C-670/20. számú úgy – a devizában nyilvántartott kölcsönszerződésbe foglalt, a kölcsönfelvevőt árfolyamkockázatnak kitevő kikötések átláthatóságára vonatkozó követelmény terjedelme (2021. december 6.)

Egy devizában nyilvántartott kölcsönszerződés keretében, amely a fogyasztót árfolyamkockázatnak teszi ki, nem felel meg az átláthatóság követelményének az, ha az e fogyasztóval közölt információk azon a feltételezésen alapulnak, hogy a kölcsön pénzneme és a fizetés pénzneme közötti átváltási arány e szerződés teljes időtartama alatt stabil marad. - A fogyasztó azon nyilatkozata, amely szerint teljes mértékben tudatában van a devizában nyilvántartott kölcsön felvételéből eredő lehetséges kockázatoknak, önmagában nem lehet hatással annak értékelésére, hogy ez az eladó vagy szolgáltató eleget tett e az említett átláthatósági követelménynek. - Ha a kockázatfeltáró tájékoztatásban nem szerepel a kölcsönfelvevőt kifejezetten arról tájékoztató szöveg vagy magyarázat, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződések különös kockázatokkal járnak, megerősítheti, hogy az átláthatóság követelménye nem teljesül.

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: „irányelv”) 4. cikke értelmében a 7. cikk sérelme nélkül valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát a szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetének figyelembevételével kell megítélni, tekintettel – a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatva – a szerződéskötést kísérő valamennyi körülményre, valamint e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételére, amelytől e szerződés függ. A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. Az 5. cikk pedig akként rendelkezik, hogy olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak mindig világosnak és érthetőnek kell lenniük.

Az alapügy felperesei, mint kölcsönbe vevők, fogyasztói minőségben svájci frank alapú, közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést kötöttek az alapügy alperesével, az ERSTE Bank Hungary Zrt-vel (a továbbiakban: „bank”). A kölcsönszerződés megkötésekor a bank tájékoztatót adott az alapeljárás felperesei részére a devizában történő finanszírozás általános kockázatairól. A tájékoztató utalt az árfolyamcsökkenés és az árfolyam emelkedés lehetőségére, és az ebből származó előnyökre és hátrányokra, de arról nem tartalmazott információt, hogy a makrogazdasági és nemzetközi pénzpiaci viszonyok megváltozása jelentős, korlátlan mértékű törlesztőrészlet növekedést eredményezhet, mint ahogy arról sem, hogy a forint és a svájci frank árfolyamának jelentős változására ezen árfolyam múltbeli stabil jellegétől függetlenül lehetőség van.

Mivel felperesek az árfolyamváltozás hatására jelentősen megemelkedett összegű törlesztőrészleteket nem tudták megfizetni a banknak, utóbbi 2015-ben felmondta a szerződést és megindította felperesekkel szemben a végrehajtási eljárást. Felperesek – a kölcsönszerződés érvénytelenségére hivatkozva - keresetet indítottak a kérdéseket előterjesztő Ráckevei Járásbíróság előtt a végrehajtás megszüntetése iránt.  A perben arra hivatkoznak, hogy a bank nem nyújtott számukra elegendő tájékoztatást a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés megkötéséhez kapcsolódó valós kockázatokról. A bank elmulasztotta ugyanis felhívni a figyelmüket egyrészt arra, hogy: az árfolyamváltozás kedvező és kedvezőtlen hatásai csak addig egyenlítődnek ki, amíg a forint és a svájci frank változatlan, stabil árfolyamsávban mozog; másrészt, hogy a makrogazdasági és nemzetközi pénzpiaci viszonyok tartós és jelentős megváltozása jelentős, korlátlan mértékű törlesztőrészlet növekedést eredményezhet, valamint, hogy a forint és a svájci frank árfolyamának tartós megemelkedésére bármikor reális lehetőség van, az elmúlt időszak stabil árfolyamviszonyaiból nem következik semmiféle biztosíték annak jövőbeni stabilitását illetően. A bank felperesek ezen állításával szemben arra hivatkozik, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatban általa nyújtott tájékoztatás elegendő volt, mivel az árfolyam megváltozásának elméleti lehetősége szerepel a felperesek által megismert tájékoztatóban. Ebben az összefüggésben utalt ezen árfolyam és a törlesztőrészlet változása közötti logikai összefüggésre. A fogyasztók számára tehát felismerhető volt, hogy a törlesztőrészletek összege felső határ nélkül változhat az említett árfolyam ingadozásának függvényében. 

A kérdéseket előterjesztő magyar bíróságban kétségek merültek fel a tekintetben, hogy milyen terjedelmű az a Bíróság joggyakorlatában megfogalmazódott követelmény, hogy a bank által nyújtott, árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatásnak lehetővé kell tennie, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is. Konkrétan azon kérdés vonatkozásában látta indokoltnak előzetes döntéshozatali kérelemmel megkeresni az Európai Unió Bíróságát, hogy egyrészt e gazdasági következményeknek egyértelműen ki kell-e derülniük a bank által a fogyasztónak nyújtott tájékoztatásból, illetve, másrészt, hogy az említett követelmény teljesítéséhez elegendő e, ha az érintett fogyasztó a kölcsönszerződés aláírásával azt is kijelenti általánosságban, hogy a kölcsönügylet kockázatait ismeri, és azokat az esetleges árfolyamváltozásra is figyelemmel vállalja, továbbá, hogy a kockázatvállalás korlátlanságáról szükséges e kifejezett banki tájékoztatás.

Az irányelv 4. cikkének ezen kérdésekkel összefüggő helyes értelmezésével kapcsolatos kétségeire tekintettel a Ráckevei Járásbíróság az előtte folyamatban lévő eljárás egyidejű felfüggesztésével előzetes döntéshozatali kérelem formájában összesen hat kérdést tett fel a luxemburgi taláros testületnek. A kérdések arra irányultak, hogy az irányelv 4. cikkének (2) bekezdésének helyes értelmezése alapján a devizában nyilvántartott kölcsönszerződésbe foglalt, a kölcsönfelvevőt árfolyamkockázatnak kitevő kikötések átláthatóságára vonatkozó követelmény teljesül-e, ha az eladó vagy szolgáltató általános tájékoztatást nyújtott a kölcsönfelvevőnek az árfolyamkockázatról, ideértve az árfolyamváltozásoknak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt hatását is, és e fogyasztó kijelentette, hogy teljes mértékben tudatában van az e szerződés megkötéséből eredő lehetséges kockázatoknak.

Mivel a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a kérdésekre adandó válasz egyértelműen levezethető a joggyakorlatából, indokolt végzéssel határozott az ügyben. Ebben mindenek előtt összefoglalta a fogyasztói kölcsönszerződésekben foglalt általános szerződési feltételek átláthatóságára vonatkozó, korábbi joggyakorlatában kimunkált alapvető elveket és követelményeket. Ezek szerint a fogyasztót a szerződéskötést megelőzően tájékoztatni kell a szerződési feltételekről és a szerződéskötés követelményeiről. A szerződési feltételeknek nem csupán nyelvtani és alaki szempontból kell az átlagos fogyasztó számára érthetőnek lenniük, hanem azt is lehetővé kell tenniük, hogy a fogyasztó megértse azok konkrét működését, és így pontos és érthető kritériumok alapján fel tudja mérni a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, potenciálisan jelentős gazdasági következményeit. Annak eldöntésekor, hogy a konkrét esetben a fogyasztóval szerződést kötő szolgáltató tiszteletben tartotta-e az átláthatóság – kiterjesztően értelmezendő – követelményét, a nemzeti bíróságnak az összes releváns ténybeli elem figyelembe vétele mellett meg kell vizsgálnia, hogy tájékoztatták e a fogyasztót a kötelezettségvállalásának terjedelmét esetlegesen befolyásoló valamennyi olyan tényezőről, amely révén felmérheti különösen az általa felvett kölcsön teljes költségét. E vizsgálat során meghatározó szerepe van egyrészt annak, hogy e szerződés feltételei világosan és érthetően vannak e megfogalmazva ahhoz, hogy azok az átlagos fogyasztó számára lehetővé tegyék az ilyen költség felmérését, másrészt annak a körülménynek, hogy a hitelszerződés nem tesz említést az e szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások jellegénél fogva elengedhetetlennek tekintett információkról. Az ezen vizsgálat során figyelembe veendő releváns ténybeli elemek között szerepel a kölcsönszerződés megkötésére irányuló tárgyalások keretében a hitelező által közzétett reklám és tájékoztatás is.

Ami pedig közelebbről a devizában nyilvántartott kölcsönszerződéseket illeti, a Bíróság kiemelte, hogy az átláthatóság követelménye mindezeken túl azt is magában foglalja, hogy a fogyasztó tájékoztatást kapjon az árfolyammechanizmus működéséről és az ahhoz kapcsolódó kockázatról. Különös jelentőséggel bíró tényezőnek minősül a kölcsönfelvevőnél abban az esetben felmerülő kockázatokra vonatkozó részletes felvilágosítás, ha a lakóhelye szerinti tagállam törvényes fizetőeszköze jelentősen leértékelődik, és a külföldi kamatláb emelkedik. A kölcsönfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés megkötésével árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat azon pénznem leértékelődése esetén, amelyben a jövedelmét kapja. Ezenkívül az eladónak vagy szolgáltatónak fel kell hívnia a figyelmet a lehetséges árfolyamváltozásokra és az ilyen szerződés megkötésével járó kockázatokra. Ebből következően egy devizában nyilvántartott kölcsönszerződés keretében, amely a fogyasztót árfolyamkockázatnak teszi ki, nem felel meg az átláthatóság követelményének az, ha az e fogyasztóval közölt információk – még ha jelentős mennyiségűek is – azon a feltételezésen alapulnak, hogy a kölcsön pénzneme és a fizetés pénzneme közötti átváltási arány e szerződés teljes időtartama alatt stabil marad. Ez különösen akkor van így, ha az eladó vagy szolgáltató nem tájékoztatta a fogyasztót az árfolyamváltozásra esetlegesen kiható gazdasági háttérről, így a fogyasztó számára nem tették lehetővé, hogy konkrétan megértse azt, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön felvétele esetlegesen súlyos következményekkel járhat a pénzügyi helyzetére. Következésképpen az eladót vagy szolgáltatót ily módon terhelő tájékoztatási kötelezettségre tekintettel a fogyasztó azon nyilatkozata, amely szerint teljes mértékben tudatában van a devizában nyilvántartott kölcsön felvételéből eredő lehetséges kockázatoknak, önmagában nem lehet hatással annak értékelésére, hogy ez az eladó vagy szolgáltató eleget tett e az említett átláthatósági követelménynek.

A luxemburgi taláros testület végzésében azt is megjegyezte, hogy ha a kockázatfeltáró tájékoztatásban nem szerepel a kölcsönfelvevőt kifejezetten arról tájékoztató szöveg vagy magyarázat, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződések különös kockázatokkal járnak, megerősítheti, hogy az átláthatóság követelménye nem teljesül.

Mindezen megfontolásokra tekintettel az Európai Unió Bírósága a következő választ adta a Ráckevei Járásbíróságnak:

Az irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződésbe foglalt, a kölcsönfelvevőt árfolyamkockázatnak kitevő kikötések átláthatóságára vonatkozó követelmény csak akkor teljesül, ha az eladó vagy szolgáltató pontos és elegendő tájékoztatást nyújtott a kölcsönfelvevőnek az árfolyamkockázatról, amely alapján a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó fel tudja mérni az ilyen kikötéseknek a pénzügyi kötelezettségeire e szerződés teljes időtartama alatt gyakorolt – esetlegesen jelentős – kedvezőtlen gazdasági következményeit. E tekintetben az a körülmény, hogy a fogyasztó kijelenti, hogy teljes mértékben tudatában van az említett szerződés megkötéséből eredő lehetséges kockázatoknak, önmagában nincs hatással annak értékelésére, hogy az eladó vagy szolgáltató eleget tett e az említett átláthatósági követelménynek.

A Bíróság végzését itt elolvashatja.

A Bíróság ezen határozatában tehát újólag megerősítette, hogy a fogyasztó kockázatok megismerésével és tudomásul vételével kapcsolatos elismerő nyilatkozata önmagában véve nem bír semmiféle relevanciával a kockázatfeltáró tárjékoztatás tisztességes jellegének megítélése vonatkozásában.