Hatályon kívül helyezett fegyelmi

Ügyfelünket munkáltatója, egy állami tulajdonú részvénytársaság, fegyelmi büntetéssel sújtotta, mellyel négy hónapra megvonta természetbeni juttatásait.  A munkáltató határozatát - pártfogó ügyvédként eljárva - a munkaügyi bíróság előtt megtámadtuk, keresetünkben több okból is támadtuk a fegyelmi döntést. Azzal érveltünk, hogy a munkáltató a vagyoni hátrányt vétkes kötelezettségszegés hiányában, a törvényben és a kollektív szerződésben foglalt eljárási szabályok megsértésével, a munkaszerződés egyes elemeinek végleges módosítását eredményezve, a munkajog általános elveit sértő módon, a törvény által lehetővé tett maximumon túl, aránytalan mértékben állapította meg.

 

Az elsőfokú bíróság a keresetnek - az abban foglalt jogi érveket elfogadva, mindenek előtt a lefolytatott fegyelmi eljárás szabálytalanságára hivatkozva - helyt adott, alperes határozatát hatályon kívül helyezte. 

 

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróság által felhozottaktól eltérő jogi indokok alapján nyilvánította törvénysértőnek alperes fegyelmi határozatát.

 

A másodfokú bíróság úgy találta, hogy az alperesi munkáltató fegyelmi döntését a törvényben foglalt határidőn túl hozta meg. A munka törvénykönyve ugyanis úgy rendelkezik, hogy a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazása során alkalmazandó a törvénynek azon szabálya, mely az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására - a felmondás okáról való tudomásszerzéstől számított - tizenöt napos határidőt ír elő. A törvény ezen rendelkezését a másodfokú bíróság úgy értelmezte, hogy a hátrányos jogkövetkezményt, vagyis a fegyelmit kiszabó határozatot a munkáltatónak az annak okáról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül kellett volna meghoznia, márpedig a fegyelmi döntés ezen határidőn túl született meg.

 

Az alperesi munkáltatónak hatályban volt kollektív szerződés úgy rendelkezett, hogy a munkáltató a vizsgálatot a kötelezettségszegés alapos gyanúja esetén az erről való tudomásszerzést követő tizenöt napon belül rendeli el, vagyis a tizenöt napos határidőhöz nem a döntés meghozatalát, hanem a fegyelmi vizsgálat elrendelését kötötte. A másodfokú bíróság azonban úgy ítélte meg - s ez talán az ítélet legérdekesebb és egyben legvitathatóbb megállapítása -, hogy "a törvény a munkavállaló vétkes kötelezettségszegésére alapított azonnali hatályú felmondás esetén nem ír elő sajátos eljárási kötelezettséget a munkáltató terhére. Az ehhez képest jóval enyhébb jogkövetkezmény alkalmazását megelőzően sem indokolt ilyen jellegű előzetes eljárás lefolytatása."

 

Aligha igényel hosszadalmas érvelést annak igazolása, hogy a másodfokú bíróság ezen álláspontja nem kifejezetten munkavállaló-barát, mivel azt rögzíti, hogy a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalókkal szemben mindenfajta előzetes eljárás nélkül lehet hátrányos jogkövetkezményeket alkalmazni. Véleményem szerint ez az álláspont több okból is vitatható.

 

Először, tévesnek tartom a másodfokú bíróságnak az azonnali hatályú felmondással kapcsolatos szabályokra történő hivatkozását a fegyelmi eljárás szükségességével kapcsolatban. Felmondás esetén ugyanis az elbocsátott munkavállalónak már nincs "vesztenivalója", ezért bátran kérhet jogvédelmet a bíróságtól. Ezzel szemben - ne áltassuk magunkat - a fegyelmi ellen bírósági úton fellépni szándékozó munkavállalók pontosan tudják, hogy az állásukkal játsszanak, ha bírósághoz fordulnak az igazságtalannak vélt munkáltatói döntéssel szemben. Igaz ugyan, hogy a felmondás súlyosabb szankció, mint a fegyelmi, ám a munkavállaló jogvédelme szempontjából mégis a fegyelmi döntés elleni fellépésnek nagyobb a tétje, ennek ugyanis még van tétje, nevezetesen a munkahely. A (még) munkaviszonyban lévő munkavállaló kiszolgáltatottsága okán tehát az ilyen jellegű jogkövetkezmények alkalmazása során igenis szükség van bizonyos garanciális eljárási szabályok betartásának megkövetelésére. (Biztos vagyok benne, hogy a fentiek igazságát alátámasztanák a felmondás, illetve a fegyelmi miatt indított peres ügyekre vonatkozó bírósági statisztikai adatok is.)

 

Másodszor, akár alkotmányossági kérdéseket is felvethet, hogy a munka törvénykönvye hatálya alá tartozó munkavállalókkal szemben mindenfajta előzetes eljárás nélkül hozhatók súlyos anyagi hátránnyal járó fegyelmi döntések, miközben más törvények hatálya alatt álló munkavállalók esetén a munka-, illetve szolgálati viszonyukra vonatkozó törvények kötelezővé teszik és részletesen szabályozzák a fegyelmi eljárás lefolytatását. Ez a különbség - véleményem szerint - a piaci szférában dolgozó munkavállalók diszkriminációját és - az állami szerveknél dolgozó munkavállalókhoz képest - jóval nagyobb fokú kiszolgáltatottságát eredményezi.

 

Végül, nem tűnik számomra egyértelműnek a másodfokú bíróság azon álláspontjának helytállósága, miszerint a törvény szövegéből az következik, hogy a munkáltatónak a fegyelmi határozatot a kötelezettségszegésről való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül meg kell hoznia. A törvénynek az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó, és a hátrányos jogkövetkezményre is irányadó rendelkezése ugyanis egész pontosan úgy szól, hogy az azonnali hatályú felmondás jogát lehet a törvényben megállapított határidőn belül gyakorolni. Namármost, a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozó jog "gyakorlásának" - véleményem szerint - tekinthető a fegyelmi vizsgálat megindítása is, nem csupán a fegyelmi döntés meghozatala. A törvény ezen értelmezése mellett jogszerűek lennének azon kollektív szerződések, melyek - miként az alperesnél hatályban volt kollektív szerződés is - a vizsgálat megindítására vonatkozóan írják elő a tizenöt napos határidőt. Úgy gondolom, hogy ez az értelmezés szolgálná jobban a munkavállalók érdekeit is, mivel alaposabb, a védekezéshez való jog és az egyéb garanciális szabályok betartását jobban biztosítani képes fegyelmi eljárásokat tenne lehetővé.

 

Akárhogy is, az ügyfelünkkel szemben meghozott fegyelmi határozatot a bíróság jogerősen hatályon kívül helyezte, így ügyfelünk - kamatokkal növelt mértékben - visszamenőleg megkapta a jogellenesen elvont juttatásait.

 

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Dr. Fülöp Botond