C-466/12. számú ügy: a hiperlinkek szerzői jogi értékelése (2014. február 13.)

Más nyilvánosság hiányában nem jelenti a szerzői jogok sérelmét egy internetes oldalon más oldalakon közzétett és bárki számára korlátozás nélkül, szabadon hozzáférhető művekre mutató hiperlinkek elhelyezése. 

 

Az Európai Unióban a tagállamok szerzői jogi és szomszédos jogi szabályait a 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hivatott összehangolni. Ezen irányelv 3. Cikke előírja a tagállamok számára, hogy a szerzőknek kizárólagos jogot kell biztosítaniuk műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. 

 

Az ügy alapeljárásának felperesei svéd újságírók, akik cikkeiket az őket foglalkoztató sajtóorgánum internetes honlapján is közzétették, így azok bárki számára szabadon hozzáférhetők voltak. Az alapügy alperese pedig egy olyan honlapot működtet, amelyen ügyfeleinek igényei szerint más internetes honlapokon megjelent cikkekre mutató, kattintható linkek listáját nyújtja. Az alapeljárás felperesei kártérítés iránti keresetet nyújtottak be alperes ellen a Stockholms tingsrätt (stockholmi kerületi bíróság) előtt, azzal az indokkal, hogy e társaság egyes cikkeiket engedély nélkül használta fel azáltal, hogy ügyfelei számára hozzáférhetővé tette azokat. Miután az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a fellebviteli bíróság szükségesnek ítélte az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali kérelemmel történő megkeresését. A svéd fellebbviteli bíróság által a luxemburgi bíróságnak feltett kérdések lényegében arra irányultak, hogy az irányelv értelmében vett "nyilvánossághoz közvetítést" valósít-e meg egy internetes oldalon olyan hiperlinkek elhelyezése, melyek más oldalakon található, bárki számára szabadon hozzáférhető művekre mutatnak.

 

Válaszában a luxemburgi bírói testület mindenek előtt a "nyilvánossághoz közvetítés" fogalmát elemezte, és megállapította, hogy az két elemből tevődik össze: a "közvetítés" cselekményéből, illetve abból, hogy e cselekménynek a "nyilvánosság" felé kell irányulnia. A "közvetítés" fogalmát szélesen kell értelmezni annak érdekében, hogy ezáltal minél nagyobb mértékű legyen a szerzői jog jogosultjának védelme, ami pedig az irányelv egyik legfőbb célkitűzése. Ennél fogva a hiperlinkek elhelyezése "közvetítést" valósít meg, mivel a hiperlinket tartalmazó oldal ügyfeleinek közvetlen hozzáférést kínál a hiperlinkek révén elérhető művekhez. Ami pedig a másik fogalmi elemet, nevezetesen a "nyilvánosságot" illeti, azon - a Bíróság jogértelmezése szerint - meghatározatlan és viszonylag jelentős számú lehetséges címzettet kell érteni. Ezen fogalom-értelmezés alapján pedig vitathatatlan, hogy a hiperlinkek elhelyezése esetén megállapítható a "nyilvánossághoz közvetítés" tényének fennállása.

 

Ezt követően a Bíróság emlékeztetett azon állandó ítélkezési gyakorlatára, melynek értelmében ha a szerzőtől eltérő személy a nyilvánossághoz közvetít egy a szerző által már nyilvánossághoz közvetített művet, s ezt ugyanazon technikai eszköz révén teszi, mint ahogy azt a szerző tette, akkor az irányelv 3. Cikkében foglalt szerzői jog sérelme megállapításának szükséges feltétele, hogy a nem a szerző általi közvetítés új nyilvánosságot célozzon meg, azaz olyan nyilvánosságot, melyet a szerzői jog jogosultjai nem vettek figyelembe, amikor az eredeti nyilvánossághoz közvetítést engedélyezték. Márpedig ez a feltétel a szóban forgó ügyben nem teljesül, hiszen az alperes által a honlapján elhelyezett hiperlinkek nem céloztak meg más nyilvánosságot, mint a szerzők által az interneten szabadon hozzáférhetővé tett művek. Az eredeti közvetítésben megcélzott közönség ugyanis az érintett internetes oldal lehetséges látogatóinak összessége volt, lévén, hogy az e honlapon szereplő művekhez való hozzáférést semmilyen intézkedés nem korlátozta, tehát azokhoz minden internethasználó szabadon hozzáférhetett. Ennélfogva új nyilvánosság hiányában, a szerzői jog jogosultjainak engedélye nem szükséges az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nyilvánossághoz közvetítés esetében. Ezen megállapítás érvényességét pedig az sem kérdőjelezi meg, ha a hiperlinkekre történő kattintás révén a felhasználó számára nem lesz nyilvánvaló az átirányítás ténye, illetve az, hogy mely honlapon jelent meg a megcélzott tartalom.

 

A fenti megállapítás természetesen csak a bárki számára, korlátozás nélkül, szabadon hozzáférhető művekre vonatkozik. Ha ellenben az eredeti közzététel - például előfizetés révén - csak korlátozott nyilvánosság számára volt elérhető, ám a hiperlink révén ezen korlátozott jelleg megerülhetővé vált, és ekképpen olyan beavatkozást jelentett, mely nélkül az említett felhasználók nem érhetnék el a közvetített műveket, e felhasználók összességét már új nyilvánosságnak kell tekinteni, amelyet a szerzői jog jogosultjai az eredeti közvetítés engedélyezésekor nem vettek figyelembe, és ennek folytán a jogosultak engedélye szükséges az ilyen nyilvánossághoz közvetítéshez.

 

A Bíróság tehát úgy válaszolt a kérdéseket előterjesztő svéd bíróságnak, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem minősül e rendelkezés szerinti nyilvánossághoz közvetítésnek egy internetes oldalon olyan művekre mutató kattintható linkek szolgáltatása, mely művek szabadon hozzáférhetők más internetes oldalon.