C-118/17. számú ügy – a tisztességtelen általános szerződési feltételek nemzeti jogalkotó által történő általános hatályú kiiktatásának jogkövetkezményei (2019. március 14.)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: „irányelv”) 6. cikkének (1) bekezdése annak előírására kötelezi a tagállamokat, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében pedig a tagállamoknak a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

Magyarországon az úgynevezett DH-törvények többek között tisztességtelennek és semmisnek minősítették a hatályuk alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződésekbe illesztett, árfolyamréssel kapcsolatos szerződési feltételeket, e szerződési feltételeket visszamenőleges hatállyal az adott devizának a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott hivatalos árfolyamát alkalmazó szerződési feltételekkel helyettesítették, és a kölcsönöket forintosították, vagyis a kölcsön fennmaradó összegét a jövőre nézve nemzeti fizetőeszközben meghatározott kölcsönné alakították át. A DH 2-törvény ezen túl speciális szabályokat írt elő a hatálya alá tartozó fogyasztói szerződések érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetek vonatkozásában. Eszerint e szerződések teljes vagy részleges érvénytelenségének megállapítását – az érvénytelenség okától függetlenül – a bíróságtól a fél csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának – alkalmazására is kiterjedően kérheti. Ennek hiányában a keresetlevél, illetve a kereset érdemben – eredménytelen hiánypótlási felhívást követően – nem bírálható el. A törvény tehát egyrészt kötelezővé tette a felperes fogyasztó számára az érvénytelenség jogkövetkezményének levonására irányuló kérelem előterjesztését is, másrészt pedig a lehetséges jogkövetkezmények közül kiiktatta a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítását.

Az alapeljárás felperese – egy magyar magánszemély - svájci frank alapú fogyasztói kölcsönszerződést kötött az ERSTE Bankkal. A szerződés által megszabott konstrukció az eladási és a vételi árfolyam különbségéből eredő, a hitelező számára nyereséget, az adós számára pedig költséget eredményező árfolyamrés alkalmazását is tartalmazta, s az ügyletből eredő teljes árfolyamkockázatot az adós viselte. Az adós nem teljesítése okán a hitelező végrehajtási eljárást kezdeményezett az adóssal szemben, aki pedig végrehajtás megszüntetése iránti pert indított a hitelező pénzintézettel szemben az előterjesztő Budai Központi Kerületi Bíróság előtt. Keresetében arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződés semmis, mivel nem határozta meg a folyósításkor és a törlesztéskor alkalmazandó devizaárfolyam különbségét, vagyis az árfolyamrést.

Az előterjesztő bíróság eljárása során észlelte, hogy a DH-törvények azzal a következménnyel jártak, hogy lehetetlenné tették a magyar bíróságok számára, hogy az árfolyamrés szerződésben való feltüntetésének hiánya okán megállapítsák a szerződés semmisségét, mivel a jogalkotó beavatkozása megszüntette az érvénytelenségnek okot adó helyzetet. Ebből következően a fogyasztók továbbra is kötelesek viselni az érvénytelen szerződésekből eredő árfolyamkockázat okozta pénzügyi terheket, vagyis a jogalkotó általános hatályú beavatkozása a fogyasztók érdekeivel ellentétes volt. A kérdést előterjesztő bíróság szerint nyilvánvaló, hogy a magyar jogalkotó kifejezetten azzal az eredménnyel módosította a kölcsönszerződések tartalmát, hogy azzal a bankok javára befolyásolja az eljáró bíróságok döntését. A Budai Központi Kerületi Bíróságnak kételyei merültek fel azzal kapcsolatosan is, hogy a Kúriának az az Alaptörvényben foglalt azon joga, hogy a bíróságokra nézve kötelező jogegységi határozatokat hozzon, összhangban áll-e a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő európai uniós alapjogokkal. Az uniós jog értelmezésére vonatkozó ezen kételyeire tekintettel az előterjesztő bíróság felfüggesztette a végrehajtás megszüntetése iránt előtte folyamatban lévő eljárást és – öt kérdést feltéve - előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az Európai Unió Bíróságához Az első három kérdés - lényegüket tekintve - a DH-törvények általi általános hatályú szerződés-módosítás, illetve annak a fogyasztói kölcsönszerződések érvénytelenségének bíróság általi megállapíthatóságára gyakorolt hatásának irányelv-konformitására, a másik két kérdés pedig a Kúria jogegységi határozatainak az előzőekben említett uniós alapjogokkal való összhangjára irányult.

Első három kérdésével a Budai Központi Kerületi Bíróság lényegében arra kért választ a lucemburgi taláros testülettől, hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára még akkor sem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a devizaalapú kölcsönszerződés valamely rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek, amely rendelkezés a fogyasztóra hárítja az érintett deviza eladási és vételi árfolyama közötti különbség költségeit, ha e bíróság úgy ítélné meg, hogy a szerződés érvényben tartása ellentétes a fogyasztó érdekeivel, mivel a fogyasztó továbbra is viseli az árfolyamkockázatot. Az előterjesztő magyar bíróság kérdéseire tekintettel, az azokra adandó hasznos válasz érdekében, a luxemburgi Bíróság szükségesnek látta azt is megvizsgálni, hogy a nemzeti szabályozás lehetővé teszi-e a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelen jellege miatti megsemmisítését.

A Bíróság ítéletében először is megállapította, hogy az árfolyamrés alkalmazására vonatkozó általános szerződési feltételek jogalkotás útján történő, erga omnes hatályú és a szerződések érvényben tartása melletti megsemmisítése megfelel az irányelv uniós jogalkotó által meghatározott elsődleges céljának, mely a felek közötti egyensúly helyreállítása a szerződés érvényességének fenntartásával, nem pedig a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződés semmissé nyilvánítása. Mivel azonban egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, vagyis a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást, a nemzeti szabályozásnak biztosítania kell azt is, hogy a fogyasztót ne érje kár a szabályozás által tisztességtelennek minősített feltételek korábbi alkalmazásából, más szóval biztosítania kell a hitelező jogalap nélküli gazdagodásának fogyasztó részére történő visszatérítését. Amennyiben ez a feltétel teljesül, a tisztességtelen feltételek nemzeti jogalkotás útján történő, általános hatályú megsemmisítése nem tekinthető ellentétesnek az irányelvvel, még abban az esetben sem, ha ez azzal a következménnyel jár, hogy bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződésnek a jogalkotó által a szerződésből kiiktatott rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek.

Az árfolyamrés alkalmazását megszüntető jogalkotói beavatkozás azonban nem jár azzal a következménnyel, hogy a nemzeti bíróság nem vizsgálhatja az árfolyamkockázatot adósra telepítő kikötések tisztességtelenségét. Mivel az árfolyamkockázattal kapcsolatos szerződési feltételek a kölcsönszerződés elsődleges tárgyát határozzák meg, csak akkor mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó vizsgálat alól, ha az illetékes nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy az eladók vagy szolgáltatók azokat világosan és érthetően fogalmazták meg. Abban az esetben, ha a nemzeti bíróság arra a következtetésre jut, hogy a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó feltételei tisztességtelenek, a szerződés érvényben tartása a Bíróság szerint nem tűnik jogilag lehetségesnek, tekintettel arra, hogy ezen feltételek határozzák meg a szerződés elsődleges tárgyát. A nemzeti bíróságnak az Európai Bíróság Kásler-ügyben meghozott ítéletéből eredő azon lehetősége pedig, hogy a tisztességtelen szerződési feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse, csupán arra az esetre vonatkozik, ha a teljes szerződés megsemmisítése folytán a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon az ez utóbbit büntetné. Mindezen megfontolásokra tekintettel a Bíróság úgy találta, hogy a DH2-törvény azon rendelkezése, mely az érvénytelenség jogkövetkezményeként – az érvényessé nyilvánítás mellett - csak a szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítását teszi lehetővé, ellentétes az irányelv 6. cikk (1) bekezdésével, mert megakadályozza, hogy a fogyasztó az érintett tisztességtelen szerződési feltétel alól – adott esetben, ha az említett szerződési feltétel hiányában e szerződés nem teljesíthető, az érintett szerződés teljes egészében történő megsemmisítése útján – mentesüljön.

Ami pedig a Kúria azon, Alaptörvényben foglalt hatáskörét illeti, hogy a bíróságokra nézve kötelező jogegységi határozatokat hozhat a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében, a Bíróság akként foglalt állást, hogy ez a jogkör nem ellentétes a Charta 47.cikkének fényében értelmezett irányelvvel, amennyiben a jogegységi határozatok nem képezik akadályát sem annak, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság az irányelvben foglalt szabályok teljes érvényesülését biztosítsa, és a fogyasztó számára az ezen irányelvből fakadó jogainak védelme érdekében hatékony jogorvoslatot nyújtson, sem pedig annak, hogy ezt illetően előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon. Azt, hogy ezen kritériumok a magyar jogrendszerben teljesülnek-e, az előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

A Bíróság ítéletét itt találja.

Dr. Fülöp Botond

2019. március 16.