C-565/12 sz. ügy: a hitelezőt terhelő előzetes hitelbírálati kötelezettség elmulasztásának szankcionálása (2014. március 27.)

A 2008/48/EK irányelv által előírt hitelképesség-vizsgálat hitelező általi elmulasztását a tagállamoknak hatékony módon kell szakcionálniuk, s a szankcióknak megfelelő visszatartó erővel kell rendelkezniük.

 

Az Európai Unión belül a fogyasztói hitelekkel kapcsolatos tagállami szabályokat a a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23‑i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv harmonizálja. Az irányelv a teljes harmoniáció célját fogalmazza meg annak érdekében, hogy a Közösségben valamennyi fogyasztó érdekeit magas szinten és egyenlő módon védelmezzék, illetve, hogy valódi belső piacot lehessen létrehozni. A jogszabály - ezen jogharmonizációs cél elérése érdekében - megtiltja a tagállamoknak, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, vagy tartsanak fenn, melyek eltérnek az irányelvben meghatározottaktól.

 

Az irányelv előírja a tagállamok számára a felelős hitelezés elvének érvényre juttatását a fogyasztók túlzott eladósodáshoz és nemfizetéshez kapcsolódó veszélyektől való megóvása érdekében. Ennek megfelelően a hitelmegállapodás megkötését megelőzően a hitelezőnek értékelnie kell a fogyasztó hitelképességét, vagyis megfelelő hitelképesség-vizsgálatot kell lefolytatnia és e kötelezettség szükség esetén a vonatkozó adatbázisba való betekintést is magában foglalja. Az uniós jogszabály alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegését - így az előzetes hitelképesség-vizsgálat elmulasztását is - a tagállamoknak szakncionálniuk kell, az előírt szankcióknak pedig hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

A francia fogyasztóvédelmi jog kötelezően előírja a hitelező pénzügyi intézmények részére a hitelmegállapodás megkötését megelőzően a hitelinformációs nyilvántartásba történő betekintést. Ezen túl, az előzetes hitelképesség-vizsgálatra vonatkozó kötelezettség megsértését a kamatkövetelés elvesztésével szancionálja. Ebben az esetben ugyanakkor a hitelezőt automatikusan megilleti a törvényes mértékű késedelmi kamat, mely 5 százalékponttal emelkedik abban az esetben, ha az adós két hónapon belül nem fizeti meg az adósságát.

 

Az Európai Unió Bíróságát előzetes döntéshozatali kérelemmel megkereső francia bíróság előtti eljárás alperese 38 000 euró összegű, célhoz nem kötött hitelt vett fel egy pénzintézettől, amelyet 60 havi, 730,46 euró összegű részletben kellett visszafizetnie, évi rögzített 5,60%‑os hitelkamatláb és 5,918%‑os THM mellett. Miután az alperes a hitelt nem fizette vissza, a pénzintézet keresethatályú felszólítást intézett hozzá a kérdést előterjesztő bíróság előtt többek között annak érdekében, hogy az kötelezze az utóbbit 37 611,23 euró összeg részére történő megfizetésére. A bíróság hivatalból figyelembe vette a fogyasztóvédelmi törvénykönyvben előírt, az olyan hitelező kamatköveteléstől való esetleges megfosztására alapított jogalapot, aki a hitelfelvevő hitelképességének ugyanezen törvénykönyv szerinti vizsgálatának keretében elmulasztotta az országos nyilvántartásba történő betekintést. Ugyanakkor a bíróság azt is megállapította, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben a fogyasztóvédelmi szabályok alkalmazása a fogyasztóra nézve hátrányos eredménnyel járna, mert az 5 százalékponttal megnövelt mértékű törvényes késedelmi kamat mértéke meghaladná az ügyleti kamat mértékét. Ilyen körülmények között - az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett - szükségesnek tartotta az Európai Unió Bíróságának feltenni a kérdést, hogy az irányelvben foglalt hatékony, arányos és visszatartó erejű szankció követelményével ellentétesek-e az olyan szabályok, amelyek lehetővé teszik az irányelvben meghatározott kötelezettségeinek elmulasztása esetén a kamatkövetelésétől megfosztott hitelező számára, hogy a szankció kiszabását követően alanyi jogon törvényes mértékű kamat megfizetését követelje a fogyasztó által még megfizetendő összegek után, amely kamat mértéke két hónappal a bírósági határozat végrehajthatóvá válását követően öt százalékponttal növekszik.

 

Ítéletében a Bíróság mindenek előtt emlékeztetett arra, hogy a Bíróságnak az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében kimondott lojális együttműködésre vonatkozó ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamoknak – még ha ők választhatják is meg a szankciókat – különösen ügyelniük kell arra, hogy az uniós jog megsértését olyan anyagi jogi és eljárási jogi előírások alapján szankcionálják, amelyek hasonlóak a nemzeti jog hasonló jellegű és hasonló jelentőségű megsértésére alkalmazandó előírásokhoz, és a szankciók mindenképpen hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek. A jogsértések visszaszorítására irányuló szankciók szigorúságának összhangban kell állnia a jogsértés súlyával, különösen a tényleges visszatartó erő biztosítása révén, az arányosság általános elvének tiszteletben tartásával. Az irányelvet a francia jogba átültető nemzeti jogi rendelkezések által meghatározott szankció - nevezetesen a növelt mértékű törvényes kamat automatikus alkalmazása melletti kamatköveteléstől való megfosztás - hatékonyságának megállapítása érdekében a nemzeti bíróságnak össze kell vetnie azt az összeget, amelyet a hitelező a hitel elletételezéseként kapott volna, amennyiben teljesítette volna a fogyasztó hitelképességének az e célból létrehozott országos nyilvántartásba való betekintés révén történő vizsgálatára vonatkozó szerződéskötést megelőző kötelezettségét, azzal az összeggel, amelyet ugyanezen szerződéskötést megelőző kötelezettség megszegése szankciójának alkalmazásával kapna. Abból, ha a bíróság ezen összehasonlítás eredményeként azt állapítaná meg, hogy ez előtte folyamatban lévő ügyben a szerződéses kamatoktól való megfosztás szankciójának alkalmazása kedvezményt biztosíthat a hitelezőnek, mivel az az összeg, amelyet elveszít, alacsonyabb a megnövelt mértékű törvényes kamat alkalmazásából eredő összegnél, az következne, hogy az alapügy tárgyát képező szankciórendszer nyilvánvalóan nem biztosítja a kiszabott szankció ténylegesen visszatartó hatását. Ugyanerre a megállapításra lehet jutni már abban az esetben is, ha a kamatköveteléstől való megfosztás nem eredményez lényegesen kisebb összeget a hitelező számára annál, mint  amelyre akkor lenne jogosult, ha e kötelezettségét teljesítette volna.

 

Ilyen körülmények között a Bíróság azt a választ adta a kérdést előterjesztő francia bíróság számára, hogy a 2008/48 irányelv 23. cikkét akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szankciórendszer alkalmazása, amelynek értelmében a hitelezőt terhelő, a hitelfelvevő hitelképességének a vonatkozó adatbázisba való betekintés útján történő értékelésére vonatkozó, szerződéskötést megelőző kötelezettség elmulasztása esetén e hitelezőt megfosztják szerződéses kamatkövetelésétől, de alanyi jogon megilleti őt a hitelfelvevőt a fennmaradó esedékes összegek megfizetésére kötelező bírósági határozat kihirdetésétől számított törvényes kamat, amelynek mértéke öt százalékponttal növekszik, ha a hitelfelvevő az e határozat kihirdetését követő két hónapos határidőn belül tartozását nem fizette vissza, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítja meg, hogy egy, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló esetben, amely a hitel fennmaradó összegének azonnali esedékessé tételével jár a hitelfelvevő nemfizetése miatt, az az összeg, amelyhez a hitelező a kamatköveteléstől való megfosztás szankciójának alkalmazása folytán ténylegesen juthat, nem jelentősen alacsonyabb azon összegnél, amelyre akkor lenne jogosult, ha teljesítette volna a hitelfelvevő hitelképességének vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét.

 

A Bíróság ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az uniós irányelvek magánszemélyek között jogviták során közvetlenül nem alkalmazhatóak (vagyis nem rendelkeznek horizontális közvetlen hatállyal), ám a belső jogi rendelkezések alkalmazása során a tagállami bíróság a nemzeti jogrend valamennyi szabályát köteles figyelembe venni, és azokat – amennyire csak lehetséges – az irányelv szövegének és céljának megfelelően értelmezni oly módon, hogy az általa követett céllal összhangban álló eredményre jusson (az irányelv-konform értelmezés kötelezettsége).

 

A Bíróság ítéletét itt, az arról kiadott sajtóközleményt pedig itt találja.

 

A honlapon található információk csupán tájékoztató jellegűek, nem minősülnek jogi vagy egyéb szakmai tanácsnak. A felhasználó ezen információkra alapított döntése, illetve cselekménye ennél fogva kizárólag a felhasználó felelőssége. Amennyiben tanácsra van szüksége konkrét jogi problémájával kapcsolatban, vagy a honlapon közölt információkról szeretne további tájékoztatást kapni, kérem, döntése meghozatala előtt feltétlenül lépjen kapcsolatba velem.

Dr. Fülöp Botond