C-483/16. számú ügy – a deviza alapú kölcsönszerződéseket kötött fogyasztók kereseteinek bíróság általi érdemi elbírálását bizonyos tartalmi többletkövetelmények betartásától függővé tevő magyar szabályozás összeegyeztethetősége az uniós joggal (2018. május 31.)

A deviza alapú kölcsönszerződéseket kötött fogyasztók kereseteinek bíróság általi érdemi elbírálását meghatározott tartalmi többletkövetelmények betartásától függővé tevő magyar szabályozás abban az esetben egyeztethető össze az uniós joggal, ha maradéktalanul biztosítja a fogyasztók azon jogának érvényesülését, hogy a bírósági eljárásban követelhessék a pénzügyi intézmény azon jogalap nélküli gazdagodásának visszatérítését, mely a szerződés tisztességtelen feltételeinek alkalmazásából származott. - A bírósági szervezet tehermentesítéséhez és a gondos igazságszolgáltatáshoz fűződő általános érdekek – az ezen célok eléréséhez feltétlenül szükséges mértékben - a fogyasztóvédelem területén is elsőbbséget élvezhetnek az egyéni érdekekkel szemben.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke rögzíti a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot. Eszerint mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez. Azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. A 7. cikk (1) bekezdése pedig előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

Magyarországon a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) többletkövetelményeket határozott meg a hatálya alá eső fogyasztói kölcsönszerződések érvénytelenségének (részleges érvénytelenségének) megállapítása érdekében a fogyasztók által indított keresetek tartalma tekintetében. Kimondta ugyanis, hogy ezen szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. Ha a fél az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kéri, úgy azt is meg kell jelölnie, hogy a bíróság milyen jogkövetkezményt alkalmazzon. A jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie. A törvény hatályba lépésének időpontjában már folyamatban volt eljárások tekintetében pedig úgy rendelkezett, hogy meg kell szüntetni az eljárást, ha a fél a keresetében (viszontkeresetében) a bíróság erre irányuló hiánypótlási felhívásának kézbesítésétől számított 30 napon belül nem kéri az érvénytelen szerződés érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége jogkövetkezményének levonását, továbbá nem jelöli meg, hogy milyen jogkövetkezmény alkalmazását kéri. Ezzel összefüggésben megemlítendő, hogy a magyar polgári jog értelmében egyrészt a fél az általa megkötött szerződés érvénytelenségének bíróság általi megállapítását az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása nélkül is kérheti, másrészt pedig az érvénytelenség jogkövetkezményeként - a szerződés érvényessé, valamint a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítása mellett – a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítását is kérheti a bíróságtól. Ezen mindenki számára nyitva álló lehetőségeket tehát a DH2 törvény hatálya alá eső fogyasztói kölcsönszerződések fogyasztó adósai számára a törvény - az előzőekben említett, a kereset bíróság általi érdemi elbírálásának feltételét képező többletkövetelmények előírása által - kizárja.

Az alapeljárás felperese, egy magyar magánszemély, keresetet nyújtott be az ERSTE Bankkal szemben, melyben az ezen pénzintézettel megkötött svájci frank alapú jelzálogkölcsön-szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte több érvénytelenségi okra hivatkozva. Keresetében több általános szerződési feltétel tisztességtelenségére is hivatkozott. Az előterjesztő bíróság, a Fővárosi Törvényszék, a DH2 törvény fent említett rendelkezésére tekintettel felhívta felperest, hogy módosítsa a keresetét, és ennek során jelölje meg, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés érvénytelenségének esetleges megállapítása folytán milyen jogkövetkezményt kíván érvényesíteni. Felperes a bíróság ezen felhívásának nem tett eleget. Az előterjesztő bíróság azonban ennek ellenére nem szüntette meg az eljárást, hanem - annak egyidejű felfüggesztése mellett - előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához. Ebben arra vonatkozó kérdéseket tette fel luxemburgi bírói grémiumnak, hogy ellentétesek-e az uniós joggal az előzőekben ismertetett azon magyar törvényi rendelkezések, melyek a DH2 törvény hatálya alá eső, vagyis árfolyamrésre vonatkozó feltételt és/vagy az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó feltételt tartalmazó fogyasztói kölcsönszerződések tekintetében olyan többletkövetelmények teljesítéséhez kötik a fogyasztó keresetének bíróság általi elbírálását, melyek más, fogyasztónak nem minősülő hiteladósok, illetve a DH2 törvény hatálya alá nem tartozó szerződést kötő felek által benyújtott keresetek esetén nem alkalmazandók.

Mielőtt rátértek a Fővárosi Törvényszék által feltett kérdések megválaszolására, a luxemburgi bírák összefoglalták a Bíróságnak az általános szerződési feltételek tisztességtelenségének jogkövetkezményeivel kapcsolatos joggyakorlatának legfontosabb tételeit. Ezek értelmében a nemzeti bíróságok csupán arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, azonban nem célja az Irányelvnek a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződés semmissé nyilvánítása. A tisztességtelenség jogkövetkezményeinek levonása során elsősorban a szerződés érvényben tartására kell törekedni a tisztességtelen feltétel(ek) által megbontott egyensúly helyreállításával. Ez pedig megköveteli azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó a tisztességtelen feltétel(ek) hiányában lett volna; többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot. Jóllehet az uniós jog nem harmonizálja a tisztességtelenség jogkövetkezményeinek levonására irányuló eljárásokat, azonban megköveteli, hogy hogy ezek az eljárások nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi esetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47.cikke által előírt, megfelelő hatékony bírói jogvédelmet kell biztosítaniuk.

Ezen alapelvek rögzítését követően a Bíróság a szóban forgó magyar szabályozásnak az egyenértékűség elvével való megfelelőségét tette elsőként vizsgálat tárgyává. Tényként állapította meg, hogy a különleges szabályok vonatkoznak azon fogyasztók csoportjára, akik meghatározott időszakban olyan, devizában nyilvántartott kölcsönszerződést kötöttek valamely pénzügyi intézménnyel, amely árfolyamrés alkalmazására és/vagy egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó feltételeket tartalmaz. Ezen fogyasztók által benyújtott keresetek ugyanis csak abban az esetben vizsgálhatók érdemben a bíróság által, ha először is, a kölcsönfelvevő az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazását is kéri; másodszor, ha a kölcsönfelvevő a teljes érvénytelenség jogkövetkezményei közül nem a szóban forgó szerződés megkötését megelőző állapot helyreállítását kéri; harmadszor pedig, ha a kölcsönfelvevő olyan elszámolást nyújt be, amely tartalmazza a tisztességtelen módon követelt összegeket. Ezen három feltétel nem vonatkozik a fogyasztókkal kötött olyan kölcsönszerződésekkel kapcsolatos keresetekre, amelyek nem tartalmaznak sem árfolyamrésre, sem pedig az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó feltételt.

A Bíróság ugyanakkor ezen különbség ellenére úgy foglalt állást, hogy a magyar szabályozás nem tekinthető összeegyeztethetetlennek az egyenértékűség elvével. A szóban forgó különbségtétel ugyanis – az ítélet szerint - igazolható a magyar jogalkotó azon szándékával, hogy a devizában nyilvántartott és tisztességtelen feltételeket tartalmazó kölcsönszerződésekre vonatkozó rendkívül nagyszámú jogvitát ésszerű időn belül és véglegesen el lehessen bírálni. Az ezen jogvitákkal kapcsolatos speciális körülményekre – mindenek előtt azon rendkívül nagy számára – tekintettel, az előírt eljárási követelmények elvileg nem tekinthetők kedvezőtlenebbeknek az olyan hasonló keresetekre vonatkozó követelményeknél, amelyek nem az uniós jogból eredő jogokat érintenek. Ráadásul, ezen követelmények csupán a polgári eljárásjogban alkalmazandó azon általános szabályt juttatja konkrétan kifejezésre, amely szerint a felperesnek határozott és számszerűsített kereseti kérelmet kell előterjeszteni.

Ezt követően a luxemburgi bírák a hatékony bírói jogvédelemhez fűződő, az Alapjogi Charta 47. cikkében rögzített jog tükrében vizsgálták meg a szóban forgó magyar szabályozást. Álláspontjuk szerint bár az alapeljárásban irányadó eljárási szabályok kétségkívül további erőfeszítést követelnek a fogyasztótól, ez nem változtat azon, hogy e szabályok, amennyiben a bírósági szervezet tehermentesítésére irányulnak, a szóban forgó jogviták mennyiségében megnyilvánuló rendkívüli helyzetre adnak választ, és a gondos igazságszolgáltatáshoz fűződő általános érdeket érvényesítenek. Az említett szabályok ezért elsőbbséget élvezhetnek az egyéni érdekekkel szemben, feltéve hogy nem haladják meg a céljuk megvalósításához szükséges mértéket. A Bíróság értékelése szerint a magyar szabályozás által a fogyasztók számára előírt követelmények - a bírósági szervezet tehermentesítéséhez fűződő érdekek tükrében - nem érintik aránytalanul hátrányosan a fogyasztók hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.

A hatékony bírói jogvédelemhez fűződő jog ugyanakkor feltétlenül megköveteli annak biztosítását, hogy a bíróságnak lehetősége legyen kiküszöbölni a tisztességtelen feltételek jogi és ténybeli következményeit, vagyis helyreállítani azt az állapotot, melyben a fogyasztó a tisztességtelen feltételek hiányában lett volna. Ehhez pedig a nemzeti szabályozásnak biztosítania kell a fogyasztó számára az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltételek alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot. Azt, hogy a fogyasztó ezen jogának maradéktalan érvényesülését a magyar szabályozás biztosítja-e, az előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

A fentiekre tekintettel az Európai Unió Bírósága akként válaszolt a Fővárosi Törvényszék által feltett kérdésekre, hogy a 93/13 irányelv 7. cikkével elvileg nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az alapeljárásban irányadókhoz hasonló különleges eljárási követelményeket állapít meg az olyan fogyasztók által indított keresetek vonatkozásában, akik az árfolyamrésre vonatkozó feltételt és/vagy az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó feltételt tartalmazó, devizában nyilvántartott kölcsönszerződéseket kötöttek, feltéve hogy az ilyen szerződésben foglalt feltételek tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltételek hiányában lett volna.

A Bíróság ítéletét itt elolvashatja.