C-96/16. és C-94/17. számú egyesített ügyek – a fogyasztói kölcsönszerződések engedményezése és az ezen szerződésekben foglalt, késedelmi kamatot meghatározó általános szerződési feltételek tisztességtelensége (2018. augusztus 7.)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: „Irányelv”) sem üzleti gyakorlatokra, sem pedig jogszabályi rendelkezésekre nem alkalmazandó. - Nem ellentétes az Irányelv rendelkezéseivel az a bírósági joggyakorlat, mely megdönthetetlen vélelmet állít fel a késedelmi kamat mértékét az ügyleti kamat két százalékpontnál megnövelt mértékénél magasabb összegben meghatározó általános szerződési feltételek tisztességtelenségére vonatkozóan. - Ugyancsak nem ellentétes az Irányelv rendelkezéseivel az a bírósági joggyakorlat sem, mely a késedelmi kamat mértékét rögzítő feltétel tisztességtelenségének jogkövetkezményeként a késedelmi kamatokat az ügyleti kamatok változatlanul hagyása mellett mellőzni rendeli.

Az Irányelv értelmében egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát a szerződéskötés időpontjában, a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetének, a szerződéskötés valamennyi körülményének, továbbá e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételének figyelembevételével kell megítélni, amelytől e szerződés függ. Azon feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők, az Irányelv melléklete tartalmazza. Ezek közé tartoznak – többek között - azok a kikötések is, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy a kötelezettségét nem teljesítő fogyasztótól aránytalanul magas összeg megfizetését követelik meg kártérítés címén. Az Irányelv annak előírására kötelezi a tagállamokat, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. A tagállamoknak a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodniuk kell arról is, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

A spanyol polgári törvénykönyv értelmében a vitatott követelések engedményezése esetén az adós megszüntetheti a követelést azzal, hogy megfizeti az engedményes részére az általa az engedményezőnek fizetett ellenértéket, a felmerülő költségeit és az ellenérték megfizetésének napjától számított kamatokat. A követelést az erre vonatkozó keresettel kapcsolatos ellenkérelem benyújtásától kell vitatottnak tekinteni. Az adós ezen lehetősége tehát kifejezetten csak a vitatott követelések esetén áll fenn.

A spanyol legfelsőbb bíróság joggyakorlata szerint pedig a fogyasztókkal kötött személyikölcsön-szerződésekben tisztességtelennek kell tekinteni az olyan egyedileg meg nem tárgyalt, késedelmi kamatra vonatkozó szerződési feltételeket, amelyek megfelelnek azon kritériumnak, hogy e kamatok mértéke több mint két százalékponttal meghaladja a szerződés felei között kikötött ügyletikamat-mértéket. Ugyanezen bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a késedelmi kamatra vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelenségének az a jogkövetkezménye, hogy a késedelmi kamat mértéke az ügyletikamat mértékére változik.

A Bíróság ítéletének alapjául szolgáló egyik ügy tényállása szerint két spanyol magánszemély fogyasztóként két kölcsönszerződést kötött egy bankkal. Az egyik szerződésben a késedelmi kamat mértéke 10, a másikban pedig 12,5 százalékponttal haladta meg az ügyleti kamat mértékét. Mivel az adósok nem tettek eleget a szerződésekből eredő fizetési kötelezettségüknek, a bank a szerződéseket felmondta és az adósok ellen végrehajtási eljárást kezdeményezett az előterjesztő barcelonai bíróság előtt. Ezt követően a bank – a követelés összegének 6%-át kitevő ellenérték fejében - egy harmadik személyre engedményezte a végrehajtandó követelését, aki a végrehajtási eljárásban jogutódlás megállapítása iránti kérelemmel fordult az előterjesztő bírósághoz. Végrehajtási eljárásról lévén szó, az adósok számára nem állt nyitva az a lehetőség, hogy adósságukat az engedményezés ellenértéke fejében az engedményestől visszavásárolják, mivel a spanyol polgári törvénykönyv ezt kizárólag a vitatottnak minősülő, tehát perbe vitt követelések tekintetében tette lehetővé.

A másik ügyben egy fogyasztónak minősülő spanyol magánszemély jelzáloghitel-szerződést kötött egy bankkal. A szerződés értelmében a késedelmi kamat mértéke 19,5 százalékponttal haladta meg az ügyleti kamat induló értékét. Az adós keresetet indított a bank ellen, melyben a késedelmi kamat mértékét rögzítő kikötés megsemmisítését kérte a bíróságtól annak tisztességtelen jellege okán. A bíróság megállapította a kikötés tisztességtelen jellegét és ennek jogkövetkezményeként – a jelzálogjogról szóló spanyol törvény alapján - úgy rendelkezett, hogy a késedelmi kamat mértékét a törvényes kamatmérték háromszorosának megfelelő kamatmértékre kell csökkenteni. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az adós a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a spanyol legfelsőbb bírósághoz, mivel úgy vélte, hogy a késedelmi kamat mértékét rögzítő kikötés tisztességtelenség miatti érvénytelenségének az a jogkövetkezménye, hogy a bank a továbbiakban sem ügyleti, sem pedig késedelmi kamatra nem jogosult.

Az alapügyekben eljáró spanyol bíróságoknak kételyeik merültek fel az Irányelv rendelkezéseinek értelmezése, illetve az előttük folyamatban lévő ügyek tényállására történő alkalmazása tekintetében. Egyrészt kérdésként merült fel, hogy összeegyeztethető-e az Irányelvvel az a spanyol jog által nem tiltott gyakorlat, mely szerint valamely eladó vagy szolgáltató – ilyen értelmű kifejezett szerződéses kikötés hiányában – követelést engedményez vagy vásárol alacsony áron, anélkül hogy ezen engedményezésről a fogyasztónak minősülő adóst előzetesen tájékoztatta volna, vagy az adós ahhoz hozzájárult volna, és anélkül hogy utóbbinak lehetősége lenne az adóssága visszavásárlására, és annak ily módon történő megszüntetésére azáltal, hogy az engedményesnek visszatéríti az általa az említett engedményezés címén megfizetett ellenértéket, megnövelve az alkalmazandó kamatokkal, költségekkel és eljárási költségekkel. A spanyol jog ezt a lehetőséget ugyanis kifejezetten csak a vitatott, tehát a perbe vitt és az adós által vitatott követelések tekintetében tartalmazza, ennél fogva nincs lehetőség annak alkalmazására sem a fogyasztónak minősülő adós elleni végrehajtási eljárásban, sem pedig a követelés peren kívüli engedményezése során.

Másrészt pedig ugyancsak kérdésesnek találták az alapügyekben eljáró bíróságok, hogy milyen szempontokat, körülményeket kell mérlegelniük a késedelmi kamat mértékét meghatározó szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megítélése során, illetve, hogy mi a jogkövetkezménye a szerződés ezen feltétel tisztességtelen jellegéből adódó részleges érvénytelenségének. Konkrétan azt a kérdést tették fel ezzel kapcsolatban az Európai Unió Bíróságának, hogy összeegyeztethető-e az Irányelv rendelkezéseivel a spanyol legfelsőbb bíróság azon ítélkezési gyakorlata, amely szerint a kölcsönszerződésnek a szerződésben kikötött éves ügyleti kamatlábat több mint két százalékponttal meghaladó kamatfelárat feltételező késedelmi kamatot megállapító feltétele a fizetési kötelezettségének teljesítésével késedelembe eső fogyasztóval szemben előírt, aránytalanul magas összegű kártérítésnek minősül, s ezért tisztességtelen. Ami pedig ezen tisztességtelen jelleg jogkövetkezményét illeti, arra vártak választ az előterjesztő bíróságok, hogy az Irányelv rendelkezéseinek tükrében helyes-e az az ítélkezési gyakorlat, melynek értelmében a késedelmi kamat mértékét meghatározó kikötés tisztességtelensége esetén a tartozás teljes kifizetéséig továbbra is az ügyleti kamatot számítják fel.

Ami először is a fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések engedményezésére vonatkozó üzleti gyakorlatot illeti, a Bíróság úgy foglalt állást, hogy erre az Irányelv nem alkalmazandó, tekintettel arra, hogy annak tárgyi hatálya kizárólag az általános szerződési feltételekre terjed ki, az üzleti gyakorlatokra ellenben nem. A spanyol polgári törvénykönyv azon rendelkezéseire továbbá, melyek az adósság visszavásárlásának lehetőségét a vitatott követelésekre korlátozzák, az Irányelv szintén nem vonatkozik, lévén ezek olyan kötelező jellegű nemzeti jogi rendelkezések, melyek a szerződő felekre a választásuktól függetlenül, kötelezően alkalmazandók.

A spanyol legfelsőbb bíróság azon joggyakorlata kapcsán pedig, mely megdönthetetlen vélelmet állít fel a fogyasztókkal kötött személyikölcsön-szerződésekben foglalt, azon egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek tisztességtelensége tekintetében, amelyek a késedelmi kamat mértékét több mint két százalékponttal az ügyletikamat-mérték fölött határozzák meg, a luxemburgi taláros testület úgy foglalt állást, hogy az nem áll ellentétben az Irányelv rendelkezéseivel. Ezen legfelsőbb bírósági joggyakorlat ugyanis nem gátolja valamely kötelezően alkalmazandó kritérium, vagy értékelési szabályrendszer által a nemzeti bíróságokat abban, hogy az eset összes körülményének figyelembe vételével gondosan értékeljék a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét, hanem csupán olyan kritériumot határoz meg, melyet az alsóbb fokú bíróságoknak értékelniük kell a tisztességtelenség vizsgálata során. Leegyszerűsítve: a spanyol bíróságokat a legfelsőbb bíróság szóban forgó állandó joggyakorlata nem akadályozza abban, hogy abban az esetben is tisztességtelennek minősítsék a késedelmi kamat mértékét meghatározó kikötést, ha az alapján a késedelmi kamat két százalékpontnál kisebb mértékben haladja meg csupán az ügyleti kamat mértékét, de kvázi kötelezővé teszi a tisztességtelenség megállapítását, ha a különbség két százalékpontnál nagyobb. Ennél fogva az olyan ítélkezési kritérium kidolgozása, mint amelyet a jelen esetben a spanyol legfelsőbb bíróság kimunkált, az Irányelv azon alapvető fogyasztóvédelmi célkitűzésébe illeszkedik, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei között biztosítsa az átfogó szerződéses egyensúlyt, s ezáltal el lehessen kerülni azt, hogy jelentős egyenlőtlenség alakuljon ki e jogok és e kötelezettségek között a fogyasztó kárára.

Az esetleges félreértések elkerülése végett célszerűnek tűnik kiemelni, hogy a Bíróság ezzel nem azt mondta ki, hogy ab ovo tisztességtelen minden fogyasztói kölcsönszerződésben foglalt egyedileg meg nem tárgyalt feltététel, mely a késedelmi kamat mértékét az ügyleti kamat két százalékpontnál megnövelt értékénél magasabb összegben határozza meg, hanem csupán azt, hogy egy ilyen értelmű tagállami bírósági joggyakorlat nem ellentétes az Irányelv rendelkezéseivel.

Végül azt a kérdést tették vizsgálat tárgyává a luxemburgi bírák, hogy ellentétes-e az Irányelv rendelkezéseivel a spanyol legfelsőbb bíróság azon joggyakorlata, melynek értelmében a fogyasztói kölcsönszerződés késedelmikamat-mértéket rögzítő, meg nem tárgyalt feltétele tisztességtelen jellegéből eredő jogkövetkezmény az, hogy teljes egészében törlik e késedelmi kamatokat, de az e szerződésben kikötött ügyleti kamatokat továbbra is felszámítják. A Bíróság erre a kérdésre – az alábbi okokból kifolyólag – szintén nemmel felelt.

Az Irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tisztességtelen szerződési feltétel tárgyában eljáró nemzeti bíróság csupán arra köteles, hogy e feltétel alkalmazásától eltekintsen annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, de nem jogosult arra, hogy e feltétel tartalmát módosítsa. E szerződésnek ugyanis főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak az említett feltétel elhagyása tekintetében módosuljon, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat. Jóllehet a Bíróság elismerte a nemzeti bíróság azon lehetőségét, hogy a tisztességtelen feltételt a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy ez a lehetőség olyan esetekre korlátozódik, amelyekben a tisztességtelen feltétel megsemmisítése azzal a kötelezettséggel járna, hogy a szerződést teljes egészében meg kellene semmisítenie, ami által a fogyasztót olyan következményeknek tenné ki, amelyekkel ez utóbbit büntetné. A spanyol legfelsőbb bíróság szóban forgó joggyakorlata ugyanakkor egyrészt nem eredményezi a szerződés teljes érvénytelenségét, másrészt pedig a gyakorlatban nem járhat a fogyasztó számára hátrányos következményekkel, mivel a fogyasztó által a hitelező számára fizetendő összeg csökkenését eredményezi. Ilyen körülmények között pedig nem lenne jogszerű indoka annak, hogy a nemzeti bíróság a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezéséve helyettesítse. Másfelől az Irányelv nem követeli meg, hogy a nemzeti bíróság a tisztességtelennek nyilvánított feltételen kívül azokat a feltételeket is mellőzze, amelyek nem minősülnek tisztességtelennek. Ennél fogva a késedelmi kamat mértékét rögzítő feltétel tisztességtelensége nem vonja maga után a szerződésnek az ügyleti kamat mértékét meghatározó kikötésének mellőzésének vagy megsemmisítésének kötelezettségét. Ráadásul, ezen értelmezést alátámasztja az a körülmény is, hogy az ügyleti kamat és a késedelmi kamat célja és szerződés rendszerében betöltött funkciója alapvetően különbözik egymástól: míg az előbbi a szerződésszerű teljesítés elmulasztásának szankciója, addig az utóbbi a hitelnyújtás ellenértéke.

Az ítéletből szeretném kiemelni a Bíróság azon megállapítását, mely szerint a nemzeti bíróság csak abban az esetben jogosult a tisztességtelen feltételt a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesíteni, ha a szerződés teljes megsemmisítése a fogyasztó számára hátrányos következményekkel járna. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben a szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása és ezen teljes érvénytelenség jogkövetkezményének levonása kedvező a fogyasztó számára, akkor a nemzeti bíróságnak nincs joga a fogyasztó érdekével szemben „meggyógyítani”, vagyis érvényessé nyilvánítani a szerződést azáltal, hogy a tisztességtelennek bizonyult kikötést „kicseréli” a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésével.

A Bíróság ítélete itt található.

Dr. Fülöp Botond

2018. szeptember 6.

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.