C-395/21. számú ügy – az ügyvéd és a fogyasztó között létrejött megbízási szerződésben foglalt, a megbízási díjat óradíjas alapon meghatározó szerződési feltétel tisztességtelensége (2023. január 12.)

 

A világos és érthető megfogalmazás követelményének megsértése miatt – az alkalmazandó nemzeti jogi szabályoktól függően - tisztességtelen lehet az ügyvéd és a fogyasztó között létrejött megbízási szerződésben foglalt, a megbízási díjat óradíjas alapon meghatározó szerződési feltétel, ha az ügyvéd a szerződés megkötése előtt nem nyújt olyan tájékoztatást a fogyasztó részére, amely utóbbi számára lehetővé teszi, hogy körültekintően és az említett szerződés megkötésével járó pénzügyi következmények teljes ismeretében hozza meg döntését a szerződés megkötésével kapcsolatban. - A nemzeti bíróság csak abban az esetben rendelkezik azzal a kivételes lehetőséggel, hogy a megsemmisített tisztességtelen kikötést a nemzeti jog diszpozitív vagy a felek egyetértése esetén alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezéssel helyettesítse, ha a szerződések egészének érvénytelensége különösen káros következményekkel járna a fogyasztó számára.

 

A 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: 93/13 irányelv) 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. A 6 cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. A 7. cikk (1) bekezdése alapján a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását. Végül, a 8. cikk felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy az irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak

 

Az előterjesztő litván bíróság előtt folyamatban lévő per alperese – mint megbízó - fogyasztóként öt ügyvédi megbízási szerződést kötött felperessel, mint megbízott ügyvéddel. A megbízási díj tekintetében – egyedileg meg nem tárgyalt kikötések által - felek óradíjas konstrukcióban állapodtak meg egymással, az óradíj összegét 100 Euró-ban (kb. 39.500,- Ft) határozva meg. Mivel alperes nem fizette meg felperesnek az utóbbi által a megbízási szerződések teljesítésének ellenértékeként leszámlázott teljes összeget, felperes marasztalás iránti keresetet nyújtott be alperessel szemben. A felperes által igényelt összes ügyvédi megbízási díj és költségtérítés összege 15.694,3,- Euró (kb. 6,2 millió Ft) volt. Az elsőfokú bíróság felperes keresetének részben adott helyt. Megállapította, hogy a megkötött szerződések alapján felperes összesen 12.900 euró összértékben nyújtott jogi szolgáltatásokat alperes részére, mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy az árral kapcsolatos kikötések mind az öt szerződés vonatkozásában tisztességtelenek. Ezen oknál fogva a követelt megbízási díjakat a felére csökkentette, vagyis azokat 6.450 euróban (kb. 2,5 millió Ft) határozta meg. Felperes ezen ítélettel szembeni fellebbezését a másodfokú bíróság elutasította. Ezt követően nyújtotta be felperes felülvizsgálati kérelmét a kérdéseket előterjesztő bírósághoz. Ez utóbbi bíróságban kétségek támadtak a nemzeti jog irányelvkonform értelmezésével kapcsolatban az ügyvédi megbízási szerződésekben foglalt díjkikötések tisztességes jellegével és azok esetleges tisztességtelenségének jogkövetkezményei tekintetében, ezért – az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett – előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához, melyben öt kérdés megválaszolását kérte a luxemburgi taláros testülettől.

 

Az előterjesztő litván bíróság első kérdése arra irányult, hogy az ügyvéd, mint szolgáltató és a megbízó, mint fogyasztó között létrejött ügyvédi megbízási szerződésnek azon feltétele, mely a nyújtott szolgáltatások árát az óradíj elve alapján határozza meg, a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozik-e. A Bíróság ezen kérdésre igennel felelt. A szóban forgó kikötés ugyanis a jogi szolgáltatások díjára vonatkozik, ezáltal a jogviszony lényegét határozza meg, ami nem más, mint jogi szolgáltatások ellenérték fejében történő nyújtása. Ebből következően a szóban forgó szerződési feltétel egyrészt a szerződés elsődleges tárgya körébe tartozik, másrészt pedig az árnak, vagy díjazásnak az ellenértékként nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére vonatkozik. A Bíróság kiemelte, hogy ebben a tekintetben nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy a szóban forgó feltételt a felek egyedileg megtárgyalták-e.

 

 

Második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra várt választ a Bíróságtól, hogy megfelel-e a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett világos és érthető megfogalmazás követelményének az ügyvéd és a fogyasztó között létrejött, jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés olyan kikötése, amely e szolgáltatások árát óradíjas alapon határozza meg, anélkül hogy a szolgáltatások árára vonatkozóan az óradíj összegén más információkat is tartalmazna. Nemleges válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság arra is választ várt a luxemburgi taláros testülettől, hogy melyek azok az információk, amelyeket közölni kell a fogyasztóval abban az esetben, ha lehetetlennek bizonyul előre látni a szerződés tárgyát képező szolgáltatások nyújtásához szükséges munkaórák tényleges számát, és hogy az ilyen információk hiánya kompenzálható-e az említett szerződés teljesítése során.

 

Ezen kérdésekkel összefüggésben a Bíróság emlékeztetett a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatban a joggyakorlatában már kikristályosodott elvekre, melyek értelmében egyrészt a szerződési feltételek érthető és világos megfogalmazásának követelményét kiterjesztően kell értelmezni, másrészt pedig az átláthatóság követelménye a szöveg érthetőségén túl magában foglalja a szerződési feltételek pénzügyi-gazdasági következményeire vonatkozó, tartalmi érthetőséget is. Azt a kérdést, hogy egy adott kikötés megfelel-e az átláthatóság ily módon értelmezendő követelményének, mindig a releváns körülmények összességének figyelembe vétele és értékelése alapján kell a bíróságnak eldöntenie, mely körülmények között kitüntetett helyet foglalnak el a fogyasztó számára a szerződéskötést megelőzően nyújtott információk. Lényeges, hogy a fogyasztót a szerződés létrejöttét megelőzően kell tájékoztatni a szerződésből eredő kötelezettségeire, illetve a szerződéskötés következményeire vonatkozó lényeges körülményekről, mivel ezek ismerete alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeknek elkötelezi-e magát

 

Ezen alapelveket a számára feltett kérdések tárgyául szolgáló, az ügyvédi megbízási díj összegét óradíjas konstrukcióban meghatározó szerződési feltételre alkalmazva a Bíróság megállapította, hogy az – egyéb információ hiányában – nem teszi lehetővé az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára, hogy felmérje az ezen kikötésből eredő pénzügyi következményeket, azaz az e szolgáltatásokért fizetendő teljes összeget. S bár az eladótól vagy szolgáltatótól nem várható el, hogy tájékoztassa a fogyasztót a jövőbeli, előre nem látható és az eladó vagy szolgáltató akaratától független események pénzügyi következményeiről, azon információknak, amelyeket a szerződés megkötése előtt közölnie kell, lehetővé kell tenniük a fogyasztó számára, hogy tájékozott döntést hozzon egyrészt az ilyen események bekövetkeztének lehetőségéről, másrészt pedig a szolgáltatásnyújtás lehetséges időtartamáról. Ezen kötelezettségének a szolgáltató vagy az egy bizonyos szolgáltatás nyújtásához szükséges munkaórák előre látható vagy minimális számának becslése által, vagy pedig a teljesített munkaórák számát feltüntető időszakos számlák vagy jelentések észszerű időközönként történő megküldésére vonatkozó kötelezettségvállalás révén tud megfelelni.

 

Mindezen megfontolásokra tekintettel a Bíróság akként válaszolt az előterjesztő bíróság második és harmadik kérdésére, hogy nem felel meg a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti világos és érthető megfogalmazás követelményének az ügyvéd és a fogyasztó között létrejött, jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés azon kikötése, amely e szolgáltatások árát anélkül határozza meg az óradíj elve alapján, hogy a fogyasztónak e szerződés megkötése előtt olyan tájékoztatást nyújtanának, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy körültekintően és az említett szerződés megkötésével járó pénzügyi következmények teljes ismeretében hozza meg döntését.

 

 

Az előterjesztő litván bíróság következő kérdésére adott válaszában a Bíróság egyértelművé tette, hogy bár a 93/13 irányelv nem írja elő, hogy az átláthatóság követelményének meg nem felelő szerződési feltételt automatikusan tisztességtelennek kell tekinteni – még a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó kikötések esetén sem -, a tagállamok belső jogukban előírhatnak ilyen szabályt, mivel a 93/13 irányelv 8. cikke lehetővé teszi a számukra, hogy magasabb szintű védelmet biztosítsanak a fogyasztók számára.

 

Végül, az előterjesztő bíróság az ügyvédi megbízási szerződésben foglalt, a megbízási díjat óradíjas konstrukcióban meghatározó feltétel tisztességtelenségből eredő érvénytelenségének jogkövetkezményeire vonatkozó kérdéseket is feltett az uniós bíráknak. A probléma lényegében véve abból eredt, hogy ha a nemzeti bíróság szigorúan alkalmazza a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, melynek értelmében a fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, akkor az ügyvéd által nyújtott szolgáltatások ellenérték nélkül maradhatnak. Az előterjesztő bíróság álláspontja szerint az alapügy tárgyát képező ügyvédi megbízási szerződések a megbízási díjra vonatkozó kikötések nélkül nem teljesíthetők, másrészt viszont – az ügyvéd által nyújtott szolgáltatásokra tekintettel – nem lehet helyreállítani azon jogi és ténybeli helyzetet, melyben a fogyasztó a tisztességtelen feltételek hiányában lett volna.

 

Az uniós taláros testület ezen kérdésekkel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélné meg, hogy a releváns belső jogi rendelkezések alapján a szerződések az árra vonatkozó feltétel eltörlését követően nem maradhatnak fenn, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes azok érvénytelenítése, még akkor sem, ha ez azt eredményezi, hogy az eladó vagy szolgáltató nem kap semmilyen díjat a szolgáltatásaiért. A nemzeti bíróság csak abban az esetben rendelkezik azzal a kivételes lehetőséggel, hogy a megsemmisített tisztességtelen kikötést a nemzeti jog diszpozitív vagy a szóban forgó szerződés feleinek egyetértése esetén alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezéssel helyettesítse, ha a szerződések egészének érvénytelensége különösen káros következményekkel járna a fogyasztó számára, és így ez utóbbit szankcionálnák. Ezen helyettesítés továbbá csak abban az esetben megengedett, ha az ily módon a felek jogviszonyában alkalmazandóvá váló rendelkezés kifejezetten fogyasztói szerződésekre alkalmazandó, és nem rendelkezik olyan általános hatállyal, hogy alkalmazása lényegében lehetővé tenné a nemzeti bíróság számára, hogy saját becslése alapján állapítsa meg a nyújtott szolgáltatásokért járó díjazást. Mivel a nemzeti bíróság ezt meghaladóan nem jogosult arra, hogy a szerződést a megsemmisített feltétel tartalmának módosításával egészítse ki, a megsemmisített díjazásra vonatkozó kikötést sem helyettesítheti az általa a nyújtott szolgáltatásokért észszerűnek ítélt díjazási mértékre vonatkozó saját becslésével.

 

A Bíróság ítéletét  itt  elolvashatja.

 

A Bíróság értelmezése szerint tehát a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, valamint az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére vonatkozó feltételekre akkor is igaz, hogy az egyértelmű és világos megfogalmazás hiányában vizsgálandóvá válnak, vagy válhatnak a tisztességtelenség szempontjából, ha azokat a felek nem tárgyalták meg egyedileg. Kiemelendő ugyanakkor, hogy az irányev hatálya alapvetően csak az egyedileg meg nem tárgyalt feltétekre terjed ki, egyedileg megtárgyalt feltétel tisztességtelenségi szempontú vizsgálatának előírását tehát az irányelv nem követeli meg a tagállamoktól. Ez utóbbiak ugyanakkor – a 8. cikkben foglalt felhatalmazó rendelkezés alapján – elfogadhatnak és hatályban tarthatnak ezeknél szigorúbb rendelkezéseket is, vagyis dönthetnek úgy, hogy a szerződési feltételek tisztességtelenségére vonatkozó szabályokat – részben, vagy egészben – az egyedileg megtárgyalt kikötésekre is kiterjesztik. A magyar jog szerint – szemben a litván joggal - a fogyasztói szerződésben foglalt szerződési feltétel tisztességtelenségét az egyértelműség hiánya önmagában csak abban az esetben alapozza meg, ha azt a felek nem tárgyalták meg egyedileg. A magyar jog szerint tehát az alapügy tárgyát képező, fogyasztói szerzőésben foglalt ügyvédi megbízási díjra vonatkozó kikötést az átláthatóság hiánya okán csak abban az esetben lehetne tisztességtelennek minősíteni, ha azt a felek egyedileg nem tárgyalták meg.

 

Dr. Fülöp Botond

2023. február 9.