C-482/13, C-484/13, C-485/13 és C-487/13 sz. egyesített ügyek - a fogyasztói jelzálogszerződésekben kikötött késedelmi kamat bíróság általi kötelező mérséklése (2015. január 21.)

A jelzálogalapú kölcsönszerződésekben kikötött és a törvényes mértéket meghaladó késedelmi kamat bíróság általi törvényes mértékűre mérséklését előíró nemzeti jogi rendelkezés csak akkor nem ellentétes a 93/13 irányelvvel, ha nem akadályozza meg a nemzeti bíróságot abban, hogy a késedelmi kamatot előíró szerződési feltétel tisztességtelen jellegét vizsgálja és a tisztességtelennek talált feltételt mellőzze. A fogyasztói szerződésekben szereplő feltételek "kiigazítását" előíró nemzeti jogi rendelkezések nem akadályozhatják a nemzeti bíróságot ezen feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálatában és a tisztességtelenség jogkövetkezményeinek levonásában. 

 

A minálunk is talán legismertebb, legtöbbet említett uniós jogszabály, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: "irányelv") 6. Cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, oly módon, hogy ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

 

A spanyol jog korlátot állít a saját lakhatás céljára szolgáló lakóingatlan vásárláshoz igénybe vett, az ugyanezen lakóingatlant terhelő jelzálogjoggal biztosított kölcsönökkel vagy hitelekkel kapcsolatban megállapított késedelmi kamat mértéke tekintetében: úgy rendelkezik, hogy ez nem haladhatja meg a törvényes kamat háromszorosát, és azt kizárólag a fennálló tőketartozás tekintetében lehet felszámítani. A vonatkozó spanyol jogszabály átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz a törvény hatálybalépését megelőzően indított és be nem fejezett végrehajtási vagy bírósági úton kívüli értékesítési eljárások, valamint azon eljárások tekintetében, amelyekben már megállapították a végrehajtás vagy a bírósági úton kívüli értékesítés útján követelt összeget: ezen eljárásokban a bírósági titkárnak vagy a közjegyzőnek tíznapos határidő tűzésével kell felhívnia a végrehajtást kérőt az adott összeg fenti pont szerint kiigazítására.

 

Az előterjesztő spanyol bíróság előtt két bank végrehajtás iránti eljárásokat indított fogyasztói jelzálogszerződések által előírt késedelmi kamatok alkalmazásával megállapított összegekre. Ezen eljárások keretében az előterjesztő bíróság a késedelmi kamatmértékre vonatkozó feltételeknek, valamint e kamatmértéknek a fizetési késedelem miatt idő előtt esedékessé váló tőketartozásra való alkalmazásának a 93/13 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „tisztességtelen” jellegét vizsgálta meg, s ezen vizsgálat során kételyei támadtak a tekintetben, hogy a kölcsönszerződések késedelmi kamatra vonatkozó feltételeinek bíróság általi kiigazítását előírő spanyol jogszabályi rendelkezés összhangban áll-e az irányelv 6. Cikkének (1) bekezdésével, melynek alapján - miként az előzőekben írtuk - a tisztességtelen feltételek nem jelenthetnek kötelezettséget a fogyasztóra nézve. A probléma lényege tehát az volt, hogy míg az irányelv a tisztességtelen feltétel mellőzésének kötelezettségét írja elő, addig a spanyol jogszabály meghatározta, hogy mit kell tennie a bírónak a törvény által megengedettet meghaladó mértékű késedelmi kamatot előirányzó feltétellel.

 

Az Európai Bíróság ítéletében mindenek előtt emlékeztetett azon állandó joggyakorlatára, melynek értelmében a nemzeti bíróságok csupán arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák. A szerződésnek főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat. Ha ugyanis a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy a tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek. A Bíróság ezért már több korábbi ítéletében megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó által kötött szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse.

 

A luxemburgi bírák az itélet indokolásának ezen a pontján szükségesnek tartották felhívni az ún. Kásler-ügyben meghozott döntés legfontosabb megállapítását. Ezen ítéletében a Bíróság elismerte a nemzeti bíróság azon lehetőségét, hogy a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse, feltéve hogy e helyettesítés megfelel a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdése célkitűzésének, és lehetővé teszi a szerződő felek jogai és kötelezettségei közötti valódi egyensúly helyreállítását. Azonban - és ez még nagyon fontos körülmény lehet a döntés "utóélete" tekintetében - ez a lehetőség olyan esetekre korlátozódik, amelyekben a tisztességtelen feltétel megsemmisítése azzal a kötelezettséggel járna a bíróság számára, hogy a szerződést egészében meg kellene semmisítenie, ami által a fogyasztót olyan következményeknek tenné ki, amelyekkel ez utóbbit büntetné. 

 

Ami a konkrét ügyet illeti, a Bíróság megállapította, hogy a saját lakhatás céljára szolgáló lakóingatlan megszerzésére nyújtott és e szóban forgó ingatlanra alapított jelzálogjoggal biztosított kölcsönök vagy hitelek késedelmi kamatainak mérséklését előíró spanyol jogszabály hatálya nem korlátozódik a fogyasztói kölcsönszerződésekre, hiszen az minden jelzálogalapú kölcsönszerződésre vonatkozik. Ebből következően az olyan törvényes kamatmérték háromszorosával egyenlő késedelmi kamatmértéknek megfelelő küszöbérték tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség, mint amilyenről a jogalkotó rendelkezett, egyáltalán nem határozza meg előre a bíróságnak a késedelmi kamatot kikötő feltétel tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelését.

 

Az Európai Bíróság tehát a szóban forgó, a törvényes kamatmértéket meghaladó mértékű késedelmi kamat bíróság általi kiigazítását előíró spanyol jogszabályi rendelkezést azon okból kifolyólag nem találta az irányelvbe ütközőnek, mivel az nem képezi az akadályát annak, hogy a nemzeti bíróság - a fogyasztói szerződések esetén - a mérséklésre irányuló intézkedésen túl levonhassa az e kamatmértéket tartalmazó feltételnek a 93/13 irányelv szerinti esetleges tisztességtelen jellegéből származó valamennyi következtetést, adott esetben e feltétel megsemmisítése által. 

 

A Bíróság ítéletét itt, az arról kiadott sajtóközleményt pedig itt találja.

 

Dr. Fülöp Botond

 

2015. január 28