Munkáját szokásosan másik tagállamban végző munkavállaló munkabér-követelésének felszámolási eljárásban történő érvényesítése

Az alábbi jogesetnek több tanulsága is van. Először is az, hogy a munkabér-követelés, ha nem is minden esetben rövid idő alatt, de a megfelelő jogi eszközök alkalmazásával - és némi kitartással - jó eséllyel behajtható. Másrészt pedig arra is jó például szolgál az alábbi ügy, hogy az uniós jog ismerete, alkalmazása, s a más tagállamok hatóságaival folytatott közvetlen kommunikáció már a munkajog területén is nélkülözhetetlen feltételét képezi a hatékony jogérvényesítésnek.

 

Ügyfelemet egy magyar cég csőszerelő munkakörben alkalmazta. A munkaszerződésben a munkavégzés helye nem került megállapításra, azonban a munkáltató ügyfelemet a munkába állást követően azonnal külföldi (németországi) munkavégzésre irányította. Mivel a munkáltató az ügyfelemnek járó teljes munkabért nem fizette meg, előbb fizetési meghagyásos, majd pedig - a munkáltató ellentmondását követően - peres eljárást indítottunk a ki nem fizetett munkabér megfizetése iránt. A munkaügyi bíróság - fellebezés hiányában jogerőre emelkedett - ítéletével keresetünknek megfelelő kötelezte a munkáltatót az elmaradt munkabér megfizetésére.

 

Mivel a munkáltató a jogerős ítéletben foglalt fizetési kötelezettségének nem tett eleget, felszámolási eljárást kezdeményeztünk ellene. A felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés b) pontja alapján ugyanis a bíróság - kérelemre - megállapítja az adós fizetésképtelenégét, ha a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki. Lényeges, hogy ebben az esetben a felszámolási eljárás megindításának nem szükséges előfeltétele a tartozás "hagyományos" bírósági végrehajtási eljárás keretében történő behajtásának megkísérlése. A munkavállalóknak ilyen esetekben már csak azért is célszerű lehet a felszámolási eljárás kezdeményezésének eszközéhez nyúlni, mert - az illetékekről szóló 1990. évi CXIII. törvény (Itv.) 62.§ (1) bekezdésének i) pontja alapján - a munkaviszonyból származó munkabér- és egyéb követelésre tekintettel indított felszámolási eljárásokban a feleket illetékfeljegyzési jog illeti meg, ráadásul a munkavállalónak a hitelezői igénye bejelentésekor nyilvántartásba vételi díjat sem kell fizetnie. A munkavállaló tehát lényegében véve "ingyen" indíthatja meg a felszámolási eljárást a jogerős ítélettel elmaradt munkabér megfizetésére kötelezett, ám ezen kötelezettségének az előírt teljesítési határidőben eleget nem tevő munkáltatóval szemben.

 

A bíróság - kérelmünkre - megállapította a munkáltató fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. A felszámolási eljárásban ügyfelem hitelezői igényét bejelentettük, azt a felszámoló a Cstv. 57.§ (1) bekezdésének a) pontja szerint, mint felszámolási költséget nyilvántartásba vette.

 

A munkáltatóval szemben megindított felszámolási eljárásokban - a munkavállalók védelme érdekében - lehetőség van a munkabérek bérgarancia alapból történő "lehívására" és kifizetésére. A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény szerint ugyanis az állam a bérgarancia-eljárás keretében a felszámolás alatt álló munkáltatónak a munkavállóval szemben fennálló kiegyenlítetlen bértartozásából a törvény által meghatározott összeget megelőlegez. Ha a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott, szokásos magyarországi munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalókkal szemben fennálló bértartozást a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a bérfizetési napon nem tudja kielégíteni, haladéktalanul kérelmet nyújt be az állami foglalkoztatási szervhez visszatérítendő pénzügyi támogatás iránt. Vagyis - a törvény által meghatározott összeghatárig - fedezet hiányában a felszámoló "hívja le" a bérgarancia alapból és fizeti ki a munkavállóknak az őket megillető munkabér összegét.

 

Ügyfelem esetében azonban nem volt törvényi lehetőség az őt megillető bértartozás bérgarancia alapból történő lehívására. A törvény ugyanis kizárja ebből a lehetőségből azokat a munkavállalókat, akik - mint ügyfelem - nem magyarországi szokásos munkavégzési hellyel rendelkeznek. A törvény ezen rendelkezése csak látszólag diszkriminatív, valójában uniós jogi szabályból eredeztethető. 

 

Az Európai Unióban a munkavállalók védelmével kapcsolatos szabályokat a munkáltató fizetésképtelensége esetén az Európai Parlament és a Tanács 2008/94/EK irányelve (a továbbiakban: „Irányelv”) hangolja össze. Ezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy amennyiben egy, legalább két tagállam területén tevékenykedő vállalkozás fizetésképtelenné válik, akkor a munkavállalók fennálló követeléseinek teljesítéséért annak a tagállamnak az úgynevezett garanciaintézete felelős, amelynek területén az érintett munkavállalók munkát végeznek vagy szokásosan munkát végeznek. Az Irányelv ezen rendelkezése alapján tehát ügyfelem követelésének kiegyenlítéséért – tekintettel szokásos munkavégzési helyére - nem a magyar Bérgarancia Alap, hanem a német illetékes garanciaintézet, vagyis a Zentrale der Bundesagentur für Arbeit (Szövetségi Munkaügyi Ügynökség) volt a felelős.

 

A fenti uniós jogi rendelkezés alapján tehát levéllel fordultam a Bundesagentur für Arbeithez, ahonnét azt a választ kaptam, hogy Németországban a 2008/94/EK irányelv 9. cikkének (1) bekezdésére alapított munkavállalói követeléseket - a hasonló, "tisztán" belföldi követelésekkel egyezően - ún. Insolvenzgeld ("csődpénz") formájában, az ilyen kérelmek céljából rendszeresített űrlapon kell benyújtani, s ehhez mellékelni kell a felszámolóbiztos követelés fennállására vonatkozó igazolását is. A felszámolóbiztos nagyon gyors és rendkívül készséges támogatásával (amit ezúton is köszönök) összeállítottuk a szükséges dokumentációt, s körülbelül egy hónap múlva a Bundesagentur für Arbeit át is utalta ügyfelem részére az őt megillető munkabér összegét.

 

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.