C-126/17. számú ügy – a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésben szereplő, a kölcsön összegére vonatkozó általános szerződési feltételek tisztességtelensége (2018. február 22.)

Az általános szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának követelményéből következik, hogy ha a fogyasztó tényleges tartozását jelentő devizaösszeg pontos meghatározása csupán a kölcsön folyósításának időpontjában válik lehetségessé, akkor a szerződésnek minden ahhoz szükséges információt átlátható módon tartalmaznia kell, hogy ezt a számítást a fogyasztó is el tudja végezni. - A tisztességtelen általános szerződési feltételek miatti érvénytelenség kizárólag csak a tisztességtelen feltételeknek a nemzeti jog diszpozitív rendelkezéseivel való helyettesítése révén orvosolható.

Az Európai Unióban a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekkel kapcsolatos tagállami jogszabályokat az 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: „Irányelv”) hivatott harmonizálni. Az Irányelv értelmében egy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. A 4. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. Az 5. cikk pedig kimondja, hogy olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek mindig világosnak és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. A 6. cikk annak előírására kötelezi a tagállamokat, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

Az alapeljárás felperese, egy magyar magánszemély, 2007-ben svájci frank alapú jelzálogkölcsön-szerződést kötött az alapeljárás alperesével, az ERSTE Bankkal. A szerződés értelmében a bank a „biztonságos finanszírozás” érdekében 64.731,- CHF összegű kölcsönt bocsátott a kölcsönfelvevő rendelkezésére. A finanszírozási igény, amelyen az említett kölcsön alapult, 8.280.000 forintra (HUF) vonatkozott, amelyet a bank svájci frankban számolt el. A szerződésben a kölcsönfelvevő elfogadta, hogy a nyilvántartásba vett devizaösszeg azon árfolyamváltozások miatt, amelyek a szerződés megkötésének időpontja, valamint a folyósítás időpontja között következhetnek be, a finanszírozási igényhez képest 15%-kal növelt értékben került megállapításra. Az említett pont azt is rögzítette, hogy a svájci frankban meghatározott összeg csupán tájékoztató jellegű, a tartozás tényleges összege pedig utóbb kerül meghatározásra akként, hogy a bank által folyósított összeg nem haladhatja meg a szerződésben foglalt forintösszeget, de azt svájci frankban kellett nyilvántartani. Az e devizában kifejezett összeget pedig a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott számlakonverziós devizavételi árfolyamon kellett kiszámítani, összhangban a bank általános szerződési feltételeivel.

A bank a szóban forgó kölcsönszerződést felmondta, felperessel szemben pedig végrehajtási eljárást indított az e jogcímen esedékes fennmaradó összegek behajtása érdekében. Az adós végrehajtás megszüntetése iránti pert indított a bankkal szemben azon az alapon, hogy a kölcsönszerződés semmis, mivel nem jelöli meg egyértelműen annak tárgyát, vagyis a kölcsön összegét és a törlesztőrészleteket, ezen túl pedig nem tartalmazza sem a teljes hiteldíjmutatót (THM), sem pedig a kamat mértékét.

Az elsőfokú bíróság megállapította a szóban forgó szerződés érvénytelenségét azzal az indokkal, hogy az érvényesen nem jött létre, ezért a végrehajtást megszüntette. E bíróság szerint a szóban forgó szerződéses rendelkezések nem tették lehetővé a pénzügyi intézmény által ténylegesen nyújtott kölcsön összegének meghatározását, mivel azok csak a finanszírozási igénynek megfelelő, forintban kifejezett összeget, valamint - tájékoztató jelleggel - a devizában kifejezett összeget jelölték meg.

Az elsőfokú ítélettel szemben a bank fellebbezést nyújtott be az előterjesztő Fővárosi Törvényszékhez. Ez utóbbi bíróságnak kétségei merültek fel mindenek előtt azzal kapcsolatban, hogy a szerződésnek a kölcsön összegét az előzőekben ismertetett módon meghatározó rendelkezései megfelelnek-e a világosság és érthetőség Irányelv szerinti követelményének, ezért – az előtte folyamatban lévő eljárás egyidejű felfüggesztésével – előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult ez Európai Unió Bíróságához. Kérelmében a tisztességtelenségből eredő esetleges érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó kérdéseket is feltett a luxemburgi bíróságnak, nevezetesen azt, hogy a szerződésnek a kölcsön összegét meghatározó kikötéseinek tisztességtelensége esetén megállapítható-e az egész szerződés érvénytelensége, figyelemmel arra, hogy a szerződés tárgyának nem meghatározottsága esetére a nemzeti jog az egész szerződés érvénytelenségét jelöli meg jogkövetkezményként, illetve, amennyiben a szerződés a bíróság által érvényessé nyilvánítható, az összegszerűség meghatározására alkalmazható-e a fogyasztóra kedvezőbb meghatározás.

Tekintettel arra, hogy a Bíróság megítélése szerint a Fővárosi Törvényszék kérdéseire adandó válaszok egyértelműen levezethető az eddigi joggyakorlatából, a luxemburgi taláros testület indokolt végzés formájában hozta meg döntését az ügyben.

Az előterjesztő magyar bíróság által felvetett első kérdés tehát lényegében akként foglalható össze, hogy megfelel-e a világos és érthető megfogalmazás Irányelv által előírt követelményének a fogyasztónak nyújtott kölcsön összegének a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésben oly módon történő meghatározása, hogy a szerződés egyrészt a tagállam fizetési pénznemében rögzíti a fogyasztó finanszírozási igényének megfelelő összeget, másrészt pedig tájékoztató jelleggel közli a kölcsön svájci frankban kifejezett összegét azzal, hogy a devizában kifejezett tényleges kölcsönösszeget a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott számlakonverziós devizavételi árfolyamon kell kiszámítani.

A Bíróság ezen kérdés kapcsán mindenek előtt rögzítette, hogy a hogy a világos és érthető megfogalmazással kapcsolatos követelmény még abban az esetben is alkalmazandó, ha a feltétel e rendelkezés értelmében a „szerződés elsődleges tárgya” fogalmi körébe tartozik. Az ilyen feltételek ugyanis csak akkor mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó vizsgálat alól, ha az illetékes nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az eladók vagy szolgáltatók azokat világosan és érthetően fogalmazták meg. Ezt követően újólag megismételte azt a joggyakorlatában már kikristályosodott és régóta konzekvensen alkalmazott elvet, hogy a világos és érthető megfogalmazás követelménye nem korlátozható kizárólag a feltételek alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére, hanem mivel az említett irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, ezért a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának, és következésképpen az átláthatóságnak az ugyanebben az irányelvben előírt követelményét kiterjesztő módon kell értelmezni.

Ezen alapelveket a felvetett jogkérdésre alkalmazva a luxemburgi bírói grémium úgy foglalt állást, hogy a szerződésnek átlátható módon kell tartalmaznia a bank által a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátott pénzösszeget, mégpedig kirovó pénznemként devizában kifejezve, amelyet a lerovó pénznemhez képest kell meghatározni. Amennyiben e kölcsönadott összeg meghatározása a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamtól függ, az említett követelmény előírja, hogy a bank által kölcsönadott teljes összeg számítási mechanizmusa, valamint az alkalmazandó árfolyam átlátható legyen, vagyis a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó pontos és érthető szempontok alapján értékelhesse a szerződésből eredően őt érintő gazdasági következményeket, köztük különösen a kölcsönének teljes költségét. Magyarán ez azt jelenti, hogy ha a fogyasztó tényleges tartozását jelentő devizaösszeg pontos meghatározása csupán a kölcsön folyósításának időpontjában válik lehetségessé, akkor a szerződésnek minden ahhoz szükséges információt tartalmaznia kell, hogy ezt a számítást a fogyasztó is el tudja végezni. Azt, hogy a konkrét esetben ez a követelmény érvényesül-e, az előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie, s e döntés meghozatala során az összes releváns ténybeli elemre, így a kölcsönbeadó által a kölcsönszerződés megkötése során nyújtott tájékoztatásra is figyelemmel kell lennie.

A Fővárosi Törvényszék arra vonatkozóan is választ várt az Európai Bíróságtól, hogy amennyiben a nemzeti bíróság megállapítja a fogyasztó és a pénzügyi intézmény által megkötött kölcsönszerződésben foglalt, az alapeljárásban vizsgáltakhoz hasonló feltételek tisztességtelen jellegét, ellentétes-e az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével, ha e bíróság e szerződést teljes egészében érvénytelennek nyilvánítja.

Az ezen kérdésére adott válaszában a luxemburgi bírák emlékeztettek az Irányelv rendelkezéseire, melyek értelmében egyrészt a nemzeti bíróság feladata - a nemzeti jog által biztosított minden eszközt felhasználva - annak biztosítása, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekből ne származzék kötelezettség a fogyasztóra nézve, másrészt pedig a bíróságnak vizsgálnia és értékelnie kell azt, hogy az érintett szerződés ezen tisztességtelen feltételek kihagyásával egyáltalán teljesíthető-e. Az Irányelv rendelkezéseivel nyilvánvalóan nem ellentétes az egész szerződés érvénytelenségének megállapítása, hiszen maga az Irányelv is akként fogalmaz, hogy „ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket”. Az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése kizárja annak lehetőségét, hogy a nemzeti bíróság a szerződést a tisztességtelen feltételek tartalmának a módosítása útján kiegészítse, ugyanakkor azzal nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételeknek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén e feltételek érvénytelenségének orvoslását.

A Fővárosi Törvényszék előzetes döntéshozatali kérelmében egy harmadik kérdést is feltett, mellyel azt kérdezte a Bíróságtól, hogy a szerződés érvényessé nyilváníthatósága esetén alkalmazható-e az összegszerűség meghatározására a fogyasztóra kedvezőbb meghatározás? Az Európai Bíróság – szerintem tévesen – úgy értelmezte ezt a kérdést, hogy az csupán arra az esetre vonatkozik, ha a második kérdésre akként felelne, hogy az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az egész kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása, s ezért – tekintettel a második kérdésre adott válaszára – nem válaszolta meg ezt a kérdést. Szerintem azonban a Fővárosi Törvényszék kérdése pontosan a szerződés érvénytelensége megállapításának esetére vonatkozott, hiszen érvényessé nyilvánítani csak érvénytelen szerződést jelent. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az ezen kérdésre adandó válasz a második kérdésre adott válasz indokolásából levezethető, tekintettel arra, hogy ott a Bíróság egyértelművé tette, hogy a tisztességtelenségből eredő érvénytelenség kizárólag csupán a tisztességtelen feltétel(ek)nek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével (rendelkezéseivel) való helyettesítése révén orvosolható.

A Bíróság ítéletét itt elolvashatja.

Dr. Fülöp Botond

2018. március 18.