C-377/14 számú ügy - az uniós fogyasztóvédelmi jog rendelkezéseinek nemzeti bíróságok általi alkalmazása (2016. április 21.)

Az uniós joggal ellentétes az a nemzeti jogi szabályozás, mely korlátozza a nemzeti bíróságokat abban, hogy hivatalból vizsgálják és elvessék a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazását. - A fogyasztói jogvitában eljáró nemzeti bíróság köteles hivatalból vizsgálni és szankcionálni a hitelezőt terhelő tájékoztatási kötelezettség teljesülését. - A tagállami bíróságok nem jogosultak módosítani a tisztességtelen feltételek tartalmát, de kötelesek eltekinteni minden olyan feltétel alkalmazásától, melynek tisztességtelen jellege megállapítást nyert.

 

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: 93/13 irányelv) 7. cikke előírja a tagállamok számára megfelelő és hatékony eszközök megteremtését annak érdekében, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását. Ezen eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek-e, valamint megfelelő és hatékony eszközöket vezetnek be annak érdekében, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását. Ugyanezen irányelv kimondja, hogy valamely egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen feltételnek tekintendő, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Az irányelv melléklete tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők. E feltételek sorában szerepel az is, ha a kötelezettségét nem teljesítő fogyasztótól aránytalanul magas összeg megfizetését követelik meg kártérítés címén. Az irányelv 6. cikke (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve. Ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

 

A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2008/48 irányelv) 22. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók ne mondhassanak le a nemzeti jog ezen irányelvet végrehajtó vagy annak megfelelő rendelkezéseiben rájuk ruházott jogokról. A 2008/48 irányelv ezen felül felsorolja azokat az információkat, amelyeket világos és egyértelmű módon tartalmaznia kell minden hitelmegállapodásnak. A tájékoztatási kötelezettség megszegésére is vonatkozik az az a szabály, hogy az irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankcióknak hatékonynak, arányosnak és egyben elrettentő jellegűnek kell lenniük

 

A cseh jog értelmében egy magánszemély fizetésképtelenségének megállapítása iránt eljárást kezdeményezhet és kérheti fizetésképtelenségének tehermentesítés útján történő megszüntetését. A tehermentesítés jóváhagyása egyrészt ahhoz van kötve, hogy a bíróság megállapítsa, hogy e kérelemmel az adós nem követ tisztességtelen érdeket, másrészt ahhoz, hogy ésszerűen vélelmezhető legyen, hogy a regisztrált, biztosítékkal nem rendelkező hitelezők a tehermentesítés keretében a megállapított követelések legalább 30%-át vissza tudják téríttetni. E fizetésképtelenségi eljárás keretében a bíróság a tehermentesítési kérelemre vonatkozó határozata elfogadását megelőzően nem vizsgálhatja sem hivatalból, sem az adós kérelmére a követelések valódiságát, összegét vagy rangsorát, még akkor sem, ha azok az uniós jog, nevezetesen a fent említett 93/13 vagy 2008/48 irányelv által szabályozott kérdéseket vetnek fel. Az adós kizárólag akkor nyújthat be járulékos kérelmet a bejelentett követelések vitatása céljából, ha a fizetésképtelenség tárgyában eljáró bíróság már jóváhagyta a fizetésképtelenség tehermentesítés formájában történő megszüntetését. A követelések vitatása szempontjából további korlátozást jelent, hogy a biztosított végrehajtható követeléseket az adós nem vitathatja, és a vitatás jogalapja a vitatható követelések vonatkozásában is csupán a követelések megszűnésére vagy elévülésére korlátozódik.

 

Egy cseh házaspár fogyasztói hitelmegállapodást kötött egy pénzintézettel 28,9 % mértékű THM mellett. A házaspár – a szerződés szerinti törlesztőrészletek megfizetésén túl - arra is kötelezettséget vállalt, hogy a hitelező számára a törvény által rögzített késedelmi kamatokon túl a tőkeösszeg 0,2%-ának megfelelő mértékű kötbért fizet a fizetésében bekövetkező késedelem minden napjára, körülbelül 4300 euró átalánykötbért fizet, ha e késedelem az egy hónapot meghaladja, továbbá körülbelül 1850 euró átalány kártérítést, amely az esedékes összeg visszatéríttetése költségeinek felel meg. A hitelező fenntartotta továbbá magának a jogot, hogy azonnali hatállyal követelheti valamennyi esedékes összeg visszafizetését abban az esetben, ha egy törlesztőrészlet fizetése nem teljes egészében vagy megfelelő időben történik, vagy ha bebizonyosodik, hogy a kölcsön nyújtására úgy került sor, hogy az adósok elhallgattak bizonyos információkat.

 

A házaspár számára ténylegesen azonban semmilyen összeget nem folyósítottak, mivel a hitelt teljes egészében korábbi adósságok rendezésére használták fel. A társaság, melyre a hitelező a házaspárral szembeni követelést engedményezte (a továbbiakban: „engedményes társaság”), arról tájékoztatta utóbbiakat, hogy az adósság egésze azonnal esedékessé vált, mivel az alapügy tárgyát képező megállapodás megkötésekor az adósok elhallgatták, hogy ingatlanjaikat előzőleg végrehajtás alá vonták. Ezt követően az adósok azzal a kérelemmel fordultak az illetékes cseh bírósághoz, hogy utóbbi nyilvánítsa őket fizetésképtelennek, és adjon helyt a törlesztések átütemezése formájában történő tehermentesítés iránti kérelmüknek, mivel nem képesek kötelezettségeik teljesítésére, és több mint három hónapos fizetési késedelmük áll fenn. A bíróság a kérelemnek hely adott: megállapította az adósok fizetésképtelenségét, vagyonfelügyelőt jelölt ki, valamint felszólította a hitelezőket követeléseik 30 napon belül történő bejelentésére. Az engedményes társaság a fizetésképtelenségi eljárásban két követelést jelentett be: a jelzálogjoggal biztosított kölcsönkövetelést, valamint a szerződés szerinti késedelmi kötbérből származó követelést. Az adósok a követelések összegét a szerződés vonatkozó rendelkezéseinek jóerkölcsbe ütközése folytán vitatták, s egyben annak a megállapítását kérték, hogy az engedményes társaság által bejelentett követelések egészében vagy részben jogellenesek.

 

Mivel az alapügy tárgyát képező megállapodás, amelyből a bejelentett követelések erednek, egyaránt tekinthető a 2008/48 irányelv értelmében vett fogyasztói hitelmegállapodásnak és a 93/13 irányelv értelmében vett fogyasztói szerződésnek, a cseh bíróságban az ügy vizsgálata során felmerült az a kérdés, hogy az ezen utóbbi irányelvből eredő kötelezettségek terhelik-e az olyan, fizetésképtelenség tárgyában eljáró bíróságot, amelyhez hitelmegállapodásból eredő követelések vitatása céljából fordultak. A 93/13 irányelv rendelkezései tükrében kétségesnek tűntek a nemzeti bíróság számára a szerződésnek a késedelem jogkövetkezményeivel kapcsolatos rendelkezései is. A cseh bíróság ezen okokból kifolyólag felfüggesztette az előtte folyó eljárást és előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához.

 

A nemzeti bíróság első kérdése azon nemzeti jogi korlátozások – uniós jog szerinti - jogszerűségére vonatkozott, melyek a fizetésképtelenségi eljárás során nem teszik lehetővé a bíróság számára azon feltételek tisztességtelen jellegének hivatalból történő vizsgálatát, amelyekből az ezen eljárás keretében bejelentett követelések erednek, és másrészt az említett bíróság számára kizárólag a nem biztosított követelések felülvizsgálatát teszi lehetővé, és azt is csak korlátozott számú, az e követelések megszűnésére vagy elévülésére vonatkozó kifogások alapján.

 

Ítéletében az Európai Unió Bírósága emlékeztetett arra a joggyakorlatában már régóta kikristályosodott követelményre, hogy a tagállamoknak lehetővé kell tenniük a fogyasztók hatékony bírói jogvédelmét, biztosítva számukra a vitás szerződés bíróság előtti megtámadásának lehetőségét akár a fizetésképtelenségi eljárásban is, úgy, hogy ésszerű eljárási feltételek mellett a jogaik gyakorlása ne függjön olyan feltételektől, különösen pedig olyan határidőktől vagy költségektől, amelyek rendkívül nehézzé vagy gyakorlatilag lehetetlenné teszik a 93/13 irányelv által garantált jogok gyakorlását. Annak megítélése során, hogy egy adott nemzeti jogi szabályozás megfelel-e ezen követelménynek, a Bíróság mindig az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét alkalmazza. Az előbbi azt jelenti, hogy a jogalanyok uniós jogból eredő jogai védelmének biztosítását célzó jogorvoslat eljárási szabályai nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a belső jog szerinti hasonló keresetekre vonatkozóak, az utóbbi szerint pedig a nemzeti jogi szabályozás nem teheti gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását. Ezen utóbbi elv vonatkozásában mindig azt kell megvizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helye, hogy hogyan zajlik az eljárás, és melyek a sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt.

 

A Bíróság ezzel kapcsolatban kiemelte: a nemzeti bíróság – amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek – hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet, mivel az irányelv által célzott védelem biztosítása érdekében ezt az egyenlőtlen helyzetet csak az e jogvitákban eljáró nemzeti bíróság szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozása egyenlítheti ki. A nemzeti bíróság arra vonatkozó jogkörének korlátozása, hogy hivatalból elvesse a tisztességtelen feltételek alkalmazását, veszélyeztetheti a 93/13 irányelv 6. és 7. cikke által szándékolt védelem hatékonyságát. Ezen okból kifolyólag a Bíróság a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésébe ütközőnek minősítette azon cseh nemzeti jogi rendelkezéseket, amelyek egy fogyasztó által kezdeményezett fizetésképtelenségi eljárásban egyrészt nem teszik lehetővé azt, hogy ez ezen eljárásban eljáró bíróság hivatalból vizsgálja azon szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét, amelyekből az említett eljárás keretében bejelentett követelések erednek, jóllehet e bíróságnak rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek, másrészt pedig az említett bíróság számára kizárólag a nem biztosított követelések felülvizsgálatát teszi lehetővé, és azt is csak korlátozott számú, az e követelések megszűnésére vagy elévülésére vonatkozó kifogások alapján.

 

A cseh bíróság által feltett második kérdés arra irányult, hogy a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelések vizsgálatának tárgyában fennálló jogvitában eljáró nemzeti bíróságnak hivatalból kell-e vizsgálnia a 2008/48 irányelv által előírt tájékoztatási kötelezettség hitelező általi betartását, és annak megsértése esetén le kell-e vonnia a nemzeti jogban e kötelezettség megsértésére előírt valamennyi következményt.

 

A Bíróság válaszában utalt arra, hogy már számos alkalommal emlékeztetett a nemzeti bíróságok azon kötelezettségére, hogy – az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben lévő fogyasztó hatékony védelme érdekében - hivatalból vizsgálják egyes uniós fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését. A fogyasztó számára nyilvánvalóan alapvető jelentőséggel bír, hogy a szerződéskötést megelőzően megismerheti-e a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit. Többek között ezen tények ismerete alapján dönti el ugyanis, hogy az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeknek elkötelezi-e magát. Ezen túl, az irányelv alapján megalkotott nemzeti jogi rendelkezések megszegésének elrettentő hatású szankcionálásának követelménye is szükségessé teszi azt, hogy a nemzeti bíróságok hivatalból, akár saját illetékességük vizsgálata során is kötelesek legyenek megítélni az uniós jog fogyasztóvédelmi előírásainak teljesülését, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek.

 

A fenti megfontolásokra tekintettel az Európai Unió Bírósága úgy foglalt állást, hogy a 2008/48 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése előírja az ezen irányelv értelmében vett fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelések vizsgálatának tárgyában fennálló jogvitában eljáró nemzeti bíróság számára, hogy hivatalból vizsgálja az e rendelkezésben előírt tájékoztatási kötelezettség betartását, és a nemzeti jogban e kötelezettség megsértésére előírt valamennyi következményt levonja, feltéve, hogy e szankciók megfelelnek az említett irányelv 23. cikkében foglalt követelményeknek.

 

Az alapügyben eljáró bíróság végül annak megítélésére vonatkozó kérdéseket is feltett az Európai Unió Bíróságának, hogy a kötelezettségét nem teljesítő fogyasztótól megkövetelt kártérítés összege aránytalanul magas-e a 93/13 irányelv melléklete 1. pontjának e) alpontja értelmében. Konkrétan arra várt választ a cseh bíróság, hogy értékelni kell-e a megállapodásban foglalt összes feltétel együttes hatását attól függetlenül, hogy a hitelező ténylegesen megköveteli-e azok mindegyikének teljes mértékű teljesítését, és azok közül, amelyek tisztességtelen jellege megállapítást nyert, a nemzeti bíróságoknak valamennyi feltétel, vagy csak bizonyos feltételek alkalmazását kell-e mellőzniük.

 

A Bíróság a kérdés megválaszolása során abból indult ki, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegének értékelése során a szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetét és a szerződés megkötésének időpontjában fennálló, a szerződés megkötését kísérő összes körülményt figyelembe véve kell eljárni. Ebből egyszersmind az következik, hogy a tisztességtelenség szempontjából a szerződésben foglalt valamennyi kötbérkikötés együttes hatását kell vizsgálni és értékelni. A Bíróság emlékeztetett továbbá arra, hogy a nemzeti bíróságok csak arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák. A szerződésnek ugyanis főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat. Ha ugyanis a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné az irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt, mivel gyengítené az eladókra vagy szolgáltatókra azáltal gyakorolt visszatartó erőt, hogy az ilyen tisztességtelen feltételeket a fogyasztók vonatkozásában egészen egyszerűen nem alkalmazzák. Olyan helyzetben tehát, amikor a nemzeti bíróság arra a következtetésre jut, hogy valamely szerződési kikötés tisztességtelen a 93/13 irányelv értelmében, ezen bíróság feladata valamennyi, a nemzeti jog értelmében ebből eredő következményt levonni abból a célból, hogy a szóban forgó feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve.

 

A fentiek fényében az Európai Unió Bírósága ítéletében úgy foglalt állást, hogy a 93/13 irányelv rendelkezései értelmében annak vizsgálata körében, hogy a kötelezettségét nem teljesítő fogyasztótól megkövetelt kártérítés összege aránytalanul magas-e, a megállapodás szerinti összes kötbérkikötés együttes hatását szükséges értékelni attól függetlenül, hogy a hitelező ténylegesen megköveteli-e azok teljes mértékű teljesítését, és adott esetben a nemzeti bíróságok feladata, hogy levonják az egyes feltételek tisztességtelen jellegének megállapításából eredő következményeket, és eltekintsenek minden olyan feltétel alkalmazásától, amelynek tisztességtelen jellege megállapítást nyert, biztosítva, hogy a szóban forgó feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve.

 

A Bíróság ítéletét itt találja.

 

Dr. Fülöp Botond

 

2016. június 12.