C-609/19. számú ügy (2021. június 10.) - a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésben foglalt, a törlesztések és az árfolyam-különbözet elszámolására vonatkozó és az árfolyam-kockázatot teljes mértékben a fogyasztóra hárító feltételek tisztességtelensége

 

Egy devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés nem felel meg az átláthatóság követelményének, ha:

 

- a fogyasztóval közölt információk – még ha jelentős mennyiségűek is – azon a feltételezésen alapulnak, hogy a számla pénzneme és a fizetés pénzneme közötti paritás a szerződés teljes időtartama alatt stabil marad,

- a szolgáltató nem tájékoztatta a fogyasztót az árfolyamváltozásra esetlegesen kiható gazdasági háttérről, így a fogyasztó számára nem tette lehetővé, hogy konkrétan megértse azt, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön felvétele esetlegesen súlyos következményekkel járhat a pénzügyi helyzetére, illetve

- ha a szerződésben nem szerepel a kölcsönfelvevőt kifejezetten arról tájékoztató szöveg vagy magyarázat, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés különös kockázatokkal jár (kockázatfeltáró tájékoztatás).

 

Az Európai Unióban a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekkel kapcsolatos tagállami rendelkezéseket az 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: „Irányelv”) harmonizálja. Ennek 3. cikke kimondja, hogy egy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták, és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében. Az Irányelv 4. cikke akként rendelkezik, hogy a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. Az 5 cikk értelmében pedig olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek mindig világosnak és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó.

 

Az alapeljárás alperese – egy francia magánszemély - és házastársa ingatlanjuk megvásárlását az alapeljárás felperesétől - egy francia banktól – felvett svájci frank alapú kölcsönből finanszírozták. A szerződés 4,95% os kamatozású kölcsön nyújtásáról rendelkezett, amelyet főszabály szerint 276 darab rögzített összegű, svájci frankban nyilvántartott, de euróban megfizetendő részletben kellett visszafizetni.  A hitelhez kapcsolódó költségeket, mint például a biztosítást, euróban számlázták ki. A szerződés akként rendelkezett, hogy ha az árfolyamváltozás megnöveli a kölcsönfelvevő hitelköltségét; akkor a rögzített összegű törlesztőrészleteket előbb a kamatokra kell elszámolni, s a hitel futamideje maximum öt évvel meghosszabbodik, ha pedig az árfolyamváltozás következtében az ily módon meghosszabbított futamidőben sem válik lehetővé a teljes hitelköltség rögzített összegű törlesztőrészletekkel való megfizetése, a havi törlesztőrészletek összege is megemelkedik. Mivel az adós a hitel törlesztésével késedelembe esett, az illetékes bíróság elrendelte a kölcsön fedezetét képező ingatlan kényszerértékesítését. Ezt követően a bank az adós, vagyis az alapeljárás alperesének munkabérére vezetett végrehajtás engedélyezése iránti kérelemmel fordult az előzetes döntéshozatali kérelmet előterjesztő francia bírósághoz. Az eljárás során az adós azzal védekezett, hogy a kölcsönszerződés bizonyos kikötései tisztességtelenek.  Nevezetesen arra hivatkozott, hogy felperes megtévesztette őt a kölcsönszerződés jellegét illetően, mivel e szerződés őt nem maximált árfolyamkockázatnak tette ki. Ezen okból kifolyólag elsődlegesen a szerződés semmisségének megállapítását, valamint a munkabérének lefoglalása iránti kérelem elutasítását kéri, másodlagosan pedig azt állítja, hogy a követelés összegét csökkenteni kell az említett szerződésben szereplő burkolt indexálási feltétel, a számla és a fizetés pénznemére vonatkozó feltételek, a törlesztési feltétel és a vételi opcióra vonatkozó feltétel tisztességtelen jellege, valamint amiatt, hogy a szerződés nem tesz említést az „árfolyamkockázatról”. Felperes ezen kifogások elévülését és alaptalanságát állította.

 

Az eljáró bíróságban kételyek merültek fel az Irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, illetve a 4. cikkének helyes értelmezése tekintetében, ezért – az előtte folyamatban lévő eljárás egyidejű felfüggesztésével – összesen négy kérdést terjesztett előzetes döntéshozatali kérelem formájában az Európai Unió Bíróság elé. Kérdéseivel egyrészt arra kért választ a luxemburgi taláros testülettől, hogy azok a deviza alapú kölcsönszerződésben foglalt általános szerződési feltételek, amelyek – az árfolyamváltozás esetére - előírják a szerződés futamidejének meghosszabbítását és az első sorban kamatokra elszámolandó törlesztőrészletek emelkedését,  a szerződés elsődleges tárgyának minősülnek-e, illetve jelentős egyenlőtlenséget idéznek-e elő a szerződő felek jogaiban és kötelezettségeiben, különösen azzal, hogy a fogyasztót aránytalan árfolyamkockázatnak teszik ki. Ezen túl, arra vonatkozó kérdéseket is feltett a luxemburgi bíráknak, hogy a világos és érthető megfogalmazás követelményéből következik-e a szerződés feltételeinek az előre látható gazdasági környezetre, jelen esetben a 2007–2009 közötti időszak gazdasági nehézségeinek az árfolyamváltozásokat érintő következményeit is figyelembe vevő értékelésének, illetve a fogyasztó ezen körülményekre is kiterjedő tájékoztatásának – bankkal szemben támasztandó - követelménye.

 

Az előterjesztő bíróság első kérdésére adandó válaszának meghatározása érdekében a Bíróság mindenek előtt összefoglalta a korábbi joggyakorlatában az általános szerződési feltételeknek „a szerződés elsődleges tárgya” fogalmi körébe vonása kapcsán kimunkált elveket s szempontokat. Az első ilyen elv a szigorú, megszorító értelmezés követelménye, ami abból fakad, hogy az Irányelv a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó kikötések tekintetében kivételt biztosít a tisztességtelen feltételek tartalmi vizsgálatának azon mechanizmusa alól, amelyet az Irányelv által bevezetett fogyasztóvédelmi rendszer előír. A kikötések tartalma szempontjából pedig az a meghatározó a besorolás vonatkozásában, hogy az adott feltétel(ek) a szerződés alapvető szolgáltatásait állapítja-e (állapítják-e) meg, és – ilyenekként – a szerződést jellemzi(k)-e, vagy ellenkezőleg: a szerződéses jogviszonynak a lényegét meghatározó feltételekhez képest csupán járulékos jellegű(ek)-e. Az alapügy tárgyát képező kölcsönszerződésre tekintettel a Bíróság emlékeztetett azon korábbi megállapítására, hogy a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó feltételei e szerződés elsődleges tárgyát határozzák meg. A hitelező a hitelszerződéssel ugyanis arra vállal alapvetően kötelezettséget, hogy bizonyos pénzösszeget bocsát a hitelfelvevő rendelkezésére, míg az utóbbi a maga részéről alapvetően azt a kötelezettséget vállalja, hogy általában kamatokkal növelten, előre meghatározott részletekben visszafizeti ezt a pénzösszeget. Egy ilyen szerződés alapvető szolgáltatásai tehát egy pénzösszeghez kapcsolódnak, amelyet a folyósítás és a visszafizetés pénznemének a hitelszerződésben történő rögzítésével kell meghatározni. Ennélfogva a hitel meghatározott pénznemben történő visszafizetésének kötelezettsége főszabály szerint az adós kötelezettségének természetével függ össze, nem pedig a fizetés módját érintő járulékos elemre vonatkozik, ezért a hitelszerződés lényeges elemének minősül.

 

Ami pedig konkrétan a szóban forgó kikötéseket illeti, melyek szerint a rögzített törlesztőrészleteket elsősorban a kamatokra kell elszámolni, és amelyek előírják e szerződés időtartamának a számlán lévő tartozás megfizetése céljából történő meghosszabbodását és a havi törlesztőrészletek összegének emelkedését., az előterjesztő bíróságnak alapvetően két szempontot kell mérlegelnie annak eldöntése során, hogy ezek a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó, s ekként a tisztességtelenség vizsgálhatósága alól főszabály szerint kivont feltételeknek minősülnek-e. Egyrészt azt kell figyelembe vennie, hogy a szóban forgó szerződési feltételek, bár a devizában nyilvántartott és hazai pénznemben visszafizetendő kölcsönre jellemző árfolyamkockázatot kifejező pénzügyi mechanizmus részét képezik, nem vonatkoznak közvetlenül a kölcsönként folyósított összegre vagy a kölcsön után fizetendő kamatokra, sem pedig a számla és a fizetés pénznemének rögzítésére. E szerződési feltételek ugyanis a paritásváltozás következményeit úgy kezelik, hogy meghatározzák az árfolyamváltozások alapján alkalmazandó visszafizetési szabályokat, így azok a fizetés módjára vonatkozó, járulékos elemeknek tekinthetők. Másrészt viszont a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó kölcsön visszafizetésének feltételeire vonatkozó szerződési feltételek a számla pénzneme és a fizetés pénzneme közötti paritás változásaiból eredő árfolyamkockázatot, valamint a kapcsolódó, e kölcsönt jellemző kamatlábat testesítik meg. Mindezek alapján a uniós taláros testület akként válaszolt az előterjesztő francia bíróság által feltett első kérdésre hogy a szóban forgó szerződési feltételek akkor tartoznak az Irányelv 4. cikkének (2) bekezdésének hatálya alá, ha valamely, az említett szerződést jellemző lényeges elemet rögzítenek. Azt, hogy ez a feltétel teljesül-e, az ítéletben rögzített elvek és szempontok figyelembe vételével az előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie.

 

Ezt követően a Bíróság az átláthatóság követelményének szeempontjából vizsgálta meg a szóban forgó általános szerződési feltételeket. Jelesül, az előterjesztő bíróság kérdésre tekintettel arról kellett döntenie, hogy teljesül-e ez a követelmény, ha a szolgáltató objektív és elvont információkat nyújtott a fogyasztónak azzal kapcsolatban, hogy az eurónak a devizával szembeni esetleges erősödése vagy leértékelődése milyen hatással járhat e fogyasztó pénzügyi kötelezettségeire, anélkül azonban, hogy e szolgáltató tájékoztatta volna a fogyasztót arról a gazdasági környezetről, amelynek hatása lehet az árfolyamváltozásra.

 

Ezen kérdés megválaszolását megelőzően az uniós taláros testület ezúttal is összefoglalta a korábbi joggyakorlatában kimunkált elveket, mint például, hogy hogy a szerződési feltételek átláthatóságának az Irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből és 5. cikkéből eredő követelménye nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, illetve, hogy mivel az Irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapul, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között a tájékozottsági szintje tekintetében, a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, következésképpen az átláthatóságnak az Irányelvben előírt ezen követelményét kiterjesztő módon kell értelmezni.  Következésképpen az említett követelményt úgy kell értelmezni, hogy az nemcsak azt írja elő, hogy az érintett szerződési feltétel alaki és nyelvtani szempontból érthető legyen a fogyasztó számára, hanem azt is lehetővé kell tennie, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó megértse e szerződési feltétel konkrét működését, és így pontos és érthető kritériumok alapján felmérje az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, potenciálisan jelentős gazdasági következményeit. Mindez megköveteli többek között azt, hogy a szerződés átláthatóan tüntesse fel azon mechanizmus konkrét működését, amelyre az érintett szerződési feltétel utal, valamint adott esetben az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt, oly módon, hogy e fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján felmérhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

 

 

Azt, hogy az átláthatóság követelményét az adott ügyben tiszteletben tartották e, az ügyben eljáró nemzeti bíróságnak kell az összes releváns ténybeli elemre tekintettel megvizsgálnia, amelyek között szerepel nem csupán maga a hitelező, hanem bármely más, az érintett kölcsön értékesítésében részt vevő, e hitelező nevében eljáró személy által közzétett reklám és tájékoztatás is. A nemzeti bíróságnak ekként a kölcsönszerződés megkötését övező körülmények összességének figyelembevételekor meg kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó ügyben tájékoztatták e a fogyasztót a kötelezettségvállalásának terjedelmét esetlegesen befolyásoló valamennyi olyan tényezőről, amely révén felmérheti különösen az általa felvett kölcsön teljes költségét. E vizsgálat során meghatározó szerepe van egyrészt annak, hogy e szerződés feltételei világosan és érthetően vannak e megfogalmazva ahhoz, hogy azok az átlagos fogyasztó számára lehetővé teszik az ilyen költség felmérését, másrészt annak a körülménynek, hogy a hitelszerződés nem tesz említést az e szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások jellegénél fogva elengedhetetlennek tekintett információkról.

 

Ami konkrétan a devizában nyilvántartott kölcsönszerződéseket illeti, ezen értékelés szempontjából releváns a szolgáltató által adott minden olyan tájékoztatás, amely arra irányul, hogy felvilágosítást nyújtson a fogyasztónak az árfolyammechanizmus működéséről és az ahhoz kapcsolódó kockázatról. Különös jelentőséggel bíró tényezőnek minősül a kölcsönfelvevőnél abban az esetben felmerülő kockázatokra vonatkozó részletes felvilágosítás, ha a lakóhelye szerinti tagállam törvényes fizetőeszköze jelentősen leértékelődik, és a külföldi kamatláb emelkedik. Ennek keretében a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak, és e tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam törvényes fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatláb emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására. A tájékoztatás akkor tekinthető elegendőnek, ha a kölcsönfelvevő világos tájékoztatást kap arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik. A szolgáltatónak továbbá fel kell hívnia a figyelmet a lehetséges árfolyamváltozásokra és az ilyen szerződés megkötésével járó kockázatokra. Ebből következik, hogy az átláthatóság követelményének tiszteletben tartása érdekében a szolgáltató által nyújtott tájékoztatásnak lehetővé kell tennie a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára nem csupán annak megértését, hogy az árfolyamváltozástól függően a számla pénzneme és a fizetés pénzneme közötti paritás változása kedvezőtlen következményekkel járhat a pénzügyi kötelezettségei tekintetében, hanem azt is, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön felvétele keretében megértse azt a tényleges kockázatot is, amelynek a szerződés teljes időtartama alatt kiteszi magát abban az esetben, ha az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, a számla pénzneméhez képest jelentősen leértékelődik. Ennek folytán egy devizaalapú kölcsönszerződés esetében, amely a fogyasztót árfolyamkockázatnak teszi ki, nem felel meg az átláthatóság követelményének az, ha az e fogyasztóval közölt információk – még ha jelentős mennyiségűek is – azon a feltételezésen alapulnak, hogy a számla pénzneme és a fizetés pénzneme közötti paritás e szerződés teljes időtartama alatt stabil marad. Ez különösen akkor van így, ha a szolgáltató nem tájékoztatta a fogyasztót az árfolyamváltozásra esetlegesen kiható gazdasági háttérről, így a fogyasztó számára nem tették lehetővé, hogy konkrétan megértse azt, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön felvétele esetlegesen súlyos következményekkel járhat a pénzügyi helyzetére. Ha a szerződésben nem szerepel a kölcsönfelvevőt kifejezetten arról tájékoztató szöveg vagy magyarázat, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződés különös kockázatokkal jár, szintén nem teljesül az átláthatóság követelménye.

 

Mindezen megfontolásokra tekintettel a Bíróság akként válaszolt az előterjesztő bíróság kérdésére, hogy a szóban forgó szerződési feltételek vonatkozásában akkor teljesül az átláthatóság követelménye, ha a szolgáltató olyan kellő és pontos tájékoztatást nyújtott a fogyasztónak, amely lehetővé teszi a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára, hogy megértse a szóban forgó pénzügyi mechanizmus konkrét működését, és így felmérje az ilyen szerződési feltételek által ugyanezen szerződés teljes időtartama alatt a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, esetlegesen jelentős negatív gazdasági következmények kockázatát.

 

Második kérdésével az előterjesztő francia bíróság arra kért választ a luxemburgi bírói grémiumtól, hogy a perbeli fogyasztói kölcsönszerződésben szereplő, az árfolyamkockázatot teljes egészében a fogyasztóra hárító szerződési feltételek tisztességtelennek tekintendők-e amiatt, hogy a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára (tartalmi tisztességtelenség). Ezen kérdés megválaszolása során a Bíróság – álláspontom szerint – jogalkalmazói hibát elkövetve mulasztotta el kiemelni, hogy az annak tárgyát képező vizsgálat csak abban az esetben végzendő és végezhető el, ha a szóban forgó kikötések nem a szerződés elsődleges tárgyára vonatkoznak, hiszen ez utóbbi esetben az Irányelv alapján ki vannak vonva a (tartalmi) tisztességtelenség vizsgálhatóságának köréből.

 

Ezen kérdés kapcsán ítéletében a Bíróság mindenek előtt kiemelte, hogy valamely általános szerződési feltétel tartalmi tisztességtelenségének vizsgálata során is figyelembe veendő szempont a szóban forgó feltétel világos és érthető megfogalmazása, vagyis az, hogy a fogyasztóval szerződő fél annak megfogalmazásakor tiszteletben tartotta-e az átláthatóság követelményét. Ami továbbá a jóhiszeműség Irányelv által megfogalmazott követelményét illeti, ezen értékelés keretében figyelembe kell venni többek között a felek alkupozíciójának erősségét, és azt, hogy ösztönözték e valamilyen módon a fogyasztót az érintett szerződési feltétel elfogadására. Végül azon kérdést illetően, hogy valamely szerződési feltétel a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szóban forgó szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz e elő a fogyasztó kárára, a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta e, hogy utóbbi az egyedi megtárgyalást követően elfogadja e feltételt. Ennek során figyelembe kell venni az összes olyan körülményt, amelyekről a hivatásos hitelezőnek e szerződés megkötésének időpontjában tudomása lehetett, figyelembe véve többek között a lehetséges árfolyamváltozásokra és az ilyen kölcsön felvételével járó kockázatokra vonatkozó szakértelmét, és amely körülmények kihathattak a szerződés későbbi teljesítésére és a fogyasztó jogi helyzetére.

 

Ami konkrétan a perbeli szerződésben foglalt, az árfolyamkockázatot korlátozás nélkül a fogyasztóra terhelő feltételeket illeti, a Bíróság megállapította, hogy azok jelentős egyenlőtlenséget idézhetnek elő a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben. Ennek oka egyrészt a szolgáltatónak az árfolyamváltozásra hatást gyakorló, előre látható gazdasági környezetre vonatkozó információs fölénye és az árfolyamkockázat előrejelzését lehetővé tevő eszközök szolgáltató általi birtoklása, másrészt pedig az árfolyamváltozással kapcsolatos, fogyasztóra hárított kockázat jelentős mértéke. Ezek a kikötések csak abban az esetben lehetnek tisztességesek az Irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha a szolgáltató – az átláthatóság, vagyis a világos és érthető megfogalmazás követelményét is betartva – a feltétel fogyasztóval történt egyedi megtárgyalását követően észszerűen számíthatott arra, hogy ez utóbbi az egyedi megtárgyalást követően elfogadja az ilyen szerződési feltételekből eredő aránytalan árfolyamkockázatot.

 

(Álláspontom szerint egyébként itt a Bíróság az egyedi megtárgyalás említésével még egy jogalkalmazói hibát elkövetett, mert az egyedileg megtárgyalt szerződési feltételek nem is tartoznak az Irányelv 3. cikkének hatály alá.)

A Bíróság ítéletét ide kattintva elolvashatja.

Dr. Fülöp Botond

 

2021. július 21.