C-227/18. számú ügy - A fogyasztói kölcsönszerződések árfolyamkockázattal kapcsolatos, valamint a kölcsön és a törlesztőrészletek összegét meghatározó kikötései tisztességes jellegének kritériumai (2018. november 8.)

A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésben a szolgáltatónak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra. - A kölcsön és a törlesztőrészletek összegének a szerződés alapján egyértelműen meghatározhatónak kell lennie, ennek érdekében ezen összegek számítási mechanizmusát, valamint az alkalmazandó árfolyamot a szerződésben átlátható módon kell ismertetni.

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: „Irányelv”) előírja, hogy a fogyasztói szerződésekben szereplő feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, s ezen követelmény még a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó, valamint az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkozó szerződési feltételekre is vonatkozik. Következésképpen amennyiben a szerződés valamely, ebbe a körbe tartozó kikötése nem felel meg az átláthatóság követelményének, vizsgálhatóvá válik a tisztességtelenség szempontjából.

A magyar jog, nevezetesen az alapügyben alkalmazandó régi Ptk. 209.§ (4) és (5) bekezdésének 2009. május 22-től hatályos szövege az Irányelv ezen rendelkezéseivel konform szabályozást tartalmazott, mivel egyrészt rögzítette, hogy az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető, másrészt pedig a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötéseket csupán abban az esetben vonta ki a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések hatálya alól, ha megfelelnek a világos és érthető megfogalmazás követelményének.

Az alapügy tényállása szerint a felperes – gépjármű megvásárlása céljából - svájci frank alapú fogyasztói kölcsönszerződést kötött egy pénzintézettel. A szerződés meghatározta az első törlesztőrészlet összegét, a kezdeti ügyleti kamatot és a futamidőt, utóbbit azonban azzal hogy a „maximális futamidő” ennél 12 hónappal hosszabb. Emellett rögzítette, hogy ezen információk nem tükrözik sem a szerződés kamat-, sem pedig az árfolyamkockázatát. A pénzintézet az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének a következő szöveg szerződésbe iktatásával tett eleget: „A devizaalapú finanszírozás esetén a törlesztő részlet forintban fizetendő összege a devizanem árfolyamának és kamatának alakulásától függően változhat. Ennek jelentős kockázata abban rejlik, hogy a forint leértékelődése nemcsak az esetleges törlesztőrészletek növekedését eredményezheti, de a teljes hátralévő tőketartozást is növeli. A hitelszerződés lejárat előtti megszűnése, vagy módosulása esetén a teljes hátralévő tőketartozást érintő árfolyam-különbözet egy összegben esedékessé válik. Adós kijelenti, hogy tudatában van a devizaalapú finanszírozás fokozott kockázatának, s vállalja ennek következményeit.”

Felperes pert indított az előterjesztő magyar bíróság előtt a hitelező pénzintézettel szemben, és keresetében a hitelszerződés létrejötte hiányának vagy érvénytelenségének megállapítását, valamint az eredeti állapot helyreállítását kérte. A szerződés érvénytelenségének okaként egyrészt az árfolyamkockázatról történő elégtelen tájékoztatást, másrészt pedig a törlesztőrészletek összege, száma, valamint az alkalmazott árfolyam feltüntetésének hiányát jelölte meg.

Az alperesi hitelintézet a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a hitelszerződésben nem kellett külföldi pénznemben megjelölni a törlesztőrészletek összegét, mivel az egyértelműen tartalmazza a havonta esedékes törlesztőrészlet összegét forintban kifejezve, és magából a szerződés jellegéből adódik, hogy ez az összeg a kérdéses deviza kamata és árfolyama alakulásának függvényében változhat. A bank szerint a hitelszerződés szóban forgó rendelkezései egyértelműek, mivel fel van tüntetve a szerződéskötés időpontjára vonatkozóan a kölcsön törlesztőrészleteinek forintösszege, az induló kamatláb, valamint a törlesztőrészletek esedékessége is. Az a tény, hogy a felperes által fizetendő törlesztőrészlet összege meghatározható az említett szerződés kikötései alapján, igazolja azon információ elegendő és világos jellegét, amellyel a kölcsönfelvevő a kölcsön felvételének időpontjában rendelkezett.

Az adós keresete nyomán eljáró Budai Központi Kerületi Bíróságnak kételyei támadtak az Irányelv 4. cikke (2) bekezdésének és az 5. cikkének helyes értelmezése tekintetében, ezért úgy döntött, hogy az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggeszti és előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel keresi meg az Európai Unió Bíróságát. Az előterjesztő magyar bíróságnak a luxemburgi bírói grémium által elfogadhatónak minősített kérdései lényegében véve arra irányultak, hogy az Irányelv említett rendelkezéseiben előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének megfelel-e az a devizaalapú kölcsönszerződés, amely úgy terheli a fogyasztóra az árfolyamkockázatot, hogy nem figyelmezteti kifejezetten arra, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, és amely csak tájékoztató jelleggel említi meg többek között a kölcsön összegét, a törlesztőrészletek nemzeti fizetőeszközben kifejezett összegét, valamint a futamidőt.

Végzésében az Európai Unió Bírósága mindenek előtt rögzítette, hogy a világos és érthető megfogalmazással kapcsolatos követelmény még abban az esetben is alkalmazandó, ha a feltétel e rendelkezés értelmében a „szerződés elsődleges tárgya” fogalmi körébe tartozik. Az ilyen feltételek ugyanis csak akkor mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó vizsgálat alól, ha az illetékes nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az eladók vagy szolgáltatók azokat világosan és érthetően fogalmazták meg. Ezt követően újólag megismételte azt a joggyakorlatában már kikristályosodott és régóta konzekvensen alkalmazott elvet, hogy a világos és érthető megfogalmazás követelménye nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, hanem mivel az említett irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, ezért a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, és következésképpen az átláthatóságnak az ugyanebben az irányelvben előírt követelményét kiterjesztő módon kell értelmezni.

Ezen alapelvekből kiindulva az árfolyamkockázattal összefüggésben a Bíróság rögzítette, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos szerződési rendelkezések abban az esetben felelnek meg a világos és érthető megfogalmazás követelményének, ha azoknak köszönhetően a fogyasztó egyértelmű tájékoztatást kap arról, hogy e kockázat számára esetlegesen gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben a kölcsönt törlesztenie kell, és amelyben rendszerint jövedelmét kapja, leértékelődik. Ennek keretében a szolgáltatónak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra. A szerződésnek tehát figyelemfelhívó jellegű kockázatfeltáró tájékoztatást kell tartalmaznia. Ugyanakkor az a körülmény, hogy a szerződésben foglalt tájékoztatás nem tartalmazza azt a figyelmeztetést, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, önmagában véve nem teszi tisztességtelenné az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételeket, ha a fogyasztó a hitelező által rendelkezésére bocsátott információk összessége alapján képes volt értékelni az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is. Azt, hogy ez a követelmény a konkrét szerződés esetében teljesült-e, a nemzeti bíróságnak kell – valamennyi releváns körülmény figyelembe vételével - eldöntenie.

Ami pedig a fogyasztónak kölcsönadott összeggel, a törlesztőrészletek összegével, valamint a futamidővel kapcsolatos szerződéses kikötéseket illeti, a világos és érthető megfogalmazás követelménye előírja, hogy ezen adatok a szerződés alapján egyértelműen meghatározhatók legyenek. Amennyiben tehát a kölcsön, valamint a törlesztőrészletek összege - többek között - a folyósítás, illetve a törlesztőrészletek esedékességének időpontjában érvényes árfolyamtól függnek, az ezek meghatározására vonatkozó számítási mechanizmusnak, valamint az alkalmazandó árfolyamnak egyértelműen meghatározottnak kell lennie. E tekintetben ugyancsak a nemzeti bíróságnak kell lefolytatnia a szükséges vizsgálatot, figyelembe véve az összes releváns ténybeli elemet, amelyek között e feltételeknek nem csupán maga a megfogalmazása, hanem a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során a kölcsönfelvevőnek nyújtott tájékoztatás is szerepel.

Mindezekre tekintettel az Európai Unió Bírósága akként felelt a Budai Központi Kerületi Bíróság által feltett – és általa elfogadhatónak minősített – kérdésekre, hogy az Irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében és 5. cikkében előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének megfelel az a devizaalapú kölcsönszerződés, amely úgy terheli a fogyasztóra az árfolyamkockázatot, hogy nem figyelmezteti kifejezetten arra, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa, és amely csak tájékoztató jelleggel említi meg a kölcsön devizában kifejezett összegét és a törlesztőrészletek nemzeti fizetőeszközben kifejezett összegét, amennyiben egyfelől a fogyasztót nem csupán arról a lehetőségről tájékoztatták, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni tudja az árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is, és a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátott teljes összeg és a törlesztőrészletek összege egyértelműen meghatározható. Mivel ezek a folyósítás, illetve a törlesztőrészletek esedékessége időpontjában érvényes árfolyamtól függnek, a világos és érthető megfogalmazás követelménye előírja, hogy ezen összegek számítási mechanizmusát, valamint az alkalmazandó árfolyamot átlátható módon kell ismertetni.

Az Európai Bíróság ezen döntése alapján a következő lényeges megállapítások tehetők:

1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződéseknek figyelemfelhívó jellegű kockázatfeltáró tájékoztatást kell tartalmazniuk. Ennek a követelménynek – a magyar felsőbíróságok sajnálatos módon követett gyakorlatával szemben – nem felel meg az a szerződés, melynek különböző, szétszórtan elhelyezett és nem kockázatfeltárási célú kikötéséből kellett (volna) a fogyasztónak „összevadásznia” az árfolyamkockázattal kapcsolatos tudnivalókat.

2. A Kúria az 1/2016. PJE jogegységi határozatának tárgyi hatályát alaptalanul és jogsértő módon szűkítette le az rHpt. 213:§-a szerinti lakossági, fogyasztási kölcsönszerződésekre, mivel a kölcsönösszeg és a törlesztő részletek összege egyértelmű meghatározásának követelménye nem csupán az rHpt. 213.§-ából, hanem – az ezen rendelkezéssel ellentétben valamennyi fogyasztói szerződésre alkalmazandó – Irányelvből is következik. Ezen adatok egyértelmű és világos meghatározhatóságának hiánya tehát valamennyi fogyasztói kölcsön- és lízingszerződést – részben vagy egészben - érvénytelenné tehet.

3. Ha a szerződés a kölcsönösszeget és a törlesztőrészletek összegét vagy a kiróvó, vagy a leróvó pénznemben tartalmazta, akkor ezek a kikötések – pusztán az ezen összegeknek a másik pénznemben való feltüntetésének hiánya okán - nem tekinthetők olyannak, mint amelyek a világos és érthető megfogalmazás követelményébe ütköznek, mivel az átszámítási mechanizmust, vagyis egyrészt az alkalmazandó árfolyamot, másrészt pedig az átszámítás időpontját kógens és diszpozitív törvényi rendelkezések, nevezetesen az rHpt. 200/A. §-a, majd pedig a DH1 tv. 3.§ (1) bekezdése (alapul veendő árfolyam), valamint az rPtk. 231.§ (2) bekezdése (átszámítás időpontja) meghatározta (lsd. 1/2016. PJE). A feleknek nem kell megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez (rPtk. 205.§ (2)). Ennél fogva a jogszabály által – akár kógens, akár diszpozitív módon - rendezett kérdésekben való megállapodás hiánya – álláspontom szerint – nem eredményezheti az átláthatóság követelményének a sérelmét.

A Bíróság végzése itt elolvasható

Dr. Fülöp Botond

2018. december 15.