C-520/21. számú ügy – a fogyasztói jelzáloghitel-szerződés általános szerződési feltétel(ek) tisztességtelenségéből eredő érvénytelenségének jogkövetkezményei (2023. június 15.)
Ha egy fogyasztói jelzáloghitel-szerződés a benne foglalt általános szerződési feltétel(ek) tisztességtelen jellege miatt megdől, vagyis teljes egészében érvénytelenné válik, a fogyasztó csak a kölcsön tőkeösszegének visszafizetésére és a késedelmi kamatnak a megfizetésére köteles. - A tagállamok által a fogyasztói szerződésnek a benne foglalt általános szerződési feltétel(ek) tisztességtelenségéből eredő teljes érvénytelenségének következményei tekintetében megállapított szabályok akkor egyeztethetők össze az uniós joggal, ha egyrészt lehetővé teszik a fogyasztó azon jogi és ténybeli helyzetének helyreállítását, amelyben akkor lett volna, ha nem köti meg e szerződést, másrészt pedig nem veszélyeztetik az irányelv által elérni kívánt azon hatást, hogy visszatartsa az eladókat vagy szolgáltatókat attól, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben tisztességtelen feltételeket alkalmazzanak.
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: „irányelv”) 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. A 7. cikk (1) bekezdése szerint pedig a tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.
Az alapeljárás felperese és házastársa deviza (svájci frank) alapú, változó kamatozású jelzálogkölcsön-szerződést kötött az alapeljárás alperesével, egy lengyel pénzintézettel. Felperes az illetékes (lengyel) bíróság előtt pert indított az alperesi pénzintézettel szemben, melyben meghatározott pénzösszeg megfizetésére kérte alperest kötelezni. Keresetét arra alapozta, hogy a jelzáloghitel-szerződés azon feltételei, melyek az átváltási árfolyamot határozzák meg a kölcsönösszeg és a törlesztőrészletek vonatkozásában, tisztességtelenek, ami miatt a szerződés semmisnek minősül, és így alperes jogalap nélkül szedte be tőle a hitel havi törlesztőrészleteit. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság szerint a nemzeti bírósági gyakorlatban még nincs egységes álláspont azon kérdést illetően, hogy az ilyen tisztességtelen átváltási feltételek megléte a jelzáloghitel-szerződésekben milyen joghatásokkal bír, úgy döntött, hogy az eljárás egyidejű felfüggesztésével előzetes döntéshozatali kérelemmel fordul az Európai Unió Bíróságához. Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra kért választ az uniós taláros testülettől, hogy valamely jelzáloghitel-szerződés amiatt történő, teljes egészében való semmissé nyilvánításával összefüggésben, hogy az a tisztességtelen feltételek törlését követően sem maradhat fenn, az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy
- azzal ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint a fogyasztónak joga van a hitelintézettől a megfizetett havi törlesztőrészletek és az e szerződés teljesítése címén fizetett költségek, valamint a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetését meghaladó megtérítést kérni, és
- azzal ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint a hitelintézet jogosult a fogyasztótól az e szerződés teljesítése címén folyósított tőke visszafizetését, valamint a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamat megfizetését meghaladó megtérítést kérni.
Mielőtt a számára feltett kérdés vizsgálatába bocsátkozott volna, ítéletében a Bíróság először összefoglalta a fogyasztókkal kötött szerződésekbe foglalt általános szerződési feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálatával és megállapításával kapcsolatos, a korábbi joggyakorlatában kimunkált elveket, melyeket a jelen ügyben is alkalmazandónak és követendőnek vélt. Kiemelte, hogy bár az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy nemzeti jogi rendelkezések révén biztosítsák az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése érvényesülését, vagyis azt, hogy a tisztességtelen feltételek ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztókra nézve, a fogyasztók számára garantált védelemnek a nemzeti jog által történő átvétele nem változtathat e védelem terjedelmén, és ennélfogva lényegén, és ezáltal nem teheti kérdésessé az említett védelem hatékonyságának a tisztességtelen feltételekre vonatkozó egységes szabályok elfogadásával történő – az európai uniós jogalkotó által az irányelv második preambulumbekezdésében kifejtettek szerint elérni kívánt – megerősítését. Következésképpen, bár a tagállamok feladata az, hogy a nemzeti joguk által meghatározzák a valamely szerződésben foglalt kikötés tisztességtelen jellege megállapításának és e megállapítás konkrét joghatásai érvényesülésének módját, a tisztességtelen jelleg megállapításának lehetővé kell tennie azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó ezen tisztességtelen feltétel hiányában találná magát; többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.
Ebből következően, bár az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésnek az abban foglalt tisztességtelen feltételek törlését követően is fennálló érvénytelenségéből eredő következmények meghatározása a tagállamok feladata, az általuk e tekintetben megállapított szabályoknak összeegyeztethetőknek kell lenniük az uniós joggal, és különösen az ezen irányelv által követett célokkal. Ez a feltétel pedig abban az esetben teljesül, ha e szabályok egyrészt lehetővé teszik a fogyasztó azon jogi és ténybeli helyzetének helyreállítását, amelyben akkor lett volna, ha nem köti meg e szerződést, másrészt pedig nem veszélyeztetik az irányelv által elérni kívánt azon hatást, hogy visszatartsa az eladókat vagy szolgáltatókat attól, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben tisztességtelen feltételeket alkalmazzanak. Az a követelmény pedig, hogy a tagállamok által az érvénytelenség jogkövetkezményei tekintetében megalkotott szabályoknak lehetővé kell tenniük a fogyasztó azon jogi és ténybeli helyzetének helyreállítását, amelyben akkor lett volna, ha nem köti meg e szerződést, azt vonja maga után, hogy a fogyasztó számára biztosítani kell az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot. A fogyasztó ezen joga biztosításának hiányában az irányelv visszatartó hatása is sérülne.
Mindezen megfontolásokból következően abban az esetben, ha egy jelzáloghitel-szerződés a benne foglalt általános szerződési feltétel(ek) tisztességtelensége okán megdől, vagyis teljes egészében érvénytelenné válik, az irányelvvel nem ellentétes a nemzeti jog olyan értelmezése, amely szerint a fogyasztónak jogában áll a hitelintézettől a megfizetett havi törlesztőrészletek és az e szerződés teljesítése címén fizetett költségek visszafizetését, valamint a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetését is meghaladó megtérítést követelni, feltéve hogy az irányelv célkitűzéseit és az arányosság elvét tiszteletben tartják.
Ami pedig az eladó, vagy szolgáltató által a tisztességtelen általános szerződési feltétel(eke)t tartalmazó szerződés megdőlésének jogkövetkezményeként a fogyasztóval szemben támasztható követeléseket illeti, a Bíróság egyértelműen és félreérthetetlenül leszögezte, hogy a nemzeti jog olyan értelmezése, amely szerint a hitelintézet jogosult lenne arra, hogy a fogyasztótól az e szerződés teljesítése címén e hitelintézet által folyósított tőke visszatérítését meghaladó megtérítést követeljen, és ennélfogva díjazásban részesüljön e tőke fogyasztó általi felhasználásáért, az említett szerződés semmissé nyilvánítása által az eladókra vagy szolgáltatókra gyakorolt visszatartó hatás megszűnéséhez vezethetne. Az irányelv által a fogyasztók számára biztosított védelem tényleges érvényesülését veszélyeztetné, ha a fogyasztók az irányelvből eredő jogaikra való hivatkozáskor ki lennének téve annak a kockázatnak, hogy ilyen ellentételezést kell fizetniük. Az ilyen értelmezés ugyanis azzal a veszéllyel járna, hogy olyan helyzeteket teremtene, amelyekben a fogyasztó számára kedvezőbb lenne, ha a tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződés teljesítését tovább folytatná ahelyett, hogy az irányelvből eredő jogaikat gyakorolná.
A luxemburgi taláros testület ítéletében kiemelte, hogy ezt az elvet nem döntheti meg az az érv sem, amely szerint a pénzügyi piacok stabilitása kerülne veszélybe, ha a bankok nem kérhetnének a fogyasztóktól ilyen megtérítést. A pénzügyi piacok stabilitására vonatkozó érv ugyanis egyrészt nem releváns a fogyasztók védelmére irányuló irányelv értelmezése keretében, másrészt pedig nem fogadható el, hogy az eladók vagy szolgáltatók a pénzügyi piacok stabilitásának megőrzésével kapcsolatos okból megkerülhessék az irányelv által követett célokat. A pénzintézetek feladata ugyanis, hogy tevékenységeiket ezen irányelvnek megfelelően szervezzék meg. A Bíróság kiemelte továbbá, hogy a nemo auditur propriam turpitudinem allegans (senki sem hivatkozhat saját jogellenes magatartására) elvének megfelelően nem fogadható el sem az, hogy valamely fél gazdasági előnyökre tegyen szert a jogellenes magatartásából, sem pedig az, hogy az általa ilyen magatartással okozott hátrányokat követően megtérítésben részesüljön.
Mindezen megfontolások alapján a Bíróság akként válaszolt az előterjesztő bíróság kérdéseire, hogy valamely jelzáloghitel-szerződés amiatt történő, teljes egészében való semmissé nyilvánításával összefüggésben, hogy az az abban foglalt tisztességtelen feltételek törlését követően sem maradhat hatályban, az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy:
- azzal nem ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint a fogyasztónak jogában áll a hitelintézettől a megfizetett havi törlesztőrészletek és az e szerződés teljesítése címén fizetett költségek visszatérítését, valamint a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetését is meghaladó megtérítést követelni, feltéve hogy az irányelv célkitűzéseit és az arányosság elvét tiszteletben tartják, és
- azzal ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint a hitelintézet jogosult a fogyasztótól az e szerződés teljesítése címén e hitelintézet által folyósított tőkeösszeg visszatérítésén, valamint a fizetési felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetésén felül bárminemű megtérítést követelni.
A Bíróság ítéletét itt elolvashatja.
Dr. Fülöp BotondA honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.
Regisztráljon honlapomra!
Évi 5.000,- Ft használati díj megfizetése ellenében - a Felhasználási Feltételekben foglaltak szerint - egy éven át korlátlan hozzáférést kap a honlap díjköteles tartalmi elemeihez is, így - egyebek mellett - letöltheti és elolvashatja a "Fejezetek a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogi kérdések köréből" című, valamint a "A követelések határon átnyúló érvényesítésének és behajtásának jogi eszközei az Európai Unióban (kérdések - válaszok). 1. Polgári és kereskedelmi ügyek" című e-book-okat, csakúgy, mint az Európai Unió Bíróságának magyar szemmel is fontos ítéleteiről írt cikkeimet és beszámolóimat, és nyomon követheti az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő magyar vonatkozású ügyeket.
A regisztráció édekében töltse ki az alábbi regisztrációs űrlapot!
Új regisztráció
Ezt a honlapot dr. Fülöp Botond, a Pécsi Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a https://www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatók.
Elérhetőség
Dr. Fülöp BotondPécs, Király u. 15.
Komló, "Tröszt" irodaház
Pécsi út 1.
Tel./Fax: +36.72/281-299
Mobil: +36.70/592-7517
drfulopbotond@gmail.com