C-38/17. számú ügy – a deviza alapú fogyasztói kölcsön devizában kifejezett összege meghatározásának módját rögzítő általános szerződési feltétel tisztességtelensége (2019. június 5.)

A nemzeti bíróságnak abban az esetben kell érvénytelennek nyilvánítania a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződést a kölcsön devizában kifejezett összege meghatározásának módját rögzítő feltétel tisztességtelensége miatt, ha egyrészt e feltétel nem felel meg a világos és érthető megfogalmazás kiterjesztően értelmezett követelményének, másrészt az a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára, s végül a szerződés ezen feltétel kihagyásával nem teljesíthető.

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: „irányelv”) értelmében egy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát a szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetének figyelembevételével kell megítélni, tekintettel – a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatva – a szerződéskötést kísérő valamennyi körülményre, valamint e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételére, amelytől e szerződés függ. A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek mindig világosnak és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. Az irányelv továbbá annak előírására kötelezi a tagállamokat, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

Az alapügyben alkalmazandó magyar jogszabály, nevezetesen az alapügy tényállása keletkezésének időpontjában hatályban volt hitelintézeti törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerint semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza a szerződés tárgyát. A Kúria 1/2016. PJE jogegységi határozata ugyanakkor kimondja, hogy a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés abban az esetben is megfelel a Hpt. 213. § (1) bekezdésének a) pontja által előírt követelménynek, ha az írásba foglalt szerződés – ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is – a kölcsön összegét forintban (lerovó pénznem) határozza meg, feltéve, hogy az így meghatározott kölcsönösszeg devizában (kirovó pénznem) kifejezett egyenértéke pontosan kiszámítható az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában a folyósításkor, az akkor irányadó árfolyam figyelembevételével.

Az alapügy alperese fogyasztóként svájci frank alapú kölcsönszerződést kötött egy pénzintézettel, az alapügy felperesével. A kölcsön összegét a szerződés forintban tüntette fel, azzal a megjegyzéssel, hogy a devizaösszeg a folyósításkor irányadó árfolyam alkalmazásával állapítandó meg. Ezen árfolyamot a felperesi pénzintézet a szerződés aláírását és a kölcsön folyósítását követően, egy egyoldalúan elkészített és az adós által alá nem írt dokumentumban közölte csak alperessel. Felperes alperes nem teljesítése okán felmondta a kölcsönszerződést és pert indított követelése behajtása iránt. Alperes védekezésképpen, többek között a Hpt. 213. § a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva, a szerződés semmisségére alapított kifogást terjesztett elő, azzal az indokkal, hogy a szerződés nem jelölte meg a kölcsön tárgyát, mivel a svájci frank és a forint között a folyósításkor alkalmazandó árfolyam csak abban a jóváhagyási értesítőben szerepelt, amelyet egyedül felperes írt alá. A felperesi kereset alapján eljáró Budai Központi Kerületi Bíróságnak kétségei támadtak az irányelv rendelkezéseinek értelmezése tekintetében, ezért – az előtte folyamatban lévő eljárás egyidejű felfüggesztésével – előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához. Kérdései lényegében véve arra irányultak, hogy az irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, 4. cikkének (2) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését akként kell e értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállam azon szabályozása, amelynek alapján – ahogyan azt e tagállam legfelső szintű bírósága értelmezi – nem minősül semmisnek a devizában nyilvántartott azon kölcsönszerződés, amely jóllehet megjelöli a fogyasztó finanszírozási kérelmének megfelelő, belföldi pénznemben kifejezett összeget, nem tartalmazza a devizakölcsön végleges összegének meghatározása szempontjából ezen összegre alkalmazandó árfolyamot, ezzel együtt pedig az egyik feltételében előírja, hogy ezt az árfolyamot a hitelező a szerződés megkötését követően külön dokumentumban fogja meghatározni.

Ítéletében az Európai Unió Bírósága mindenek előtt rögzítette, hogy az előterjesztő magyar bíróság szerint az alapeljárás tárgyát képező, a devizában nyilvántartott kölcsön összegének rögzítési módját meghatározó szerződési feltételt olyannak kell tekinteni, mint amely az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a kölcsönszerződés elsődleges tárgyát határozza meg. Az ilyen feltételek az említett rendelkezés értelmében kizárólag akkor mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó vizsgálat alól, ha a nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az eladók vagy szolgáltatók azokat világosan és érthetően fogalmazták meg. A világos és érthető megfogalmazásnak az irányelv 5. cikkében is rögzített követelménye pedig nem korlátozható a megfogalmazás kizárólag alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, hanem azt kiterjesztően kell értelmezni.  Ezen kiterjesztő értelmezés alapján pedig megkövetelendő, hogy a szerződés átláthatóan tüntesse fel azon mechanizmus konkrét működését is, amelyre az érintett feltétel utal, valamint adott esetben az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt, oly módon, hogy e fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

Ezen alapelveket az alapeljárásban szereplő, a kölcsönösszeg rögzítésének módját meghatározó kikötésre alkalmazva megállapítható, hogy az érthető és világos megfogalmazásra vonatkozó, előzőek szerint értelmezett előírás megköveteli, hogy az a devizában kifejezett kölcsönösszeg számítási mechanizmusát, valamint az alkalmazandó árfolyamot átlátható módon tartalmazza annak érdekében, hogy a fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a szerződésből eredően őt érintő gazdasági következményeket, köztük különösen a kölcsönének teljes költségét. Azt, hogy a konkrét esetben ez a követelmény teljesül-e, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell az összes releváns ténybeli elemre tekintettel megvizsgálnia, amelyek között szerepel a kölcsönszerződés megkötése során a hitelező által közzétett reklám és tájékoztatás is. Ennek érdekében a kérdést előterjesztő bíróságnak különösen azt kell ellenőriznie, hogy az összes releváns ténybeli elemre tekintettel a fogyasztónak módjában állt e megérteni, hogy milyen módszerek szerint kell meghatározni a devizában nyilvántartott kölcsön összegét és az alkalmazandó árfolyamot, valamint hogy ebből eredően milyen gazdasági következmények érinthetik őt. Ugyanakkor nem követelhető meg, hogy az eladó vagy szolgáltató a szerződés megkötésének időpontjában e körülmények mindegyikét konkrétan megjelölje.

Amennyiben pedig a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy a kölcsön devizában kifejezett összegének meghatározásának módját rögzítő, s ekként a kölcsönszerződés elsődleges tárgyát meghatározó kikötés feltétel a fenti kritériumok alapján nem felel meg a világos és érthető megfogalmazás követelményének, ezen kikötés vonatkozásában megnyílik a tartalmi értelemben vett tisztességtelenség vizsgálatának lehetősége. Ennek során a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy e feltétel a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz e elő az érintett fogyasztó kárára. Ennek értékelése érdekében a nemzeti bíróságnak az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében figyelembe kell vennie a szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetét és – a szerződéskötés időpontjára vonatkoztatva – a szerződéskötést kísérő valamennyi körülményt. A vizsgálatának azonban ezeken túl minden olyan körülményre is ki kell terjednie, melyekről az eladónak vagy szolgáltatónak a szerződés megkötésekor tudomása lehetett, és amelyek befolyásolhatták a szerződés későbbi teljesítését, mivel a szerződési feltétel a felek közötti olyan egyenlőtlenséget is magában foglalhat, amely csak a szerződés teljesítése során válik nyilvánvalóvá.

Végül, ha a nemzeti bíróság arra az eredményre jut, hogy a szóban forgó kikötés az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében – vagyis tartalmi értelemben - tisztességtelen, akkor arról kell döntést hoznia, hogy a szerződés teljesíthető marad-e ezen kikötés kihagyásával. Amennyiben nem, úgy a szerződést érvénytelennek kell nyilvánítania. Ezzel kapcsolatban a Bíróság ítéletében megjegyezte, hogy mivel az alapeljárás tárgyát képező feltétel az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a szerződés elsődleges tárgyát határozza meg, a szerződés e feltétel kihagyását követően történő fennmaradása jogilag nem tűnik lehetségesnek, ám erről is a nemzeti bíróságnak kell döntést hoznia.

A Bíróság ítélete itt található.

Dr. Fülöp Botond

2019. június 16.

Az ítélethez két megjegyzést szeretnék fűzni. Egyrészt a deviza alapú kölcsönszerződések létrejöttének időpontjában hatályban volt (régi) Ptk. 231.§ (2) bekezdése – diszpozitív, vagyis eltérést engedő módon - rögzítette, hogy a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani. Ezen diszpozitív szabályra tekintettel elvileg nem kellett megállapodniuk a feleknek arról, hogy milyen árfolyam alapul vételével kell meghatározni a kölcsöntartozás devizában kifejezett összegét. Másrészt pedig mivel a magyar jog értelmében az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos, vagy nem érthető, az átláthatósági követelmény nem teljesülésének minálunk nem az a jogkövetkezménye, amit a Bíróság ezen ítéletében kifejtett, vagyis, hogy megnyílik a tartalmi alapú tisztességtelenség vizsgálatának lehetősége a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó kikötések tekintetében, hanem kifejezetten a szóban forgó kikötés(ek) tisztességtelensége.