C-385/12 számú ügy: magyar különadóval kapcsolatos ügyben hirdetett ítéletet az Európai Bíróság (2014 február 05.)

A bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett magyar különadó - tényleges hatásait tekintve - ellentétes lehet a letelepedés szabadságának uniós jogi alapelvével.

Mint az közismert, Magyarországon egyes gazdasági tevékenységeket 2010-ben különadóval sújtottak. A különadóval érintett egyik ilyen gazdasági tevékenység a bolti kiskereskedelmi tevékenység, melyre a törvény - az adóalap emelkedésének függvényében - erősen progresszív mértékben emelkedő adómértéket állapít meg. Ezen túl a törvény úgy rendelkezik, hogy az ún. kapcsolt vállalkozások esetén az egyes társaságokat terhelő adót úgy kell megállapítani, hogy az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok nettó árbevételét össze kell adni, és az eredmény alapulvételével kiszámított adóösszeget az egyes adóalanyok között olyan arányban kell megosztani, mint amilyen arányt az általuk elért, különadóval sújtott tevékenységből származó nettó árbevétel az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok által elért összes, különadóval sújtott tevékenységből származó nettó árbevételben képvisel.

A Hervis Magyarországon sportcikkeket forgalmazó üzleteket működtető vállalkozás, egyben a SPAR Österreichische Warenhandels AG leányvállalata, s mint ilyen, a SPAR-csoport részét képezi. E jogcímen - a különadókról szóló törvény fent említett rendelkezése alapján - köteles a saját árbevétele arányában megfizetni az e csoporthoz tartozó valamennyi vállalkozás által – a Magyarországon elért teljes árbevételük alapján – fizetendő különadó egy részét. A különadó erősen progresszív adómértékének e csoport teljes árbevételére történő alkalmazása folytán a Hervist egyértelműen magasabb átlagos adómérték terheli annál, mint amely a kizárólag a saját üzletei árbevételéből álló adóalap szerint alkalmazandó lenne. Mivel a kapcsolt vállalatcsoportba nem tartozó, franchise-rendszerben működő vállalkozásokat (mint amilyen pl. a Décathlon vagy az Intersport) az összesített árbevétel alapul vételével történő progresszív adózási kötelezettség nem terheli, a Hervis álláspontja szerint a magyar törvény diszkrimálja azon oknál fogva, hogy külföldi társaságokhoz kapcsolt vállalkozásnak minősül. A Hervis jogi álláspontja szerint tehát a különadókról szóló magyar törvény ellentétes az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés több cikkével, így annak a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a letelepedés szabadságát, valamint a szolgáltatások és a tőke tagállamok közötti szabad áramlását biztosító rendelkezésével.

Mivel a NAV elutasította a Hervis arra irányuló kérelmét, hogy a 2010. év vonatkozásában mentesítse a különadó alól, a Hervis annak megállapítását kérte a közigazgatási perben eljáró Székesfehérvári Törvényszéktől, hogy a különadóról szóló törvény rendelkezései ellentétesek az uniós joggal. lyen előzmények után fordult a Székesfehérvári Törvényszék előzetes döntéshozatali kérelemmel az Európai Unió Bíróságához annak megvizsgálását kérve, hogy a különadókról szóló magyar jogszabály rendelkezései összhangban állnak-e az Európai Unió alapszerződésének rendelkezéseivel.

A Bíróság tegnap (2014. február 05-én) meghozott ítéletében - korábbi joggyakorlatára hivatkozva - mindenek előtt megállapította, hogy az előterjesztett kérdés a letelepedés szabadságának hatálya alá tartozik, ezért nem szükséges a szolgáltatásnyújtás szabadságával és a tőke szabad mozgásával kapcsolatos uniós jogi rendelkezéseket értelmezni. Ezt követően a luxemburgi testület emlékeztetett állandó joggyakorlatára, melynek értelmében az egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályok nemcsak a társaságok székhelye alapján történő nyílt hátrányos megkülönböztetést tiltják, hanem az ilyen megkülönböztetés olyan rejtett formáit is, amelyek egyéb elhatárolási szempontok alkalmazása révén ténylegesen ugyanahhoz az eredményhez vezetnek. A magyar törvényt vizsgálva a Bíróság megállapította, hogy az bár nem okoz közvetlen hátrányos megkülönböztetést, hiszen nem tesz különbséget a kapcsolt vállalkozások esetén aszerint, hogy azok belföldön, vagy más tagállamokban honosak, mégis, a jogszabály azzal a hatással jár, hogy hátrányos helyzetbe hozza a valamely csoporton belül más társaságokhoz kapcsolt jogi személyeket azokkal a jogi személyekkel szemben, amelyek nem képezik ilyen vállalatcsoport részét. Ez a hátrányos helyzet pedig két elemből tevődik össze: egyrészt a nettó árbevételek összeadásából eredeő magasabb adóalapból, másrészt pedig az erősen progresszív adómértékből. Egy ilyen - de jure nem diszkrimitív - nemzeti jogi reguláció abban az esetben lehet - de facto - ellentétes a letelepedés szabadságával, ha a tagállami gazdaság szerkezetéből adódóan a vállalatcsoportba tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire más tagállamban székhellyel rendelkező társaságoknak – a nemzeti jogszabály értelmében – kapcsolt vállalkozásai, hiszen ebben az esetben - mondja a luxemburgi verdikt - a különadó erősen progresszív adómértékének az összevont árbevételből álló adóalapra történő alkalmazása különösen azzal a veszéllyel jár, hogy hátrányosan érinti a más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásait. Ezen körülmény vizsgálata pedig - az Európai Bíróság szerint - a nemzeti bíróság, vagyis - jelen esetben - a Székesfehérvári Törvényszék feladata.

A luxemburgi bírák tehát azt válaszolták a kérdést előterjesztő magyar bíróság kérdésére, hogy a letelepedés szabadságával ellentétes a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó magyar jogszabály, amennyiben – és ennek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata – a vállalatcsoportba tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásai.

Az ügy különös jelentőségét mutatja, hogy a luxemburgi ítélkező testület azt a Bíróság elnöke által vezetett nagytanácsban vizsgálta, s az ítéletről kiadott  sajtóközleményt a Bíróság honlapján 12 nyelven tették közzé. A Bíróság ítéletét itt találja.

Bár e rovatban nem szoktam, most mégsem tudom megállni, hogy ne adjak hangot kétségeimnek a Bíróság ítéletének megalapozottságát illetően. Elfogadhatatlannak tartom ugyanis egy nemzeti jogszabály uniós joggal való összhangját az adott tagállam gazdaságának szerkezetétől függővé tenni. A luxemburgi bírák által követett megközelítés ennek folytán a fejlettebb nyugat-európai tagállamokhoz viszonyítva szigorúbb mércét támaszt a nyugati vállalatok meghatározó szerepével jellemezhető kelet-közép európai tagállamokkal szemben, melyek gazdasági szerkezete a rájuk kényszerített történelmi múlt öröksége. Míg ugyanaz az adó EU-konform lehet Németországban, addig EU-jogba ütközőnek minősülhet Magyarországon, pusztán azért, mert az előbbi ország gazdasága az elmúlt 70 évben szabadon fejlődhetett, s nem volt rászorulva a tőkeerős külföldi cégek befektetéseire. Az Európai Bíróság ítélete tehát - véleményem szerint - az adójog vonatkozásában diszkriminálja az egykori szocialista tagállamokat.

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Dr. Fülöp Botond

Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a https://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.