Törzskönyv kiadása

A szerződéssel kikötött vételi jog az alapítástól számított öt éven túl nem gyakorolható. - A szerződési szabadság elvéből adódóan nem volt akadálya annak, hogy a kölcsön visszafizetésének önálló, atipikus biztosítékaként a felek az adós szerződésből eredő kötelezettségeinek teljesítéséig kikössék a hitelező számára a kölcsönből megvásárolt és annak fedezetéül szolgáló gépjármű törzskönyve birtoklásának jogát, ám ezen önálló, atipikus biztosíték léte csak abban az esetben állapítható meg, ha az a szerződésből egyértelműen, világosan kiderül. - Ha egy általános szerződési feltételnek több lehetséges értelmezése van, a fogyasztóra nézve kedvezőbb értelmezés az irányadó.

Ügyfelem és alperes között deviza alapú kölcsönszerződés jött létre a szerződésben foglalt típusú, alvázszámú és motorszámú gépjármű vásárlásának finanszírozása céljából. A kölcsönszerződés mellett, annak „elválaszthatatlan részeként”, ügyfelem opciós szerződést is kötött alperessel, mely szerződés vételi jogot alapított a kölcsönből megvásárolt gépjárműre. A szerződés 5. pontja a vételi jog maximális időtartamát – az akkor hatályos törvényi rendelkezésekkel összhangban – a szerződés aláírásától számított öt évben határozta meg. A szerződés értelmében felek a vételi jog biztosítására a vételi joggal terhelt gépjármű tekintetében elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki. A szerződés 10. pontja úgy rendelkezett, hogy „Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a Hitelező az opciós jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozatának megtételével egyidejűleg megszerzi a gépjármű tulajdonjogát, függetlenül attól, hogy a Kölcsönbevevő a nyilatkozatban megjelölt határidőben és módon a gépjármű átadására vonatkozó kötelezettségének eleget tette-e”. A szerződés lehetővé tette továbbá alperes számára, hogy opciós joga gyakorlása esetén a gépjárműre vonatkozó tulajdonjogát a „rendőrhatósági nyilvántartásba, a törzskönyvbe és a forgalmi engedélybe az opciós jog gyakorlásáról szóló nyilatkozata alapján – a Kölcsönbevevő minden egyéb külön jognyilatkozata nélkül -” átvezettesse.

 

Alperes Üzletszabályzata a szerződés létrejöttének időpontjában úgy rendelkezett, hogy amennyiben az elsődleges biztosíték opció és az egyedi kölcsönszerződés futamideje 5 évnél hosszabb, úgy Kölcsönbevevő köteles a Hitelező felszólítására az eredeti feltételekkel egyező tartalommal ismét vételi jogot engedni amelynek időtartama legalább a szerződés lejártát követő 3 hónap. A szerződés aláírását követően ezen általános szerződési feltétel tisztességtelenségét azonban a Szegedi Ítélőtábla jogerősen megállapította. Ezen okból kifolyólag alperes Üzletszabályzatának ezen pontját akként módosította, hogy a Hitelező javára az eszközből megvásárolt gépjárműre a felek között létrejött opciós szerződéssel alapított opciós jog ún. zárt opció, azaz a Hitelező opciós jogát az opciós szerződésben kikötött feltételek beálltától kezdődően gyakorolhatja az opciós szerződésben kikötött időtartam alatt.

 

Ugyancsak az Üzletszabályzat írta elő, hogy „amennyiben a Kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, úgy a Hitelező köteles a gépjármű törzskönyvét és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot kiadni”. A Kölcsönbevevő köteles a hatósági nyilvántartásba, a gépjármű forgalmi engedélyébe és a törzskönyvébe a Hitelező javára - a felek között létrejött szerződésnek megfelelően - a vételi jogot vagy a jelzálogjogot és annak biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyeztetni és ennek megfelelően úgy rendelkezni hogy a hatóság a törzskönyvet a Hitelező mint a korlátozás jogosítottja részére küldje meg.

 

Alperes a kölcsönszerződést – annak létrejöttét 5 évvel és 4 hónappal követően - felmondta, egyben bejelentette, hogy opciós jogát gyakorolja, aminek következtében a kölcsönből finanszírozott eszközre az adásvételi szerződés létrejött, így ügyfelem köteles a gépjárművet haladéktalanul birtokába adni.

 

Tekintettel a opciós jog szerződésben és törvényben foglalt maximális időtartamának lejártára, ügyfelem telefonon és levélben is kérte alperest a javára bejegyzett vételi jog és elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez szükséges jognyilatkozat, valamint a gépjármű törzskönyvének kiadására. Ügyfelem alperes kérésének teljesítése elől elzárkózott.

 

Az illetékes járásbírósághoz benyújtott keresetünkben annak megállapítására kértük a bíróságot, hogy alperesnek az opciós jog gyakorlásával kapcsolatos nyilatkozata alapján alperes és ügyfelem között nem jött létre adásvételi szerződés a kölcsönszerződés alapján folyósított kölcsönből megvásárolt személygépkocsi vonatkozásában, így annak tulajdonjogát alperes nem szerezte meg. Kértük továbbá, hogy a bíróság elsődlegesen ítéletével pótolja alperes jognyilatkozatát, mellyel hozzájárul a javára a hatósági nyilvántartásokba és a gépjármű okmányaiba bejegyzett opciós jog és elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez, másodlagosan kötelezze alperest ezen jognyilatkozat kiadására, valamint kötelezze alperes a személygépkocsi törzskönyvének kiadására. Kértük alperes perköltségben való marasztalását is és ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztettünk, melyben - a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása érdekében - annak ideiglenes intézkedés általi megtiltását kértük a bíróságtól, hogy alperes ügyfelemet a perbeli gépjármű birtoklásában és használatában bármilyen módon akadályozza, az opciós szerződés 11. pontjában foglalt intézkedéseket megtegye, s végül, hogy a közlekedési igazgatási hatóságnál a gépjármű forgalomból történő ideiglenes kivonását kezdeményezze.

 

Az ügy alapvetően két jogkérdést érint: egyrészt abban kell a bíróságnak állást foglalnia, hogy alperes jogszerűen és joghatályosan gyakorolta-e 2014. február 17-én a 2008. október 9-én alapított opciós jogát, másrészt pedig az képezi vita tárgyát a felek között, hogy alperes a szerződés rendelkezései alapján jogszerűen tagadja-e meg az adós tehermentes tulajdonát képező, a kölcsön biztosítékául már nem szolgáló gépjármű feletti tulajdonjogot igazoló közokirat, vagyis a törzskönyv kiadását az opciós jog időtartamának letelte után.

 

Keresetünk jogi indokolásaként előadtuk, hogy az ügyben alkalmazandó „régi” Ptk., vagyis az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: „rPtk”) 374.§ (2) bekezdése, valamint a 375.§ (4) bekezdése alapján irányadó rendelkezés szerint a vételi jogot legfeljebb öt évre lehetett kikötni, az ezzel ellentétes rendelkezés semmis. E rendelkezés oka, hogy a vételi jog fennállása alatt a tulajdonos rendelkezési joga olyan nagy mértékben korlátozott, hogy szükségesnek látszott ezen korlátozás időtartamát kógens szabályozással meghatározni. Az alperessel megkötött opciós szerződés 5. pontja – a fentiekben ismertetett törvényi szabályozással összhangban - a vételi jog maximális időtartamát a szerződés aláírásától számított öt évben határozta meg. Megállapítható tehát, hogy az alperes javára szerződéssel létrejött vételi jog annak alperes általi gyakorlásának időpontjában már megszűnt, s mivel megszűnt jogot joghatályosan gyakorolni nyilvánvalóan nem lehet, nem jöhetett létre alperessel az adásvételi szerződés sem, következésképpen a perbeli személygépkocsinak továbbra is ügyfelem a tulajdonosa. A vételi jog megszűnésére tekintettel pedig alperes köteles kiadni a javára bejegyzett vételi jog törléséhez szükséges nyilatkozatot.

 

Kiemeltük, hogy fennállnak a megállapításra irányuló kereset előterjesztésének törvényi feltételei, mivel alperes a bejegyzett vételi joga, a kölcsönszerződés, illetve az opciós szerződés rendelkezései, valamint bizonyos jogszabályi vélelmek folytán olyan intézkedéseket tehet, melyek alkalmasak lehetnek az ügyfelem tulajdonjogából eredő részjogosítványok gyakorlásának, a tulajdonát képező vagyontárgy zavartalan birtoklásának, használatának és az azzal való rendelkezés akadályozására. Így alperes a vételi jog gyakorlása révén – álláspontja szerint – létrejött adásvételi szerződés alapján a gépjárművet birtokba veheti, elszállíttathatja, tulajdonjogát a gépjármű-nyilvántartásba átvezettetheti, illetve intézkedhet a gépjármű forgalomból történő kivonása iránt és megakadályozhatja annak ügyfelem általi eladását. Ügyfelem tulajdonhoz fűződő jogainak alperessel szemben való megóvásához tehát szükséges annak bíróság által történő megállapítása, hogy a (lejárt) vételi jog gyakorlása révén nem jött létre ügyfelem és alperes között adásvételi szerződés, így alperes nem szerezte meg a perbeli gépjármű tulajdonjogát.

 

Tekintettel arra, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom járulékos jellegű biztosíték, a vételi jog megszűnését követően önállóan nem maradhat fenn. Ebből következően alperes köteles kiadni ügyfelem részére az elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez szükséges nyilatkozatot is. (Az eljárás során kiderült, hogy elidegenítési és terhelési tilalom sem a gépjármű törzskönyvébe, sem pedig a hatósági nyilvántartásba nem került bejegyzésre, így ezen kereseti kérelmünktől a per folyamán később elálltunk.)

A törzskönyv kiadásával kapcsolatban előadtuk, hogy az rPtk. 193.§ (1) bekezdése szerint aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni. A gépjármű törzskönyvét alperes a javára bejegyzett vételi jog, valamint az elidegenítési és terhelési tilalom alapján, mint a korlátozás jogosítottja birtokolja. A vételi jog, illetve az ezt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom megszűnésének időpontjától azonban alperesnek semmiféle további jogalapja nincs a gépjármű törzskönyvét birtokolni, így azt köteles ügyfelem számára, mint a gépjármű tulajdonosa számára kiadni.

Alperes a kereset elutasítását kérte. A vételi jog gyakorlásával kapcsolatban kifejtette, hogy az Üzletszabályzat módosított szövege ún. „zárt opcióról” rendelkezik, így a törvény által megszabott öt éves határidő nem a vételi jog alapításával, hanem a gyakorlása szerződésben szabályozott feltételeinek beálltával kezdődik. A törzskönyv birtokban tartását pedig alperes önálló, a vételi jogtól független, atipikus biztosítéknak tekinti, s így a törzskönyvet csak akkor köteles kiadni az adósnak, ha utóbbi valamennyi, szerződésben foglalt kötelezettségét teljesítette.

Mivel alperes érdemi ellenkérelmére tekintettel felvetettük a törzskönyv kiadásával kapcsolatos általános szerződési feltétel tisztességtelenségének kérdését, a járásbíróság áttette az ügyet az ügyfelem lakóhelye szerint illetékes törvényszékhez. A törvényszék azonban az eljárás során (több tárgyalást követően) szintén megállapította hatáskörének hiányát arra tekintettel, hogy mivel nincs külön kereseti kérelmünk az Üzletszabályzat törzskönyvvel összefüggő pontjai tisztességtelenségének megállapítására és arra csupán keresetünk jogalapjának alátámasztása céljából hivatkoztunk, az ügy tárgya nem általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása. A Kúria azonban ezzel szemben megállapította, hogy a törvényszéki hatáskört az is megalapozza, ha valamelyik fél egy általános szerződési feltétel tisztességtelenségére „csupán” perbeli kérelmének alátámasztása céljából hivatkozik, ezért az eljárásra a törvényszéket jelölte ki.

Alperes „zárt opcióval” kapcsolatban előadott elmélete kapcsán kifejtettük, hogy még ha a szerződésből ez a „zárt opciónak” nevezett konstrukció levezethető is lenne, a szerződés ezen rendelkezése a vételi jog időtartamával kapcsolatos törvényi rendelkezés megkerülésére irányulna, s ekképp – az rPtk. 200.§ (2) bekezdése alapján - semmis lenne. Ugyanakkor maga a felek között létrejött szerződés egyértelműen és félreérthetetlenül a szerződés aláírásához kötötte a vételi jog időtartamát. Az Üzletszabályzatnak a közérdekű perben hozott ítéletet követő módosítással megállapított szövege sem értelmezhető úgy nyelvtanilag, hogy a vételi jog gyakorlására nyitva álló időtartam az opciós szerződésben kikötött feltételek beálltával kezdődik. A szóban forgó kikötés módosított szövegében valójában az opciós jog gyakorlásának két konjunktív feltétele került rögzítésre: egyrészt az, hogy a vételi jog csupán az opciós szerződésben kikötött feltételek beálltától kezdődően gyakorolható, másrészt pedig az, hogy a jog gyakorlása az opciós szerződésben kikötött időtartam alatt lehetséges. Márpedig, az opciós szerződés pontosan, félreérthetetlenül meghatározza az opciós jog gyakorlásának időtartamát. A feltételek meghatározásának tehát nem a vételi jog gyakorlására nyitva álló időtartam meghosszabbodása a következménye, hanem az, hogy ebben az esetben a vételi jog a szerződésben meghatározott, de legfeljebb a jog alapításától számított öt éven belül is csupán abban az esetben gyakorolható, ha a felek által meghatározott valamely feltétel bekövetkezett. Ez az értelmezés kedvezőbb egyben a fogyasztó számára, márpedig - az rPtk. 207.§ (2) bekezdése értelmében - amennyiben egy általános szerződési feltételnek többféle értelmezése lehetséges, a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Ráadásul alperes egyoldalúan nem módosíthatta a fogyasztóra nézve hátrányosan az Üzletszabályzatot, mert az egyoldalú módosítás jogát a törvény csak szűk körben – a kamatok, díjak, költségek vonatkozásában – tette lehetővé. Egy általános szerződési feltétel tisztességtelenségét megállapító bírói döntés nem jogosítja fel a fogyasztóval szerződő felet arra, hogy a kiesett feltételt egyoldalúan más feltétellel helyettesítse, arra pedig végképp nem, hogy ezt a fogyasztó hátrányára tegye: ez az eljárás önmagában véve tisztességtelen, egyben meg nem engedett egyoldalú szerződésmódosításnak minősül, mely a korábbi feltétel tisztességtelen jellegét megállapító bírói döntéssel semmiképpen nem igazolható. Az uniós jogra és az Európai Bíróság joggyakorlatára is utalva részletesen kifejtettük továbbá, hogy ha a szóban forgó általános szerződési feltételt úgy kellene értelmezni, ahogy azt alperes szeretné, akkor az egyrészt – legalább három okból kifolyólag - nem vált a szerződés részévé, másrészt pedig – legalább két okból kifolyólag - semmis, vagyis joghatás kiváltására alkalmatlan lenne.

A törzskönyv hitelező általi, vételi jog lejártát követő birtokban tartásával kapcsolatban a per során az alábbiakat adtuk elő:

Először: az Üzletszabályzat törzskönyv kiadására vonatkozó kikötése csak a kölcsön biztosítékaként szolgáló gépjárműre vonatkozik. Az Üzletszabályzat I.2. pontja szerint ugyanis az Üzletszabályzat alkalmazásában „Gépjármű: A kölcsön fedezeteként szolgáló személygépjármű, kishaszongépjármű, illetve motorkerékpár – beleértve a hatósági nyilvántartással nem rendelkező motorkerékpárokat is.” Mivel tehát a szerződés alkalmazása során – az Üzletszabályzat I.2. pontja alapján - „gépjármű” alatt csak a kölcsön fedezeteként szolgáló gépjárművet kell és lehet érteni, a kölcsön fedezeteként nem szolgáló gépjárműre az Üzletszabályzat hatálya ki sem terjed, következésképpen alperes az opciós jog megszűnését követően az Üzletszabályzat egyetlen rendelkezés alapján sem jogosult birtokban tartani a törzskönyvet.

Másodszor: maga a szerződés egyértelműen meghatározza a kölcsön biztosítékait az ÜzletszabáIyzat I.27., és I.28. pontjaiban, s ezekben félreérthetetlen módon kizárólag a finanszírozott eszközre alapított jelzálogjog és vételi jog szerepel. Ha – miként alperes állítja – a törzskönyv birtokban tartása is a szerződés önálló biztosítékának tekintendő, akkor miért nem került feltüntetésre ezen „önálló biztosíték” is az Üzletszabályzatnak a szerződéses biztosítékokat definiáló pontjaiban?

Harmadszor: az Üzletszabályzat releváns feltételének szövegéből csupán az következik, hogy amennyiben a kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, akkor alperes – a vételi jog időtartamának lejártától függetlenül – köteles a részére a törzskönyvet és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges jognyilatkozatokat kiadni. Az Üzletszabályzat ezen pontja tehát csupán egy szerződéses kötelezettséget rögzít és már csak a világos és érthető megfogalmazás követelményére tekintettel sem értelmezhető úgy, mint egy önálló, másodlagos hitelbiztosíték alapja. A kikötés nyelvtani elemzése alapján a szóban forgó feltétel szövegéből, megfogalmazásából az az alperes által követett értelmezés, mely szerint csak akkor köteles a Hitelező kiadni a törzskönyvet és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot, ha a Kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, nem is következik. Az „amennyiben” ugyanis nem értelmezhető „csak amennyiben”-ként, hiszen a „csak amennyiben” kifejezés az „amennyiben” kötőszóhoz viszonyítva jelentős többlettartalmat hordoz. A kikötés szövegéből logikailag egyértelműen következik, hogy a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettség teljesítésének szükségszerű következménye a törzskönyv kiadása, ám ezzel szemben nem következik egyértelműen, hogy a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettség teljesítése szükségszerű feltételét képezi a törzskönyv kiadásának. A szóban forgó feltétel tagmondatai közötti logikai kapcsolat ugyanis csupán implikációnak („ha...,akkor...”), de nem ekvivalenciának („akkor és csak akkor, ha...”) minősül, és ezen implikációt a bírói jogértelmezés sem transzformálhatja ekvivalenciává – különösen nem egy fogyasztói jogvitában, melyben mind az uniós jog, mind pedig a magyar jog által előírt alapvető értelmezési szabály, hogy ha egy általános szerződési feltételnek több értelmezése lehetséges, akkor a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezés az irányadó (lsd. Ptk. 207.§ (2), illetve 93/13/EGK irányelv 5. cikk). Az Üzletszabályzat szóban forgó pontjából valójában csupán az következik, hogy amennyiben a kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, akkor alperes – a vételi jog időtartamának lejártától függetlenül – köteles a részére a törzskönyvet és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges jognyilatkozatokat kiadni. Az Üzletszabályzat ezen pontja tehát nem önálló, „atipikus” biztosítékot alapít, csupán egy – alperesre vonatkozó - szerződéses kötelezettséget rögzít.

Negyedszer: az Üzletszabályzatból az következik, hogy alperes a törzskönyvet mint a korlátozás jogosítottja (vagyis nem mint a törzskönyv birtoklásában testet öltő „sui generis atipikus biztosíték” jogosultja) birtokolja. Az Üzletszabályzat egy pontja kifejezetten összekapcsolja ugyanis egymással a vételi jogot valamint a törzskönyv birtokban tartását, és azon álláspont helyességét erősíti meg, hogy a törzskönyv alperes általi birtokban tartásának célja és értelme a kölcsön biztosítékául szolgáló gépjármű (jogi) védelme, illetve a biztosítékból való kielégítés elősegítése. A törzskönyv hitelező általi birtoklása a kölcsön fedezetéül szolgáló gépjármű jogi védelmét szolgálja, s ebből adódóan csupán addig képes ezen funkcióját betölteni, amíg a gépjármű a kölcsön fedezeteként szolgál. Mihelyst azonban a gépjármű megszűnik a kölcsön fedezetének lenni, a hitelező a törzskönyv visszatartásával szükségtelenül fosztja meg a tulajdonost a tulajdonjogát igazoló közokirat birtoklásától.

Ötödször: alperes „önálló biztosíték”-teóriája ellen szól az az alperes jogi álláspontjából logikusan levonható következtetés is, hogy alperesnek a szerződés létrejöttének időpontjában semmi szüksége nem volt egy ilyen „önálló biztosítékra”. Az Üzletszabályzat ugyanis ebben az időpontban még tartalmazta azt a későbbiekben a Szegedi Ítélőtábla által semmisnek nyilvánított feltételt, mely szerint „Amennyiben az elsődleges biztosíték opció, és az egyedi kölcsönszerződés futamideje 5 évnél hosszabb, úgy a kölcsönbevevő köteles a hitelező felszólítására - az eredeti feltételekkel egyező tartalommal - ismét vételi jogot engedni, amelynek időtartama legalább a szerződés lejártát követő 3 hónap.” Alperes tehát a szerződés megkötésekor még abból indult ki, hogy az opciót korlátozás nélkül meghosszabbíthatja. Ebből következően nem volt semmi szüksége arra, hogy további „önálló biztosítékot” kreáljon a szerződésben.

Hatodszor: az alperest a törzskönyv birtokban tartására feljogosító általános szerződési feltétel – legalábbis abban a formájában, ahogy alperes értelmezi - tisztességtelen, s ezért semmis. Egy olyan általános szerződési feltétel ugyanis, mely – bizonyos jogszabályi rendelkezésekből adódóan - azt eredményezi, hogy a hitelező harmadik személlyel, vagy hatósággal szemben a fogyasztó valamely tehermentes, a kölcsön biztosítékául nem szolgáló vagyontárgyának jogszerű tulajdonosaként léphet fel, s az adóst ezen vagyontárgya vonatkozásában a tulajdonjogából eredő jogosítványok gyakorlásában meg tudja akadályozni, a felek jogai és kötelezettségei közötti szimmetriát a hitelező javára jelentős mértékben megbontja. A hitelező ezen lehetősége ugyanis szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a fogyasztót tulajdonjoga gyakorlásában. Szükségtelenül azért, mert a tulajdonjog vélelmével való visszaélés (pl. a gépjármű forgalomból történő kivonása, átírás lehetetlenné tétele) révén a hitelező egész biztosan nem fogja tudni követelését kielégíteni, aránytalanul pedig azért, mert adott esetben a fogyasztónak okozott érdeksérelem lényegesen meghaladhatja a hitelező kárát. Ez az eset áll fenn például akkor, ha a hitelező egy viszonylag csekély összegű tartozás miatt lehetetlenné teszi egy – ügyfelemhez hasonlóan – mozgáskorlátozott személy számára a tulajdonában álló gépjármű használatát. A kölcsön fedezetéül nem szolgáló gépjármű törzskönyve finanszírozó általi birtoklásának egyedüli célja tulajdonképpen nem más, mint a jogszabályi vélelemmel való visszaéléssel elkövetett jogsértéssel fenyegető állapot fenntartása révén a fogyasztó teljesítésének kikényszerítése. Jelen esetben a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegét mi sem bizonyította jobban mint az, hogy alperes az ügyfelem tehermentes tulajdonát képező gépjárművet a törzskönyv birtoklásához fűződő jogszabályi vélelmeknek köszönhetően kivonathatta a forgalomból, mely intézkedés a vételi jog megszűnésére tekintettel követelésének kielégítésére nyilvánvalóan alkalmatlan, ám arra alkalmas volt, hogy ügyfelem számára jelentős érdeksérelmet okozzon.

Végül megjegyeztük, hogy az alperes által minduntalan említett „hitelezővédelmi igazságtalanságot” nagyon egyszerűen meg lehetett volna előzni: nem „zárt opcióval” kapcsolatos magyarázatokat kellett volna kitalálni, nem a gépjármű forgalomból való kivonásával kellene zsarolni az adósokat a törzskönyv visszatartása révén, hanem egész egyszerűen jogszerű és a fogyasztóvédelmi követelményeknek is megfelelő zálogszerződéseket kellett volna kötni a kölcsönből finanszírozott gépjárművekre. Alperesnek erre minden lehetősége megvolt, ám a hibás jogi eszközök alkalmazásának következményeit nem háríthatja át az ügyfeleire. A kívánt joghatás kiváltására alkalmatlan, hibás jogi eszközök alkalmazásának kockázatát a professzionális piaci szereplőnek minősülő hitelezőknek és nem a fogyasztóknak kell viselniük. Arról nem is beszélve, hogy alperes félreérti a bíróságok szerepét, amikor úgy gondolja, hogy a bíróságnak az a feladata, hogy a hibás jogi eszközök alkalmazásának rá háruló következményeit ítéletével orvosolja! A bíróság ugyanis kizárólag a törvénynek van alárendelve (Alaptörvény, 26. cikk (1)) és nem lehet tekintettel a törvényeknek megfelelő döntéseinek következményeire. Különösen nem lehet tekintettel a fogyasztóval szemben álló fél üzleti érdekeire, mivel az állam minden szervének, így a bíróságnak is Alaptörvényből eredő kötelessége a fogyasztók jogainak védelme (Alaptörvény, M) cikk).

Az eljárás folyamatban léte alatt született meg a Kúria felülvizsgálati eljárásban meghozott és a Kúriai Döntések 2017/1 számában közzétett, Pfv. V. 21.971/2015. számú ítélete, mely a perbelivel azonos tényállás mellett a törzskönyv kiadására kötelezte alperest. (Az ítéletről én is beszámoltam honlapomon.)

A Kúria ítélete után már aligha hatott meglepetésként, hogy az elsőfokú bíróság kereseti kérelmeinknek teljes mértékben megfelelő ítéletet hozott: megállapította hogy az alperesnek az opciós jog gyakorlásával kapcsolatos 2014. február 17. napján közölt nyilatkozata folytán a felek között nem jött létre adásvételi szerződés a gépjármű vonatkozásában, így alperes a gépjármű tulajdonjogát nem szerezte meg. Kötelezte továbbá alperest, hogy 15 napon belül adja ki ügyfelemnek a gépjármű törzskönyvét. Ítéletével pótolta alperesnek a fenti gépjárműre a gépjármű-nyilvántartásba az alperes javára bejegyzett opciós jog törlésére irányuló hozzájáruló nyilatkozatát és perköltség megfizetésére is kötelezte alperest.

A bíróság ítéletében megállapította, hogy az opciós szerződés alapján az alperes a vételi jogot legfeljebb a szerződés aláírásától számított 5 éves időtartam alatt ezen belül legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatta volna, amíg a felperes kötelezettségeit teljes mértékben nem teljesítette. Az alperes ezen időtartamon belül nem élt opciós jogával így önálló biztosítéki jellegű vételi joga a szerződéskötéstől számított 5 év elteltével 2013.10.09. napján megszűnt. Ezt követően a vételi jog joghatályosan már nem volt gyakorolható, amiből következően az alperes 2014.02.17-én közölt opciós jog gyakorlásával kapcsolatos nyilatkozata folytán a felek között nem jött létre adásvételi szerződés a felperes tulajdonában álló gépjárműre. Az Üzletszabályzat módosítása a felek jogviszonyában nem váltotta fel a korábbi szabályozást, így az opciós joggal kapcsolatos, a Szegedi Ítélőtábla ítéletét követően beiktatott új feltétel nem vált a felek között létrejött szerződés részévé.

A törzskönyv birtokban tartásával kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy bár a szerződési szabadság elvéből adódóan nem volt akadálya annak, hogy a kölcsön visszafizetésének atipikus biztosítékaként a felek kikössék a törzskönyv birtoklásának jogát mindaddig, amíg a felperes a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeit maradéktalanul nem teljesíti, azonban a perben rendelkezésre álló okiratok szerint a felek ilyen tartalmú megállapodást nem kötöttek. Az opciós szerződés szövege szerint a felek a vételi jog és nem a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettség biztosítására kötöttek ki az alperes javára elidegenítési és terhelési tilalmat a megvásárolt gépjárműre. Az Üzletszabályzat azon pontja, mely szerint „amennyiben a Kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, úgy a Hitelező köteles a gépjármű törzskönyvét és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot kiadni”, nem értelmezhető önálló, atipikus biztosíték alapításaként, mivel az nem rendelkezik másról, mint arról, hogy amennyiben a kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, úgy a hitelező köteles a gépjármű törzskönyvét és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot kiadni. Ha alperesnek az is volt a célja az Üzletszabályzat ezen pontjának meghatározásával, hogy a finanszírozott gépjármű törzskönyvét a vételi jog megszűnése után is mindaddig atipikus biztosítékként birtokban tarthassa, amíg a kölcsön teljes visszafizetésére nem kerül sor, akkor egyértelműen kellett volna e feltételt megfogalmaznia, ennek hiányában ezt úgy kellett a bíróságnak értelmeznie, ahogy az a fogyasztó felperesre nézve kedvezőbb.

Az első fokú ítélet ellen, kizárólag annak a törzskönyv kiadására vonatkozó rendelkezése ellen, alperes fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság azonban alperes fellebbezését alaptalannak találta, ezért az első fokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helyben hagyta. Az ítélet jogerős.

A perben született bírósági határozatok anonimizált változatai regisztráció és a használati díj (3.000,- Ft / év) megfizetése esetén itt olvashatók.

Dr. Fülöp Botond

2017. május 11.

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Hasonló jogi problémája van? Lépjen velem kapcsolatba itt!

Regisztráljon honlapomra! Évi 3.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, melyek jelenleg az alábbiak:

- a "Fejezetek a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogi kérdések köréből" című e-book

- a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos ügyeimben született anonimizált bírósági határozatok,

- nyilvános tárgyaláson elmondott, anonimizált válogatott védőbeszédeim,

- az Európai Unió Bíróságának magyar szemmel is fontos döntéseiről írt cikkeim,

- az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyek rendszeresen aktualizált listája.

 

Ezen túl, a regisztrált felhasználókat e-mailben tájékoztatom, valahányszor új tartalom kerül a honlapra.

A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!