C-341/15 számú ügy – a fel nem használt fizetett éves szabadság pénzbei megváltásához való jog (2016. július 20.)

A munkaviszony megszűnésének okától és módjától függetlenül joga van a fel nem használt fizetett éves szabadság pénzbeli megváltására annak a munkavállalónak, aki a munkaviszony megszűnését megelőzően – pl. betegségéből adódóan - nem tudta felhasználni (teljesen, illetve időarányosan) a fizetett éves szabadságát.

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2003/88/EK irányelv) 7. cikke kötelezi a tagállamokat legalább négy hét fizetett szabadság biztosítására a munkavállalók számára, s ezen minimális időtartam – a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve – nem helyettesíthető az annak fejében nyújtott juttatással. Az Európai Unió Bírósága már több ítéletében megállapította, hogy ezen rendelkezés a tagállamokban közvetlenül alkalmazható, vagyis az abból fakadó jogosultságok közvetlenül gyakorolhatók.

Az osztrák jog a közszolgálati alkalmazottak vonatkozásában a munkaviszony megszűnése esetén kizárja a szabadság pénzbeli megváltásának lehetőségét, ha a közszolgálati alkalmazott „felelős a szabadság felhasználásának elmaradásáért”. Ez az eset áll fenn pl. kötelezettségszegés miatti elbocsátás, igazolatlan távollét, lemondás, visszahívás, illetve kérelemre történő nyugdíjazás esetén.

A Bécsi Közigazgatási Bíróság előtt folyó alapeljárás felperese - egy Bécs város alkalmazásában álló köztisztviselő - nyugdíjazását kérte, ám röviddel a nyugdíjba vonulása előtt megbetegedett, ezért a rendelkezésére álló éves szabadságot – betegsége folytán – nem tudta felhasználni. A felperes ezért kérte a ki nem vett szabadság pénzbeli megváltását, amit a munkáltató – a kérelemre történő nyugdíjazásra, mint a szabadság felhasználásának elmaradásáért való felelősséget megalapozó körülményre tekintettel – elutasított. A felperes keresetet indított az elutasító döntéssel szemben.

A kereset nyomán eljáró bécsi bíróságnak kétségei merültek fel az alkalmazandó osztrák jogi rendelkezéseknek a 2003/88/EK irányelv 7. cikkével való összhangjával, illetve ez utóbbi rendelkezés értelmezésével kapcsolatban, mivel az osztrák jog megfosztja azt a munkavállalót a ki nem vett fizetett éves szabadság pénzbeli megváltásától, akinek munkaviszonya nyugdíjazási kérelme folytán megszűnt, és aki e munkaviszony megszűnése előtt nem tudta felhasználni a fizetett éves szabadságát. Ezen okból kifolyólag az osztrák bíróság felfüggesztette az előtte folyó eljárást és – a 2003/88/EK irányelv 7. cikkének értelmezésére vonatkozó kérdéseket feltéve - előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához.

Ítélete meghozatala során az Európai Bíróság mindenek előtt leszögezte, hogy a legalább négy hét fizetett éves szabadsághoz való jog az uniós szociális jog különleges fontossággal bíró elve, tehát egészségi állapotától függetlenül minden munkavállalót megilleti. A 2003/88 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése ahhoz, hogy a fizetett éves szabadság pénzbeli megváltáshoz való jog megnyíljon, a Bíróság értelmezése szerint semmilyen egyéb feltételt nem támaszt az ahhoz kapcsolódó feltételen kívül, hogy egyrészt a munkaviszony megszűnt, másrészt a munkavállaló nem vette ki az összes, őt e munkaviszony megszűnésekor megillető fizetett éves szabadságot. Ebből következik, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében az a munkavállaló, aki munkaviszonyának megszűnése előtt nem tudta felhasználni az összes fizetett éves szabadságát, jogosult a ki nem vett éves fizetett szabadság pénzbeli megváltására. E tekintetben a munkaviszony megszűnésének oka nem releváns. Ennélfogva az a körülmény, hogy a munkavállaló munkaviszonyát saját kezdeményezésére szünteti meg, semmilyen hatással nincs azon jogára, hogy pénzbeli juttatásban részesüljön azon fizetett éves szabadságért, amelyet munkaviszonyának megszűnése előtt nem tudott felhasználni.

Mindezen megfontolásokra tekintettel a Bíróság megállapította, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely megfosztja a ki nem vett fizetett éves szabadság pénzbeli megváltásától azt a munkavállalót, akinek munkaviszonya nyugdíjazási kérelme folytán megszűnt, és aki e munkaviszony megszűnése előtt nem tudta felhasználni a fizetett éves szabadságát. Ez az eset áll fenn például akkor, ha a munkavállaló a teljes referencia-időszak vagy annak egy része és/vagy a szabadság átvitelére nyitva álló időszak során betegszabadságon volt, ami miatt nem tudta gyakorolni a fizetett éves szabadsághoz való jogát.

Ugyanakkor az a munkavállaló, akinek a munkaviszonya megszűnt, és aki a munkáltatójával kötött megállapodás értelmében a nyugdíjazását megelőző meghatározott időszakban nem jelenhetett meg munkahelyén, miközben munkabérét továbbra is megkapta, nem jogosult az ezen időszak alatt ki nem vett fizetett éves szabadság pénzbeli megváltására, kivéve, ha e szabadságot betegség miatt nem tudta felhasználni.

A Bíróság ítéletét itt, az arról kiadott sajtóközleményt pedig itt találja.

Dr. Fülöp Botond

2016. augusztus 2.

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.