. 327.§ (1) bekezdése értelmében a következő jogi aktusok (voltak) alkalmasak: a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése. Ha ilyen jogi aktusokra mindeddig nem került sor, akkor az elévülés nem szakadt meg, ha viszont sor került, akkor az elévülés minden egyes ilyen jogi aktus esetén újra elkezdődött.

Az elévülés nyugvásáról az rPtk. 326.§ (2) bekezdése rendelkezik. Eszerint ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Az állandó bírósági gyakorlat értelmében az igényérvényesítés akadályának megszűnése csak akkor állapítható meg az elévülés nyugvása megszűnésének hatályával, ha a károsult számára a követelésének érvényesítéséhez szükséges információk teljes körűen a rendelkezésére állnak. Egészségkárosításban megnyilvánuló károkozás esetén ez azt jelenti, hogy egyrészt rögzült a károkozásból eredő anyagi károk összege, másrészt pedig kialakult és a károsult számára ismertté vált az egészségügyi-biológiai végállapot, vagyis pontosan tudható, hogy a károkozás milyen következményekkel járt az egészségi, fizikai és mentális állapotára nézve. Mindaddig, amíg a károsult nincs ezen információk teljességének birtokában, akadályozva van kártérítéséi igényének érvényesítésében, ezért az elévülés nyugvása megállapítható. Azonban - és ez nagyon lényeges körülmény - ez nem azt jelenti, hogy az elévülési idő a nyugvás megszűnésével veszi a kezdetét, hanem - a fentiekben idézett törvényi rendelkezésből adódóan - azt, hogy ha az elévülési idő, vagyis az öt év az elévülés nyugvásának megszűnéséig már eltelt, vagy abból egy évnél rövidebb idő van hátra, akkor egy évig érvényesíthető még az igény. Ezt követően azonban ebben az esetben sem.

Lényeges továbbá, hogy az elévülés nem azt jelenti, hogy az igény megszűnt, hanem azt, hogy bírósági úton nem lehet érvényesíteni. A bíróság pedig hivatalból nem veszi figyelembe az elévülést, tehát ha az ellenérdekű fél a fizetési meghagyással szemben nem él ellentmondással és/vagy a bírósági eljárásban nem hivatkozik elévülésre, a fizetési meghagyás jogerőssé és végrehajthatóvá fog válni, a bíróság pedig a követelést elévülés miatt nem fogja elutasítani.

Ügyében továbbá - az elévülés mellett - jelentősége van a károkozónak a károkozás időpontjában betöltött életkorának is. Az ügyében alkalmazandó rPtk. 347. §-ának (1) bekezdése szerint, akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel, kivéve ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A (4) bekezdés értelmében pedig, ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van, és bizonyítják, hogy az kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemlegesen felelős. A belátási
képesség vonatkozásában az rPtk. határozott életkort nem állapít meg, tehát esetenként a károkozó gyermek szellemi és fizikai adottságainak alapulvételével állapítható meg, hogy rendelkezik-e a törvény által a felelősségre vonáshoz megkívánt belátási képességgel (BH. 1995.214). Mindez azt jelenti, hogy egy esetleges perben vizsgálni kellene azt, hogy a károkozó a károkozás időpontjában rendelkezett-e a törvény által a felelősségre vonáshoz megkívánt belátási képességgel, mert ez a feltétele annak, hogy - fennálló vétőképessége okán - személyesen kártérítésre kötelezhető legyen. Ha erre a kérdésre a válasz nemleges, felmerülhet a szüleinek, mint gondozóknak a felelőssége a gyermekük károkozásáért, de ezen felelősség alól kimenthetik magukat, ha bizonyítják, hogy a felügyelet ellátása, vagyis gyermekük megfelelő nevelése érdekében úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Mindebből adódóan tehát elvileg nem kizárt ennyi év után sem a károkozás időpontjában gyermekkorú károkozóval szembeni igényérvényesítés, de a jogi eljárás megindítását megelőzően a fentieket célszerű figyelembe venni és megfontolni. Hárommillió forintot meg nem haladó összegű követelés egyébként csak fizetési meghagyás útján érvényesíthető. A fizetési meghagyás útján történő igényérvényesítésnek az az előnye is megvan, hogy ha a kötelezett nem él ellentmondással a fizetési meghagyással szemben, az mindenképpen jogerőssé és végrehajtható válik.