C-26/13 számú ügy: főtanácsnoki indítvány a magyar devizahiteles ügyben (2014. február 12.)

A BÍróság svéd főtanácsnoka szerint a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződéseknek a folyósításkor és a törlesztéskor alkalmazandó árfolyam-típust meghatározó általános szerződési feltételeinek a tisztességtelenség szempontjábó történő vizsgálata nem zárható ki teljes mértékben, és az uniós jog nem tiltja meg azt sem, hogy a tisztességtelen feltételek miatti részleges érvénytelenséget a bíróság a fogyasztó érdekében orvosolja, ha az a teljes szerződés - fogyasztóra nézve sérelmes - megdőlését eredményezné.

A főtanácsnoki indítvány a Bíróság részére kidolgozott, jogilag részletesen indokolt döntési javaslat, mely azonban semmilyen módon nem köti a Bíróságot.

Miként arról a honlapomon is beszámoltam, egy magyar házaspár által közjegyzői okiratba foglalt, ingatlan fedezettel biztosított, devizában nyilvántartott jelzálog típusú kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránt az OTP ellen indított perében a Kúria a felülvizsgálati eljárás egyidejű felfüggesztésével előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíóságához. Az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság egyaránt megállapította az árfolyamrés alkalmazásának tisztességtelenségét, ezért a szerződést oly módon nyilvánította visszamenőleges hatállyal érvényessé, hogy az eladási árfolyam helyett vételi árfolyam alkalmazását írta elő a törlesztéskor is. Az ügy az OTP által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán került ezt követően a Kúria elé, aki úgy ítélte meg, hogy ítélete meghozatalához - a magyar jog mellett - az uniós jog, nevezetesen  a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv értelmezésére is szükség van.

Nils Wahl, az Európai Bíróság svéd főtanácsnoka (képünkön) 2014. február 12-én terjesztette elő a Bíróság döntésére vonatkozó indítványát. A főtanácsnokok - a Bíróság munkáját segítendő - jogilag indokolt, nyilvános javaslatot készítenek az ítéletre vonatkozóan, mely javaslat azonban semmilyen módon nem köti a bírákat, így a végső vedikt akár pontosan ellentétes is lehet a főtanácsnok véleményével.

Ezen rövid bevezető után nézzük meg, melyek voltak azok a kérdések, melyek - a Kúria álláspontja szerint - az uniós jog Európai Bíróság általi értelmezését szükségessé tették, s milyen álláspontot foglalt el ezen kérdésekben a luxemburgi grénium főtanacsnoka?

1. Az árfolyamrés alkalmazását eredményező általános szerződési feltételek tisztességtelensége vizsgálatának lehetősége

Az említett uniós irányelv úgy rendelkezik, hogy a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. Vagyis: azon általános szerződési feltételek tisztességtelensége, melyek a szerződés elsődleges tárgyát, illetve a szolgáltatás árának a szolgáltatással való megfelelését határozzák meg, a bíróság által nem vizsgálható, feltéve azonban, hogy ezen feltételek világosak és érthetőek. A Kúria első kérdése ezért annak megválaszolására irányult, hogy az árfolyamrés alkalmazását előirányzó általános szerződési feltételek olyan feltételeknek minősülnek-e, melyek tisztességtelensége - az irányelv idézett rendelkezése szerint - a bíróság által nem vizsgálható.

Indítványában a főtanácsnok ezen kérdéssel kapcsolatban mindenek előtt emlékeztetett arra, hogy a tisztességtelenség vizsgálata alóli fenti kivétel lényegében véve egyfajta kompromisszum a fogyasztóvédelmi szempontok minél teljesebb érvényre juttatása, valamint a szerződési szabadság alapelvének érvényesülésének biztosítása között. A szerződés tárgya, illetve a díjazás meghatározása ugyanis a szerződés azon legbelső "magjának" tekinthető, mely még a tisztességtelenség bíróság általi vizsgálata révén sem vonható ki a felek privát autonómiája köréből. Ezen szabályozás értékelhető ugyanakkor egyfajta paradoxonként is, hiszen - fogyasztóvédelmi szempontból - nem tekinthető feltétlenül konzekvens álláspontnak, hogy pontosan a fogyasztó számára "leghúsbavágobb" rendelkezésekre ne terjedjen ki a bírósági vizsgálat lehetősége. Másrészt arról sem szabad megfeledkezni, hogy az irányelv csak minimun-szabályozást ír elő a tagállamok számára,  vagyis lehetséges a fogyasztók irányelvben előírtnál magasabb szintű hatékony védelmének a biztosítása  azáltal is, hogy a nemzeti jog engedélyezi az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett azon feltételek tisztességtelen jellege teljes bírósági felülvizsgálatának a lehetőségét, amelyeket az eladó vagy a szolgáltatásnyújtó és a fogyasztó között kötött szerződés ír elő. Ami pedig a kivétel alkalmazásának másik feltételét, vagyis a "világosság és érthetőség" követelményét illeti, a főtanácsnok úgy foglalt állást, hogy a világosságnak és érthetőségnek nem tisztán formai vagy nyelvi szempontokra kell korlátozódnia, hanem figyelembe kell vennie az információk egyenlőtlenségét, ami a fogyasztó és az eladó vagy a szolgáltatásnyújtó közötti kapcsolatot jellemzi.

A főtanácsnok szerint alapvetően a nemzeti bíróságnak kell eldöntenie - a szóban forgó szerződés, valamint a szerződés megkötését kísérő összes ténybeli és jogi körülmény kimerítő vizsgálatát követően -, hogy mi tartozik egy adott szerződés alapvető szolgáltatásai közé, a Bíróság azonban e döntéshez szempontokat szolgálhat a tagállamok bíróságainak. Az indítvány szerint "azon következtetés levonásához, hogy valamely szerződés kikötése nem kapcsolódik annak elsődleges tárgyához, a döntést meghozó nemzeti bíróságnak azt kell meghatároznia minden egyes esetben, hogy e feltétel valamilyen módon, jogi vagy kereskedelmi szempontból objektíve részt vesz‑e a szerződés lényeges jellemzőinek meghatározásában. Ebben az értelemben a bíróságnak kell tehát azt meghatároznia, hogy az említett feltétel önmagában részét képezi‑e a szerződést meghatározó szolgáltatásoknak oly módon, hogy e feltétel hiányában a szerződés elveszíti valamely alapvető jellemzőjét, vagy akár a fennmaradó szerződéses kikötések alapján nem teljesíthető." A főtanácsnok álláspontja szerint tehát azon feltételek tekintendők egy fogyasztói szerződés elsődleges tárgyának, melyek elhagyása révén a szerződés - kereskedelmi szempontból - lényeges jellemzői megváltoznának, vagy a szerződés teljesíthetetlenné válna.

Az árfolyamrés a folyósításkor és a törlesztéskor alkalmazott árfolyam-típus (vételi, eladása) különbözőségéből ered, így azon mechanizmus eredménye, mellyel a hitelező meghatározza a devizában meghatározott kölcsönösszeg és törlesztőrészlet forintösszegét. A főtnacsnok álláspontja szerint a "szerződés elsődleges tárgya" fogalmának lehet egy megszorító értelmezése, mely szerint kölcsönszerződés esetén a szolgáltatás, vagyis a kölcsön tényleges ellenértékének csakis az ügyleti kamat tekintendő, következésképpen csak a kamattal kapcsolatos kikötések vonhatók ki a tisztességtelenség vizsgálata alól. Ezt a megszorító értelmezést támogatják a fogyasztóvédelmi szempontok is, hiszen minél tágabban vonjuk meg a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó szerződési feltételek körét, annál szűkebb lesz a tisztességtelenség vizsgálatának lehetősége. Ennek ellenére azonban a főtanácsnok úgy véli, hogy a jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződések esetén több érv szól amellett, hogy az átváltási szabályok a szerződés elsődleges tárgyához tartozónak minősülnek.

Arra az esetre, ha a Bíróság nem osztaná a fenti álláspontját, a főtanácsnok megvizsgálta indítványában azt a kérdést is, hogy az árfolyamrés alkalmazását eredményező szerződési feltételek az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkoznak-e, mivel az ilyen feltételek is abba a körbe tartoznak, melyek esetén a tisztességtelenség nem vizsgálható.

Az indítvány ezzel kapcsolatban mindenek előtt leszögezi, hogy a kivétel nem általában az árazással kapcsolatos feltételekre vonatkozik, hanem csak egyfelől az ár és a díjazás, másfelől pedig az ellenértékként nyújtott szolgáltatás vagy szállított áru megfelelésére irányul a kérdés. Amint a 93/13 irányelv alkalmazására vonatkozó bizottsági jelentésből következik, az ár kiszámítási módjára vagy módosítási módozataira vonatkozó kikötések teljes mértékben az említett irányelv szerinti felülvizsgálat alá tartoznak. Ennél fogva a főtanácsnok úgy véli, hogy -– díjtáblázat hiányában - valójában azon ritka esetre vonatkozhat csak ez a kivétel, amikor kvázi matematikai kapcsolat állítható fel a nyújtott szolgáltatás minősége és annak díjazása között.

Ami az árfolyamrést illeti, az ezzel kapcsolatos szerződési feltételek csak abban az esetben minősíthetők az ár és a szolgáltatás megfelelésére vonatkozó szerződési feltételeknek, ha bebizonyosodik, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn egyfelől a vételi és az eladási árfolyam között fennálló különbözet, másfelől a nyújtott szolgáltatás minősége között. Ez az eset tehát csak akkor és csak annyiban állhat fenn, ha és amennyiben a bank tényleges konverziós szolgáltatást is végez az adós érdekében, ami - tekintettel az árfolyamrés mértékének ingadzó voltára - a főtanácsnok szerint egyébkét kizártnak tűnik.

A fenti okokból kifolyólag  Wahl főtanácsnok azt javasolja a Bíróságnak, hogy a Kúria által feltett első kérdésre úgy válaszoljon, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a külföldi pénznemben meghatározott, azonban valójában hazai pénznemben folyósított és a fogyasztó által kizárólag hazai pénznemben törlesztendő kölcsön esetén az átváltási árfolyamot meghatározó azon szerződési feltétel, amelyet egyedileg nem tárgyaltak meg, úgy tekinthető, mint amely a szerződés elsődleges tárgya alá tartozik, amennyiben ez utóbbiból világosan kiderül, hogy e feltétel annak alapvető elemének minősül. A deviza eladási árfolyama és vételi árfolyama közötti különbözet viszont nem tekinthető úgy, mint olyan díjazás, amelynek a szolgáltatásnak való megfelelése nem vizsgálható a tisztességtelen jellegének értékelése céljából.

Vagyis: a főtanácsnok lényegében "visszadobná a labdát" a nemzeti bíróságnak azok kérdés megvizsgálása tekintetében, hogy kiderül-e a világosan a szerződésből, hogy az átváltási árfolyamot meghatározó szerződési feltételek a szerződés alapvető elemének minősülnek-e. Ha igen, úgy e feltételek tisztességtelensége nem vizsgálható, ha viszont nem, akkor elvégezhető a vizsgálat. Ez egyben azt is jelentené, hogy nem adható általánosan érvényes válasz az árfolyamréssel kapcsolatos feltételek vizsgálata vonatkozásában, mivel a bíróságoknak egyedileg kellene az adott szerződés vonatkozásában megvizsgálnia, hogy kiderül-e abból világosan, hogy az átváltási árfolyamot meghatározó szerződési feltételek a szerződés alapvető elemének minősülnek-e. Abban viszont egyértelműen állást foglalt a főtanácsnok, hogy az árfolyamréssel kapcsolatos feltételek nem vonhatók a díjazás és a szolgáltatás közötti megfeleléssel kapcsolatos kivétel körébe, tehát az irányelv ezen szabálya nem képezheti akadályát a szóban forgó szerződési feltételek vizsgálatának.

2. A világos és érthető megfogalmazásra vonatkozó követelmény értelmezése

Miként a fentiekben már említettem, az irányelv rendelkezése értelmében a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó, valamint az árnak a szolgáltatással való megfelelésére vonatkozó feltételek tisztességtelen jellege csak abban az esetben nem vizsgálható a tisztességtelenség szempontjából, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.  A Kúria második kérdése ezért annak megválaszolására irányult, hogy amennyiben az árfolyamrésre vonatkozó feltételek abba a körben tartoznak, melyek tisztességtelensége - azok tárgya folytán - nem vizsgálható, akkor miként kell értelmezni a világos és érthető megfogalmazásra vonatkozó követelményt. Vajon a fogyasztó számára a szerződési feltételnek önmagában nyelvtanilag kell világosnak és érthetőnek lennie, avagy ezen túlmenően a szerződési feltétel alkalmazása gazdasági indokainak, illetve a szerződés többi feltételével való kapcsolatának is világosnak és érthetőnek kell lennie?

Indítványában a főtanácsnok mindenek előtt kiemelte, hogy ezen kérdésnek csak abban az esetben van relevanciája, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó szerződési feltételük - azok tárgya folytán - abba a körbe tartoznak, melyek tisztességtelensége nem vizsgálható.

Ezt követően abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy milyen jogi jelentősége van annak a ténynek, hogy a Ptk. a perbeli kölcsönszerződés megkötésének időpontjában még nem tartalmazta azt a szabályt, hogy az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos, vagy nem érthető. A főtanácsnok ebben a vonatkozásban emlékeztetett a nemzeti bíróságokat az ún. horizontális jogviták során is terhelő kötelezettségére, melynek értelmében a nemzeti jogot - amennyire lehetséges - úgy kell értelmezniük, hogy az uniós jog eredményének eléréséhez a lehető legteljesebb mértékig figyelembe vegye annak szövegét és célját. Ebből következik, hogy az eljáró nemzeti bíróság megvizsgálhatja (sőt, köteles megvizsgálni), hogy a kérdéses feltételek megfelelnek‑e a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szerepelő átláthatósági követelménynek, és ezt attól függetlenül meg kell tennie, hogy e követelményt a vitatott kölcsönszerződés megkötésének időpontjában kifejezetten tartalmazta‑e az alkalmazandó nemzeti jog.

A Kúria által feltett kérdés vonatkozásában pedig az indítvány - a Bíróság korábbi döntéseire való hivatkozással - a következőképpen foglal állást: "valamely feltétel világos és érthető jellegének vizsgálata nem korlátozódhat pusztán annak megfogalmazására. Valamely szerződési feltétel világos és érthető jellegét annak alapján kell értékelni, hogy biztosítja‑e a fogyasztó számára, hogy rendelkezzen azokkal az információkkal, amelyek segítségével módjában áll az adott szerződés megkötésének előnyeit és hátrányait, valamint az ügyletből számára fakadó kockázatokat megítélni. A fogyasztónak nem csak a kikötés tartalmát kell megértenie, hanem az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeket és jogokat is."

Konkrétan a folyósításkor és a törlesztéskor alkalmazandó árfolyam típusát meghatározó szerződési rendelkezéseknek a világos és érthető megfogalmazás fenti kritériumának való megfelelése kétségesnek tekinthető, mivel megkérdőjelezhető a kölcsönszerződésben szereplő azon feltételek pontos gazdasági következményeinek az érintett fogyasztó általi értékelése, amelyek az általa végül visszafizetendő összegre vonatkozóan a deviza eladási árfolyamára (és nem a deviza vételi árfolyamára) utalnak.

A főtanácsnok továbbá felteszi a kérdést: "Ugyanis hány fogyasztó, bár ésszerűen figyelmesek és körültekintőek, van olyan helyzetben, hogy megértse a deviza eladási árfolyama és annak vételi árfolyama között fennálló különbség terjedelmét?" Mindazonáltal, a konkrét szerződés megkötésének körülményei, a fogyasztónak nyújtott tájékoztatás kivételesen lehet olyan, amelynek alapján a fogyasztó megérthette, hogy a kétféle árfolyam alkalmazásából milyen mértékű többletteher és többletkockázat hárul rá. A kérdésre tehát csak a szerződéskötés objektív körülményeinek vizsgálata révén adható válasz, mely vizsgálat a konkrét jogvitában eljáró nemzeti bíróság feladata. Nils Wahl főtanácsnok ugyanakkor - az indítvány egyik lábjegyzetében - szó szerint a következőképpen fogalmaz: "Anélkül, hogy előre meg kívánnám határozni a nemzeti bíróság által végső soron elfogadandó megoldást, világos, hogy a szerződés alapján egyáltalán nem érthető, hogy miből állt a pontos különbség a külföldi pénznem vételi és eladási árfolyama között." 

A fenti okokból kifolyólag Wahl főtanácsnok azt javasolja a Bíróságnak, hogy a Kúria által feltett második kérdésre úgy válaszoljon, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a szerződésben szereplő feltételek nem világosak és érthetőek, az eljáró bíróság feladata, hogy azok tisztességtelen jellegét a szóban forgó szerződés létrejöttének időpontjában alkalmazandó nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezése alapján megítélje. A szerződési feltételek világos és érthető jellegének vizsgálata során figyelembe kell venni az adott eset valamennyi körülményét, és különösen a szerződéskötéskor a fogyasztó tudomására hozott információkat, továbbá a szigorúan vett alaki és nyelvi szemponton felül e vizsgálatnak ki kell terjednie az említett feltételek gazdasági következményeinek és az esetlegesen közöttük fennálló kapcsolatok pontos értékelésére is.

Vagyis: a főtanácsnok ezen kérdés kapcsán azt az álláspontot foglalta el, hogy a világosság és érthetőség kritériumát nem lehet megszorítóan értelmezni, már csak azért sem, mert ezen kritérium teljesülése a tisztességtelenség vizsgálata alóli kivételt eredményezhet. Az általános szerződési feltételek akkor tekinthetők világosnak és érthetőnek, ha azok a fogyasztó számára lehetővé teszik annak megítélését, hogy azokból rá nézve milyen terhek és kockázatok származnak. Ezen vizsgálat  - a nemzeti bíróságokat terhelő értelmezési kötelezettség folytán - akkor is elvégzendő, ha a nemzeti jog a perbeli szerződés megkötésének időpontjában a világos és érthető megfogalmazásra vonatkozó követelményt még nem tartalmazta. 

A főtanácsnoknak az első két kérdésre adott válaszából tehát inkább az a következtetés szűrhető le, hogy a nemzeti bíróság vizsgálhatja a deviza alapú kölcsönszerződéseknek a folyósításkor és a törlesztéskor alkalmazandó árfolyam-típust meghatározó általános szerződési feltételeit, mivel - még ha ezen feltételek tárgyukat tekintve abba a körbe tartozónak minősülnek, melyek esetében ezen vizsgálat kizárható - korántsem tekinthető bizonyosnak, hogy megfelelnek a világosság és érthetőség kritériumának, ami viszont a vizsgálat alóli kivétel másik, szükséges feltétele.

3. Az általános szerződési feltétel tisztességtelensége bíróság általi megszüntetésének lehetősége

A fogasztói szerződésben szereplő tisztességtelen általános szerződési feltétel az uniós jog alapján nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, a magyar jog szerint pedig az ilyen szerződési kikötés semmis. Ebben az esetben tehát az irányelv értelmében az adott kikötést lényegében véve nemlétezőnek kell tekinteni, a magyar jog alapján pedig a szerződés részlegesen érvénytelenné válik. Amennyiben a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén továbbra is teljesíthető marad, úgy az - a megváltozott tartalommal - természetesen továbbra is köti a felekek. De vajon mi történjék abban az esetben, ha a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén már nem teljesíthető? A Ptk. értelmében fogyasztói szerződés esetén a részleges érvénytelenség esetén az egész szerződés abban az esetben dől meg, ha a szerződés nem teljesíthető. Első "ránézésre" tehát levonhatónak tűnne az a következtetés, hogy ha a tisztességtelen szerződési feltétel okán előállt részleges érvénytelenség következtében a fogyasztói szerződés nem teljesíthető, akkor bizony az egész szerződés megdől.

A magyar jog ugyanakkor lehetővé teszi az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítását, ha az érvénytelenségi ok kiküszöbölhető (ezzel a megoldással élt a Kúria az árfolyamrés költségkét való feltüntetésének elmulasztásából eredő perben meghozott ítéletében). Kérdéses ugyanakkor, hogy ez az eszköz igénybe vehető-e a fogyasztói szerződések tisztességtelen kikötések folytán előállt részleges érvénytelensége esetén is. Egyrészt - ahogy az a fentiekből kiderül - az irányelv ezen jogkövetkezmény alkalmazásának lehetőségét nem tartalmazza, mivel úgy fogalmaz, hogy a tisztességtelen kikötés nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve. Ebből pedig a tisztességtelenségnek csak egy lehetséges jogkövetkezménye vezethető le: az adott feltétel szerződésből történő "kiiktatása", nemlézetőnek tekintése. Másrészt pedig az Európai Bíróság egyik ítéletében úgy foglalt állást, hogy a nemzeti bíróságok azon joga, hogy a szerződést kiegészíthetik, veszélyeztetné az irányelv által eléírni kívánt hosszútávú fogyasztóvédelmi célok elérését, "mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azon érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek."

Ilyen körülmények között a Kúria szükségesnek tartotta azt is megkérdezni az Európai Bíróságtól, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelen rendelkezésének érvénytelenségét a tagállami bíróság az adott szerződési feltétel módosításával, kiegészítésével a fogyasztó javára akkor sem szüntetheti-e meg, ha egyébként a rendelkezés elhagyása esetén a megmaradt szerződési rendelkezések alapján a szerződés nem teljesíthető, illetve van-e e körben jelentősége annak, hogy a nemzeti jog tartalmaz-e olyan diszpozitív szabályt, amely az érvénytelen rendelkezés hiányában az adott jogkérdést szabályozza?

Mielőtt a főtanácsnok ezen kérdéssel kapcsolatos véleményének ismertetésére rátérnék, szükségesnek tartom felhívni a figyelmet a Kúria kérdésében szereplő "a fogyasztó javára"-kitétel jelentőségére. Ezen megfogalmazásból számomra ugyanis az következik, hogy a szerződésnek a tisztességtelen feltétel módosításával, kiegészítésével történő "megmentése" csak a fogyasztó érdekében lehetséges, így amennyiben a fogyasztó érdekének inkább a szerződés megdőlése felel meg, akkor a Kúria szerint sincs lehetőség az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére.

A főtanácsnok ezen kérdésre adott válasz-javaslatának kidolgozásakor abból indult ki, hogy a Bíróság fenti megállapításai a tisztességtelen feltétel bíróság általi módosításának tilalmával kapcsolatban olyan esetre vonatkoztak, amikor egyrészt a tisztességtelen feltétel elhagyása nem veszélyeztette a szerződés létét, másrészt pedig a kikötés elhagyása - és annak kövekezményei - nem voltak sérelmesek a fogyasztóra nézve. Előfordulhatnak azonban olyan eseteki is - és a főtanácsnok számára úgy tűnik, hogy a jelen ügyben is ez a helyzet - amikor a tisztességtelen feltétel elhagyásának következményei a fogyasztóra nézve kifejezetten hátrányosak, mivel a szerződés egészének megdőlése következtében esetleg a teljes hátralékos kölcsönösszeget egy összegben kell megfizetnie.Ezért a főtanácsnok szerint kívánatos annak megengedése, hogy ilyen esetekben a nemzeti bíróság a szerződési jog elveit alkalmazva valamely feltétel tisztességtelen jellegét úgy szüntesse meg, hogy azt egy diszpozitív nemzeti jogi rendelkezéssel helyettesíti. A tisztességtelen feltételeket vélhetően nem tartalmazó ilyen rendelkezéssel való helyettesítés ugyanis – amely azt eredményezi, hogy a szerződés a vitatott feltétel elhagyása ellenére fennmaradhat, és továbbra is kötelező a felekre – megfelelni látszik a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő céloknak. Ha az ilyen helyettesítés nem lenne megengedett, és a bíróság köteles lenne megsemmisíteni a szerződést, a semmisség szankciójának visszatartó ereje kerülne veszélybe. E semmissé nyilvánításnak ugyanis rendszerint az a következménye, hogy a fennmaradó teljes kölcsönösszeg esedékessé válik, ami meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban büntetné őt, mint a hitelezőt, amely e következményre tekintettel lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen a szerződéseibe. A főtanácsnok ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a bíróság beavatkozásának a lehető legnagyobb mértékben kizárólag az eladók vagy a szolgáltatásnyújtók és a velük szerződő fogyasztók közötti bizonyos egyenlőség helyreállítására kell irányulnia.

A fenti okokból kifolyólag Wahl főtanácsnok azt javasolja a Bíróságnak, hogy az a következőképpen válaszoljon a Kúria által feltett harmadik kérdésre:  noha a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján a nemzeti bíróság nem orvosolhatja az alkalmazott szerződési feltétel tisztességtelen jellegének érvénytelenségét a fogyasztó javára, semmi nem zárja ki azt, hogy a nemzeti bíróság a nemzeti jog olyan diszpozitív rendelkezését alkalmazza, amellyel helyettesítheti az érvénytelen szerződési feltételt, amennyiben a nemzeti jog szabályai alapján a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyásával jogilag továbbra is fennmaradhat.

Sajnálatosnak tartom, hogy a főtanácsnok válasz-javaslatában nem szerepel, hogy a szerződésnek a nemzeti jog diszpozitív rendelkezéseinek alkalmazásával történő "megmentésére" csak abban az esetben kerülhet sor, ha a szerződés életben tartása szolgálja inkább a fogyasztó érdekét.  Például amennyiben az adós a kölcsönösszeget (és annak késedelmi kamatát) már megfizette a bank részére, sokkal inkább érdekelt a szerződés megdőlésében, mint annak bíróság által történő "megmentésében".  Másrészt pedig számomra - a Kúriával és Wahl főtanácsnokkal ellentétben - nem tűnik teljes mértékben egyértelműnek, hogy az árfolyamrésre vonatkozó szerződési kikötések elhagyása esetén a szerződés valóban teljesíthetetlenné válik. Vajon nem lehet-e ezt az esetet úgy felfogni, hogy a deviza-átváltásra vonatkozó szerződési kikötések "kiesése" folytán a szerződés forint alapúvá változik? Véleményem szerint érdemes lenne ezen is elgondolkozni, hiszen az adós valójában forintösszeget kapott kölcsönbe, melynek - ügyleti kamattal növelt mértékben történő - megfizetése az átváltási árfolyamokat meghatározó szerződési feltételek elhagyását követően is lehetséges marad. Vagyis, ilyen értelmezés mellett az árfolyamrésre vonatkozó kikötések kiesése a kölcsönszerződés "forintosítását" jelentené.

Az ügy kiemelt jelentőségét mutatja, hogy a főtanácsnoki indítványról készített sajtóközleményt 14 nyelven jelent meg a Bíróság honlapján. Az indítvány teljes szövegét itt, az arról kiadott sajtóközleményt pedig itt  találja.

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Dr. Fülöp Botond

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a https://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.